Kérés:
Nikolikicsi

Egy esős őszi estén éppen haza felé tartottál a barátnődtől, míg nem egy tarka-barka cicus a zsebedből kieső fülhallgatót el nem vitte egy sötét sikátorba.
Úgy voltál vele, hogy hagyod és veszel egy másikat míg nem a cicus egy dobozról elkezdte lehúzni a ponyvát.
Picit furcsálva mentél a cica mellé, és segítettél neki, de ami a dobozban fogadt, attól majdnem elájultál.
Egy Chibi fiú feküdt össze kuporodva benne, szőke tincsekkel melyben egy fekete villám foglalt helyet. Szeneit lezárva tartotta, és hajából két aprócska szarv állt ki, mint hátából a denevér szárnyak. Villás farkincáját maga köré fonta és úgy didergett. Elővetted a tervezett edzésre bekészített melegítő felsőd és óvatossan felemelted a szuszogó fiút.

-Nagyon vigyáz rá! - hallottál magad mögül egy rekedt női hangot. - Nagyon kedves fiú. Eddig nekem segített, - a néni felé fordultál. - de nemrég nem jött hozzám a megbeszélt időpontra. Mindig ő vigyázik az unokáimra ha itt vannak. És mijir megláttam őt a dobozban beakkartam vinni, de ő ellenkezett. - sóhajtott az idős nő.

-Nem lakom messze, most haza viszem, és ha nem akkar nálam lenni akkor visszahozom ide. - mosolyogtál. - Szép estét!

Felkaptad a tornazsákod és két házzal arébb meg is álltál mert otthon voltál. Levetted a cipődet és batyádhoz siettél a konyhaba ahol már barátnője is ott várt.
Mutató ujjad szád elé hejezted, majd a kissé megázott pulcsit a konyhapultra raktad. Kifutottál a nappaliba ledobtad a cuccaid és siettél vissza a konyhába.
Bátyád és a barátnője érdeklődve nézett rád, hogy még is mi a fene van a pulcsidban.
Csak lenéztél és óvatossan leszedted róla a pulcsid. Amikor meglátták a szőke kis buksit meglepődtek. Viszont a fiú dideregni kezdett. Fázott.

Eszedbe jutottak azok az aprócska ruhák amiket még régen az uokahugod babáin voltak, és ezeket felhasznalva elkezdtél válogatni. Végül egy piros pulcsira, egy fekete nadragra illetve polóra és még egy pár cipőre esett a választásod.
Vissza szaladtál a konyhába ahol beszélgetés hangja szűrődött ki, és enyhe citromos tea illata.

-És mond csak, szeretnél itt maradni? - kérdezte a bátyád.

-Nem sokáig... Talán erre az éjszakára. - hallottál egy aranyos fiú hangot.

-Miért csak egyre? - kérdezte a bátyád szerelme. - Bár meddig maradhatsz, nem bántunk.

Egy hatalmas mosollyal az arcodon mentél be a konyhába. Letetted a fiú elé a ruhákat majd rá mosolyogtál.
A Chibi fiú peddig picit eltátotta az ajkacskáit. Hiszen nem vagy ronda, sőt! Az iskolád egyik legyjobb csaja vagy! Ott vannak azok az igéző (Sz/sz) szempárok, azok a gyönyörű (H/sz) tincseid, na meg az idomaid.
Rákönyököltél a pultra és a mutató ujjad nyujtottad a Chibi felé.

-(Név) vagyok. Örülök a találkozásnak! - megfogta a pici kezével az ujjad.

-Én Kaminari Denki! Részemről a szerencse! - megpuszilta az ujjad és meghajolt.

A bátyád lenyűgözte az apró fiúcska. Megkértek, hogy főzz spagetitt vacsorára amig ők a kis vendéget látják el.
Adtak neki fürdőt, és csináltak neki helyet az asztalnál. Olyan cukinak találtad ilyenkor a bátyád Harut, és a barátnőjét Sakurát.
Lassan előtopogott egy aranyos Denki a konyha pult takarásából. Sakura abban a pillanatban már fel is tette az asztalra az apró fiút. Megterítettél és leültél a fiú mellé.
Megtudtátok, hogy ő akkor lesz akkora mint egy igazi ember ha sok szeretetett kap. Az is kiderült, hogy amikor a nénihez tartott néhány idősebb srác megtámadta, és mivel már nem volt elég szeretette miután negverték ott hagyták a pici Chibit.

Haru abban a pillanatban elhatározta, hogy bizony Denki itt fog lakni amit a pici fiú az elején nem szeretett volna elfogadni, de addig győzködték a bátyád és Sakura, hogy bele egyezett.
Miután lefürödtetek egy közös film keretein belül töltöttétek az estét. Aludni viszont annyira már nem tudtál. A vihar zavart téged, így azt választottad, hogy Denkire gondolsz és hamar rájöttél arra, hogy ő bizony az osztálytársad. Ez volt az első heted az U.A.-ban de eddig sosem láttad. Az osztálytársaid sokat beszéltek neked róla, de sosem láttad.
Most peddig, hogy itt van egy pillanat alatt belé szerettél. A szereteted, peddig annyira erős és hirtelen volt, hogy a Chibi fiúból rendes srác lett.
Amig te a vihar elől a gondolataidba merültél, addig Denki a bátyádtól kér néhány ruhát. Pont lent ültek és beszélgettek hárman a nappaliba amikor elment az áram.
Sakura telefonja fel volt töltve ezzel világítva kereste meg a zseblámpákat. Addig te a szobadban kuporogtál és féltél, mikor hirtelen valaki kopogott.

-Én vagyok az (Név), Denki! - kinyitotta az ajtódat és bevilágitotta a szobád. - Minden rendben? - ült le melléd. Megráztad a fejed, és egy cseppet sem foglalkozva semmivel megölelted. - Jól van. Sh... Semmi baj, itt vagyok (Nevem)! - becézett téged ami sikeresen megnyugtatott.

Lassan elaludtál karjai közt és ő peddig a szuszogásod hallgatva aludt el.

Reggel mikor kinyitottad a szemed, hatalmas feketeséget lattál. Kellemes férfi illatot éreztél és mikor felnéztél a szíved hevesen kezdett el verni.
Lassan kinyitotta szemeit.

-Jó reggelt (Nevem)! Hogy aludtál? - cirógatta a hajad.

-Jól, köszi Denki. - közelebb bujtál hozzá. - Miért becézgetsz úgy, hogy (Nevem)?

-Mert az enyém vagy. - puszilt a hajadba. - Mert szeretlek (Nevem)!

-Én is Denkim! - csókolt meg.