Ez kicsit konkrétabb kérés volt... szóval Reader-chan kavart Shigarakival, Dabival és Chisakival is, és mindhármuktól született gyereke. Életemben nem kaptam még ilyet.

szandra0502 kérésére

– Gyerekek, reggeli! – szólt (Név), majd visszasietett a konyhába, hogy leszedje a tűz fölül a serpenyőt, amiben az utolsó palacsinta is sercegve megsült.

– Miért ilyen korán... – nyavalygott Sena, és kivánszorgott a konyhába.

Borzas haja mókásan meredt minden irányba. A fénytől hunyorogva kereste meg a székét.

– Utálom, hogy a reggel nem tompa fénnyel érkezik.

– Tompa fénnyel érkezik, csak mire felkelsz, már előbújik annyira a nap, hogy teljes erővel ragyogjon a fejedre – mosolygott (Név), és a kislány elé tolta a palacsintát.

– Ren még nem kelt fel – jelentette a gyerek teli szájjal, mire (Név) nagyot sóhajtva megindult a gyerekszoba felé.

Lábujjhegyen az emeletes ágy mellé lopakodott, és cirógatni kezdte a fia arcát, aki a felső szinten húzta a lóbőrt.

– Ren, kelj fel... reggel van – szólongatta.

A fiú morcosan nyöszörögni kezdett, és megrázta vörös fejét.

– Neeem...

– De igen. Vár az óvoda.

– Nem akarom...

Sena segítőkészen beszaladt a szobába, és a magasba emelte a villáját, ami a kezében maradt.

– Ha nem jössz, megeszem előled az összes palacsintát! – sikkantotta nevetve, de a kezét rémülten a szája elé kapta, mikor a ház békés csendjébe gyereksírás csapott.

Ren felült az ágyban, és a nővérére öltötte a nyelvét.

– Ezt jól megcsináltad!

Sena dühösen felfújta az arcát, és már készült visszavágni, de (Név) megelőzte.

– Semmi gond, menjetek enni, utána öltözzetek fel. Ezt elintézem, de utána jövök és segítek nektek – igyekezett megnyugtatni őket, azután átrohant a szobájába, hogy lecsitítsa a megriadt ikreket.

Az otthonukban nem volt olyan ember, aki magára vállalhatta volna az apaszerepet, így (Név)-nek egyedül kellett megbirkóznia mind a négy rosszcsonttal, akik közül egyikre sem számított.

Finoman szólva a ménkű minden lehetséges módon beütött az életébe, hiába volt még csak huszonnégy éves. Viszont nem hagyta, hogy ez lerontsa a kedvét. Fiatal, egyedülálló anyaként, négy gyerekkel a nyakán is kihúzta magát. Ha az élet ekkora citrommal kínál, vágd pofán a facsaróval.

Gyorsan megetette az ikreket, majd segített Rennek öltözködni. Megfésülte Sena rakoncátlan kék tincseit, és egy laza fonatba fogta a lány haját.

Sikeresen elkészültek időre, és a két legidősebb gyerek nem késett el az óvodából sem.

Sena az utolsó, míg Ren az első évét töltötte a pillangómintás, sárga falak között. (Név) már ezerrel spórolta a pénzt a lánya iskolájára, akkor is, ha nagyon meg kellett húznia maguk körül a gyeplőt.

A két kicsi sokáig integetett neki a csoportok ablakából, ő pedig viszonozta a gesztust, amíg el nem kanyarodott a babakocsival a sarkon. Az ikrekkel tett egy nagy sétát a közeli, őszi levelekkel belepett parkban. Összefutott pár ismerőssel, elment bevásárolni, azután pedig hazafelé vette az irányt.

Otthon első dolga volt megetetni és ágyba dugni Kairit és Namiet, hiszen a két kislány kifáradt a hosszú séta alatt.

Mikor a tizenegy hónaposok elaludtak, (Név) halkan kitakarította a házat. Ebéd után ledőlt egy kicsit, majd nekiállt vacsorát csinálni. Délután négykor elment Senáért és Renért, és eltöltött velük másfél órát az óvoda melletti játszótéren. Mire eljött az este, szokás szerint hullafáradt volt.

Vacsora után fürdetés, fogmosás, esti mese, majd mind a négyük álomba ringatása és éneklése végleg kifacsarta az idegeit.

