Tamaki X Reader

Shiro_Tetsuro kérésére

Tamaki nyúzott arccal nyitott be a lakásba. Miután megszabadult a kabátjától, sapkájától, csizmáitól, és a három extra réteg pulóvertől, belebújt nyuszifüles mamuszába, és elcsoszogott a nappaliig.

– Megjöttem! – szólt.

(Név) hangja a konyhából szűrődött ki.

– Szia! – miközben köszönt, a fiatal nő résnyire nyitotta a konyhaajtót. – Moss kezet, pont kész lett a vacsi.

Tamaki engedelmeskedett, majd tiszta kezekkel nyitott be az étkezővel összekötött helyiségbe. Az orrát azonnal mesés illatok csapták meg.

– Csukd be az ajtót, nem akarom, hogy az egész otthonunk kajaszagú legyen – szólt rá (Név), és futólag egy csókot nyomott a férje ajkaira. – Terítek, aztán ehetünk is.

– Mit főztél? – kérdezte Tamaki, és levett két tányért a polcról.

– Csirkés tészta zöldfűszeres hatzöldség-raguval.

Tamakinak a nyál is összefutott a szájában. Két perc múlva már az asztalnál ültek. (Név) mindkettejüknek szedett a vacsorából, s amint a kezükbe vették a villájukat, rögtön megkérdezte:

– Milyen napod volt?

– Nem akarok rágondolni – sóhajtott nagyot Tamaki. – Jéghideg van odakint.

– Éjszakára havat mondanak.

– Hála az égnek, hogy holnap szabadnapos vagyok. Veled volt valami?

– Nem igazán – (Név) mélázva nézett a villájára tűzött cukkinidarabra. – Hamarosan lejár a határidőm, és be kell adnom a diplomamunkámat.

– Segítsek valahogy? Ha akarod, ma mosogatok én.

– De hát nem is te vagy a soros.

– Attól még neked tanulnod kell – mosolygott rá a fekete hajú, és az asztal felett átnyúlva végigsimított (Név) arcán. Szerelme hálásan simult bele az érintésbe. – Lesz időd este, ezt pedig átvállalom. Mirio ma nem fárasztott le annyira, mert egész napos bevetésen volt.

– Köszönöm – suttogta (Név), és belecsókolt Tamaki tenyerébe, aki erre halványan elpirult. – Ha végre befejezem a tanulmányaimat, csak veled fogok foglalkozni.

– Ugyan – mosolygott rá az elf szerű férfi. – Már most is el vagyok kényeztetve.

– Akárcsak én – kuncogott (Név), mire Tamaki is nevetni kezdett.