Az U.A.-ba bekerülve volt egy osztálytársad Midoriya akinek zöld fürtjei és nagy, zöld szemei elvarázsoltak. Szeplői olyan kis fiússá tették és ahogyan mindig hozzá szóltál elpirult.
Viszont ő nem olyan aranyos mint ahogy azt te gondolod. Más osztályokból senki sem ment oda hozzád, csak távolról bámultak. Fogalad sem volt, mi a fene bajuk van.
Az osztálytársaid, ha csak fiúk voltak nem hívtak el téged. Néha ha nem jött Mina akkor szomorúan ücsörögtél a padodban.
A folyóson sétáltál amikor megláttad Midoriyát. Utánna futottál de mikor egy sötétebb helyre értetek és megfordult, te nagyon megijedtél. Nem az a csillogó zöld szempár tekintet rád, hanem vér vörös. Ajkain nem gyermetek mosoly volt, hanem egy ijesztő vigyor.
De hirtelen kezéből valami kiesett és vissza nyerte azt a gyermetek arcát.
Egy véres kés hevert a padlón. Könnyei megindultak. Egy szomorú mosollyal néztél rá. Sejtetted mi történt vele. Amikor osztálykiránduláson voltatok valaki, vagy valami meglőtte.
Egy hatalmas seb volt napokig a vállán, és azóta nem nagyon jön senki a közeledbe.
Lerogyott a földre, és tenyereibe fúrta az arcát. Szégyelte magát.

Eddig Ochakot szerette, de amikor megtudta, hogy a lány és Bakugou együtt vannak egy világ tört össze benne. De te azon voltál, hogy vissza kapd az az aranyos osztálytársad. Így szeretett beléd.
Elmondta korábbi szerelmének aki segíteni szeretett volna a fiúnak, sőt! Kiterveltek valamit, hogy csak te és Izuku maradjatok kettesben és akkor elmondhatja a srác, hogy szeret.
De amikor csoportosan sétáltatok, és te meg Izuku voltatok az utolsók akkor néhány gonosztevő megtámadott titeket. Meglőtték a zöld hajút, akinek a vállába belefurodva egy zöld kis üvegcsével.
Mikor egy héttel később kiengedték a kórházból mindenki megölelte, vagy adott neki csokit.
Te is oda mentél hozzá, de te a csuklójánál fogva huztad ki a teremből. A terem elé érve vállába furtad a fejed átölelted a derekát, és sírni kezdtél.
Egy részt mert hiányoltad, de nagyon de nagyon. Más részt peddig néhány nálatok nagyobb srác zaklatott téged, hogy elmenj valamejikükkel randizni.
Eddig is zaklattak, de ha Izuku is a közelben volt hozzád sem mertek szólni.

Mire feleszméltél Izuku egy mélyet sóhajtott. Elindult vissza a terembe. Amikor melletted ment el csak annyit suttogott;
-Megértem, ha utálsz... Sajnálom.

Utánna rohantál, de nem láttad sehol. Végig futottál a teremig ahol mindenki a helyén ült kivéve a zöld hajút. A cuccai itt voltak, de ő nem.
Lihegve megtámaszkodtál a térdeiden mire Aizawa hangját hallottad meg.
Megkérdezte, hogy nem-e tudsz valamit Midiriyaról. Elválaltad, hogy haza viszed a cuccait, hiszen ez volt az utolsó órátok.
Úgy futottál a fiú otthonáig, ahogy csak bírtál. Berontva a házba és lihegések közepette megkérdezted, hogy itthon van-e a fiú.
Anyukája peddig ijedten válaszólt, hogy azt hitte veled van. Hirtelen a telefonhoz rohant és telefonálni kezdett.
Te peddig ismét rohantál. Rohantál a város egyik kisebb hídjához. Tudtad, hogy ott lesz, hiszen egyszer már meg.entett téged az öngyilkosságtól és arra gondoltál ő is öngyilkos akkar lenni.
Így is lett. Ott állt a híd korlátján és megint vörösek voltak a szemei. Nem volt ott rajtatok kívül senki és nem látta ezt az egészet senki.
Már lépni készült mikor megfogtad a csuklóját és vissza rántottad. Felnézett rád és vörös szemeit a te (Sz/sz) íriszeidbe furta.

-Nem félsz? - kérdezte rekedt hangon. - Megöltem már vagy öt embert. Egy őrült vagyok. És... Szerelmes beléd (Név).

-Tudom. - mosolyogtál rá. - Ochako véletlenül elszólta magát amikor nem jöttél el velem órára. - elkezdted húzni a közeli park felé. - És képzeld el, hogy én mit éltem át amikor beértem a terembe és te nem voltál ott! Nagyon megijedtem! - húztad le az egyik padra, a még mindig vörös szemű Izukut. - Az egész osztály téged keres! Mindenkire szívbajt hozod! - kuncogtál. - De így szeretlek. - fogtad meg az arcát mire elpirult ahogyan szokott. - Nem érdekel, hogy gyilkoltál. Az sem, hogy öngyilkis akkartál lenni. Engem most csak au érdekel, hogy szeretlek, itt vagy velem és csak az ami most itt van. És... - simogattad meg hűvejkújjaddal a pirosas arcát. - Látni szeretném azt a szép zöld szemeidet. Azokat a gyönyörű, igéző zöld szemeket. - suttogtad ajkaira.

Picit lesokkolt, de hamar kapcsolt és visszonozta a csókod. Megfogta a derekadat, amig te egyik kezeddel átkaroltad a nyakát másikkal peddog hajába turtál.
Felső testetek összesimult, és éreztétek egymás heves szívverését. Elváltatok egymástól, és végre zöld színű szemeibe néztél.

-Szeretlek (Név). Nagyon, de nagyon szeretlek, és nem akkarlak elveszíteni. Leszel a barátnőm? - bújt hozzád.

-Akár a feleséged is! - kuncogtál. - De gyere. Vissza kell mennünk. De nekem is van egy feltételem! - bólintott. - Ma este, és hetente legalább egy este együtt alszunk! - vigyorogtál rá.

Bele ment a kis játékodba. Az osztály már feladta a keresést és Izukuéknál szálltak meg.
Hirtelen kinyitottad az ajtót és az összekulcsolt kezeitekkel együtt huztad be a zöld hajú, vörös arcú fiút.
Mindenki csöndben figyelt, és mikor elengedted Izuku kezét leült a fotelbe amiben senki sem ült, sem a környékén, és te peddig egy mély sóhajjal az ölébe ültél.
Elmosolyodott amig te a mellkhasába furtad az arcod. Egy szót sem lehetett hallani, végül gratuláltak nektek és haza indultak.
Mivel péntek volt és késő este, így Midoriyáéknál aludtál.

Persze, nem külön-külön a fiútól, hanem egymás kerjaiban, és egy jól megérdemelt; jó éjt csókkal zárzátok a napot.