Fáradtan roskadt le egy székre, és elgyötörten körbenézett a tiszta konyhában. Csak akkor hagyta, hogy úrrá legyen rajta az elgyengülés, mikor egyik gyermeke sem láthatta vagy érezhette. A pénzzel nem lett volna nagy gondban, Sena és a saját képessége miatt különleges támogatást kapott, és az ikrek után a gyermekgondozási segélyt is kiküldték. De ha az embernek nincs mirevaló munkája és keresete, négy gyerekkel három szobában nehezen tud megélni.

– Még két év, és a picik ovisok lesznek, Ren is iskolába megy, és akkor szerezhetek egy állást... igen, diploma nélkül is el tudnék boldogulni, hiszen megvan hozzá az erőm, csak a gyerekeket kell végre elrendezni... – motyogta a fejét ingatva. – Miért nem hatott akkor az a rohadt fogamzásgátló...?

(Név) képessége a Védelem nevet kapta. Képes volt eltüntetni bármilyen mérget vagy sérülést, ha a saját energiáját beleadva segíteni akart egy emberen. A probléma az volt, hogy a saját szervezete ezt tudatalatti szinten elvégezte magán belül, tehát semmiféle gyógyszer, képesség és baktérium nem hatott rá. Ezt a képességet örökölte meg Sena, annyi különbséggel, hogy ő nem tudta irányítani az erejét.

Akihez mind az öt ujjával hozzáért, az automatikusan meggyógyult, bármilyen betegségben is szenvedett. A gond az volt, hogy a kislány (Név)-hez hasonlóan a saját életerejét használta a gyógyításhoz, így a biztonság kedvéért kesztyűt vett, valahányszor emberek közé ment.

(Név) nem emlékezett pontosan, de minden bizonnyal elbóbiskolt az asztal mellett, mikor meghallotta a kopogást. Nem is kopogás volt. Valaki rugdosta a bejárati ajtót. Meghökkenve és kicsit dühösen indult meg az előszoba felé.

– Ki a franc az ilyenkor, hogy nem bír várni reggelig? – morogta, és a biztonság kedvéért először kinézett a kémlelőnyíláson, nehogy egy betörő előtt nyisson ajtót. Mikor megpillantotta a lépcső tetején álló személyt, jobban megrémült, mintha rablót látott volna.

Villámgyorsan lekapta az akasztóról a kulcsot, és kapkodva ajtót nyitott.

– Kai! – suttogta, majd a szívéhez kapott, ahogy végignézett a férfin.

Chisaki nyakán, arcán, és lábain felhólyagosodott és elszenesedett a bőr. Az arcán sebek tömkelege húzódott, a szemét alig bírta nyitva tartani, kabátja csatakos volt a vértől.

– (Név)... – motyogta, majd a nő karjába hanyatlott.

Ő először azt sem tudta, hova kapjon. Berángatta Chisakit az előszobába, és lefektette a cipőtartó mellé. Bezárta az ajtót, majd a férfi mellé térdelt. Lehúzta róla a szakadt, véres és égett ruhákat. Majdnem felsikoltott, mikor meglátta, hogy Kai mindkét karja válltól lefelé hiányzik.

A hányingerrel és a sírással küszködve Kai homlokára tette a bal kezét, míg a jobbat a mellkasára. Kékes ragyogás kíséretében elkezdte gyógyítani az egyetlen férfit, akitől talán még akart is volna egy nap gyerekeket.

A sebek begyógyultak, a bőr kisimult, és öt perc múlva ismét az a huszonöt éves ember feküdt előtte, akit másfél éve ismert meg.

– Hála istennek... – nyöszörögte (Név), majd kimerülten összeroskadt.

*

Sírásra ébredt, minek hatására rögtön kipattantak a szemei. A fényekből ítélve reggel lehetett, és Namie zendített rá. Ezzel természetesen felriasztotta a húgát is, így alig tíz másodpercen belül már kórusban kiabáltak az anyjuk után a maguk módján.

(Név) kivergődött a takaró alól, és kivette az ikreket a kiságyból.

– Semmi gond, semmi baj, itt vagyok... – csitította őket.

Ma szombat van, erre rögtön rájött, mert nem szólt az ébresztője. Mikor a lányok megnyugodtak, kiment a konyhába, ahonnét vidám hangok szűrődtek ki.

– És ide be tudod tenni a kenyeret, és meg fog tőle pirulni! Nem úgy, mint a Puri Fairy-ben Lala hercegnő, hanem úgy, hogy meg tudd enni! Csinálok neked!

Sena a zajokból ítélve épp lenyomta a pirító gombját, hogy bemutassa gyakorlatban is azt, amit magyarázott.

– Hidd el, én is tudom, hogy kell csinálni...

