Dabi X Reader

Berni-san kérésére

- Kérem, beszéljen - mondta a fekete hajú nyomozó. Ha jól emlékeztél a nevére, valami Tsukauchi.

- Megmondtam, és elmondom újra, hogy nem mondok semmit, ami túltesz az időjárás taglalásának értelmi szintjén - dőltél hátra. - Egy szót sem szed ki belőlem.

A nyomozó idegesen ciccentett egyet. Már vagy két órája ezt a játékot játszottátok.

- Szerintem egyszerűen erősítse meg az előzetes letartóztatást, a tárgyaláson nyilvánítson tettestársnak, és dobjon be valami börtönbe, ahol egy halom nővel leszek összezárva. És hogy mikor lépek meg, a türelmemtől függ - néztél a körmeidre. Vajon levágják majd őket? Valaki törődik a rabok higiénikus egészségével egy börtönben? Már ezek a kérdések jobban izgattak, mint az, hogy a veled szemben ülő férfi egyre idegesebb lesz.

- Hé, hé (Név)-san - csúszott közelebb hozzád az egyik cellatársad ebéd közben. - Mesélj már valamit magadról! Olyan cseeendes vagy... csak nem a tragikus hőst játszod, aki igazándiból ártatlan?

A hangja gúnyosan csengett.

- Szerintem nem szeretnéd megtudni, mit tettem, amiért ide kerültem - mosolyogtál rá.

- Miért, mit? - lökte el előled a tálcádat.

- Hallgattam egy kikérdezésen, miközben tettestársnak és bujtatónak kiáltottak ki - álltál fel lassan. - Azt is kiderítették, hogy az első munkám óta adót csalok, és hogy elsikkasztottam egy vállalat minden befektetését, a jelzálogkölcsönökkel együtt.

- Huh, igazi kemény bűnöző vagy - vihogott fel a nő.

A törhetetlen kvarcüvegből készült tálca ripityára roppant, s a szilánkjait egyenesen a ribanc arcába állítottad. Hangosan sikoltozva kapott az arcához.

- Ez az első napom itt, de szerintem már most lépek - néztél unottan a feléd rohanó biztonsági őrökre, akik a nyugtatólövedéket tartalmazó pisztolyokkal célba vettek. - Egy halom pitiáner ügy miatt csuktatok le, és az igazi bűnlajstromom még mindig nem ismeritek.

Nekirugaszkodtál, és egyetlen ugrással áttörted a feletted lévő emeleteket, majd magát az épület tetejét. Ez a börtön a fizikai képességű bűnözőket tartotta távol a többi embertől. Mindenkinek az erejében, a testében vagy az ügyességében rejlett a képessége. Itt senki sem volt kibocsátó, így senki nem tudott kezdeni semmit az egész épületet körülvevő és áthálózó iszonyatos erejű villanypásztorral.

- Na lássuk - emelted fel a tálca egyik hosszú szilánkját. - Átvágjuk, mielőtt utolérnek?

Belevágtál a villanydrótba. Egyszer, kétszer, háromszor, s végül a határ átszakadt.

- Megállni! - lőttek feléd az őrök, akik sikeresen felértek a tetőre.

Beintettél nekik, majd kiugrottál a lyukon, amit kivágtál magadnak.

Estére leráztad a rendőröket, a hősöket, a média helikoptereit, és lihegve megálltál kifújni magad egy nemzeti park kellős közepén.

Útközben sikerült ellopnod egy telefont, s tárcsáztad a kellő számot.

- Mi bajod? - szólt bele a hang, amit bármennyire is utáltál beismerni, alig vártad, hogy meghalld.

- Az, drágám, hogy miattad lecsuktak több mint fél napra, és még a tárgyalásomat is végig kellett ülnöm.

- Mi vagy te, valami stréber? - vihogott.

- Nem, de meg akartam tudni, mennyi vádat tudnak felhozni ellenem.

- És?

- Még mindig fogalmuk sincs, hogy én bukkantam rá az edzőtáborra, és miattam szűnt meg létezni a tappancsos cuki kis cicamicák vattacukor bűzös klikkje - mesélted, és az okostelefonon beszéd közben elkezdted bemérni a másik eszköz helyzetét.

- Ez jó hír. Egyenlőre ne gyere a közelünkbe, nem akarunk lebukni. Gáz, hogy elkaptak miután nem tudtál meglógni All For One segítsége ellenére.

- Késő. Tizenöt perc és ott leszek. Lefutottam ma kábé hétszáz kilométert, ez a köpésnyi útvonal már meg se kottyan - mondtad, miközben megindultál.

- Ne merészeld...

- Megérdemled. Tudod miért kaptak el? - kérdezted csevegő hangon, pedig legszívesebben összeroppantottad volna a koponyáját.

- Na?

- Megtalálták a házamban a DNS-ed. A kibaszott DNS-ed. És tudod hogy milyen formában és hol?

Hallottad, ahogy próbálja visszatartani a nevetését.

- Azt mondtad, kimostad a lepedőt! - ordítottad a telefonba. - Ez baromira nem vicces, Dabi! Megtalálták a gyerekeidet, akiket ott hagytál, mert basztál feltakarítani, pedig te voltál a soros!

Erre már hangosan röhögött. Te is elvigyorodtál.

- Hiányzol. Ha már elindultál, siess. Hosszú még az éjszaka. Remélem valami harmadrangú ecchi börtönruha van rajtad.

- Persze, és bugyit se vettem - élcelődtél. - Megyek ahogy tudok, negyed óra és ott vagyok.

- Várlak - egy kattanás jelezte, hogy a vonal megszakadt.

Mosolyogva összemorzsoltad a telefont, és felnéztél a sötét égre.

- Remélem holnap még fogok tudni járni - sóhajtottad, majd teljes sebességre kapcsoltál.

Yahho, tudom, ez eléggé meh rész volt, elnézést, de jobb nem jutott eszembe. A lista jelenleg:

Kísérleti alany - folytatás

Fülek, karmok és villámok - folytatás

Kérjetek nyugodtan! Mindjárt ledarálom a maradékot, és akkor előkerülnek a rémisztő ötleteim, amiket nem hinném, hogy látni akartok. Szóval kíváncsi vagyok rátok, na, és olyan jó ötleteitek vannak (példának okáért a neki reader és Kaminari párosítás nagggyon tetszett)!