– Nem, mert ez egy különleges pirító! Anya szerezte egy kirakodó vásáron, és ha nem nyomod meg itt a matricákat, amiket tettem a foltokra, akkor a kenyér nem lesz rendesen finom! Ha kész, majd segítek megenni! Addig kérsz narancslét?

– Nem kell fáradnod...

– Mi a fene folyik itt? – lépett (Név) a konyhába.

Döbbenetére Chisakit trikóban és az egyik bő melegítőnadrágjában találta az asztalnál ülve. Sena a pirítóra ragasztgatott rózsaszín matricákat nyomogatta, amik a kedvenc animéjéből való karaktereket ábrázolták. Ren szintén az asztalnál ült, és a narancsleve mellett egy rajzot alkotott Kairól.

– Szia anya, szia Kairi, szia Namie! – köszönt egyszerre a két gyerek, és odaszaladtak (Név)-hez, hogy cuppanós puszit nyomjanak az anyukájuk és a húgaik arcára.

– Jó reggelt nektek is... Sena, mi a reggeli?

– Pirítós! Etethetem én a barátodat? Azt mondta, te engedted be.

– Tőlem kapott engedélyt, hogy maradhasson! – húzta ki magát Ren, és Kaira mutatott.

A férfi fekete trikójára egy nagy, zöld papírból kivágott pipa volt celluxozva.

– Mióta vagytok ébren? – hebegte (Név).

– Nagyjából fél órája keltek fel. Először meg akartak támadni, de gyorsan elsimítottam a kedélyeket. Aztán megkaptam az engedélyt – bökött Kai a fejével a pipára –, szóval most már teljes értékű vendég vagyok. Még az egyik nadrágodat is kölcsönadták nekem.

– Felöltöztettek?

– Én voltam! – jelentkezett Sena. – Ősz van, és nem akartam, hogy megfázzon. Fura, hogy nincsen karja, de attól még le tudott fektetni.

– Értem... szóval konkrétan foggal rángattál el az ágyig?

– Látsz más esélyt? A padlón nem hagyhattalak.

(Név) letette az ikreket a két etetőszékbe, és előkeresett két üvegnyi babapürét a konyhaszekrényből.

Chisaki farkasszemet nézett a lányokkal, alaposan szemügyre véve őket. Nyelt egyet, és a tekintete a két kisbaba éjfekete hajára siklott.

– Ők...

– Igen – vágta rá (Név), és tálkákba kotorta a répából és krumpliból álló pürét.

Két műanyag, színes kiskanál társaságában a letette a kicsik elé az ételt, majd segített kiszedni Senának a pirítóst a rácsok közül.

– Ren, reggeli közben ne rajzolj – szólt rá a fiára, mire az áttáncolt a konyhapulthoz, és sietve befejezte művét.

Mire elkészült, (Név) megvajazott annyi pirítóst, hogy mindenkinek jusson elég.

– Én etetlek téged, anya pedig eteti Namiet és Kairit! Ren meg eteti magát – osztotta ki a szerepeket Sena, és nagy elánnal Kai szája elé tolta a pirítóst, aki erre kissé vonakodva, de beleharapott.

A reggeli elpakolás után (Név) elkezdte kiterelni a gyerekeket a konyhából.

– Sena, Ren, játszanátok egy kicsit a babákkal? Van egy kis megbeszélnivalóm Kaival.

– Ne már! Kai-chan, nem játszol inkább te is?

– Anyukád jól mondja, nekem most beszélnem kell vele. De utána megyek, és megpróbálok becsatlakozni, ígérem.

Sena durcásan, de hajlandó volt belemenni az alkuba.

Mikor ketten maradtak a konyhában, (Név) levágta magát a Kaival szembeni székre, és kertelés nélkül megkérdezte:

– Mit keresel itt? Mi történt?

– Na, hova lett a kedves, jólelkű anyuka, aki az előbb itt volt? – vonta fel a szemöldökét Chisaki.

– Ne szórakozz velem, Kai, mert nem állok jót magamért.

– A yakuza összeomlott, mindenki meghalt vagy elfogták, Eri biztonságba került, az ellenszer elveszett, Shigaraki Tomura elvett tőlem mindent, a karjaimat is ideértve, alig tudtam elmenekülni – darálta le gépszerűen. – Maradhatok?

(Név) úgy nézett rá, mint aki megőrült.

– Neked elment az eszed – jelentette ki.

– Mert?

– Még kérdezed? Kai, miután közölted velem, hogy nem vagy hajlandó velem együtt maradni, mert nem csatlakoztam be a szervezetetekbe, kidobtál úgy, hogy két gyerekem apja lettél, még van pofád idejönni, és a segítségemet kérni?!

– Kettő?

– Szuper, te is aztán képes vagy felfogni a lényeget... – morogta (Név), és a kezébe temette az arcát.

Chisaki némán meredt maga elé.

– Az ikrek a te gyerekeid, Sena és Ren viszont nem.

– Gondoltam... a fiú vörös hajú, a lány meg halványkék és göndör... de mind a négyen a te szemeidet örökölték – mosolyodott el halványan.

(Név) csendben maradt.

– Három apa van ezek szerint, igaz?

(Név) bólintott.

– Sena teljesen váratlan volt, még csak tizenhét voltam, mikor teherbe estem vele... a srác, aki nem figyelt eléggé a védekezésre, meglépett amilyen gyorsan csak tudott. A fogamzásgátlók meg ugye nem hatnak rám...

– Ren?

– Erőszak.

Kai tekintete elsötétült.

– Ki volt az? – morogta.

– Nem akarok beszélni róla...

– (Név), kérlek.

A nő ráemelte a (Sz/Sz) szemeit, úgy suttogta.

– Dabi.

Chisakinál úgy tűnt, itt pattant el a cérna.

– Mégis... hogyan... – hörögte, szinte földöntúli hangon.

– Először nem is tudtam, ki volt az. Éjszaka volt, és egy olyan alkalmi munkát vállaltam be, ahonnét későn értem haza. Arra az egy napra Sena a szomszédokhoz került. Lényeg a lényeg, Dabi a szórakozóhelyen próbált rám mászni, de miután azt hittem leráztam, utánam jött, mikor hazafelé mentem, és... nem tudtam védekezni, semmit se tudtam tenni...

(Név) keze remegett, ahogy felidézte az emlékeket.

– Három évvel később tudtam meg egyáltalán a nevét. A rendőrségi plakáton rögtön felismertem, kétségtelen volt, hogy ő az. Az, hogy becsatlakozott Shigaraki szervezetébe, több mint nevetséges.

– Sena...?

– Egy zseni vagy – vigyorgott keserűen (Név).

– De hát... hogy? Hiszen akit megérint...

– Kai, rám nem hatnak a képességek, ahogy Senára, Renre és az ikrekre sem. Sena a gyógyítást Shigaraki érintési baromságaival keverve szintén megörökölte. Akihez hozzáér, meggyógyítja akaratlanul is. Az apja ellentéte. Nem öl, hanem gyógyít, és ő sérül, ha hozzáér valakihez. Ren megkapta a kék tüzet, a lányok pedig egyenlőre nem mutatják jelét annak, hogy elemeire tudnának bontani bármit is.

Chisaki hitetlenül csóválta a fejét.

– Shigarakival hogy találkoztál?

– Ó, az tiszta véletlen volt. Azt hittem, hogy egy incidens áldozata, mert véletlenül rádőlt egy oszlop, mikor szétvert egy épületet. Tizenhét éves volt akkor, kicsit fiatalabb nálam. Megmentettem az életét, ő meg elhívott egy randira. Találkozgattunk, aztán mikor eljutottunk odáig, a szexuális életet is elkezdtük élni. Elég volt egy figyelmetlenség és kész, terhes is voltam. Ő persze beijedt, és felajánlotta, hogy valami mestere segítségével megszakítja a terhességet.

– Hogyhogy nem vállaltad?

– Nem érzem magamat jogosultnak arra, hogy egy életet megszakítsak egész addig, amíg nem veszélyezteti az enyémet vagy a gyerekeimét. Legyen az bármilyen. Mindketten hibásak voltunk a dologban, de ettől még nem fogom elvenni senki életét. Vállaltam a következményeket, és most nézz meg...

– Négy gyereked van.

(Név) fanyar mosollyal nézett Kaira.

– És ez téged miért is zavar?

– Még kérdezed? Kettő közülük az enyém!

– Azt hittem minden embert gyűlölsz.

Chisaki mély levegőt vett, hogy megnyugodjon.

– (Név), egész életemben téged szerettelek egyedül. Szerinted miért tettem túl magam valamennyire a bakterofóbián?

– Ezerszer mondtad már, hogy azért, mert szerettél volna viszolygás nélkül hozzám érni.

– Pontosan. Kérlek, még most is mindenem odaadnám érted. Habár nem nagyon maradt semmim, csak te és a lányaim.

(Név) némán nézett rá egy darabig, végül lassan megszólalt:

– Utcára nem mehetsz, hisz körözött bűnöző vagy... dolgoztam már pár kórházban, és azonnal felvennének ismét a képességem miatt. Ha felveszek hitelt egy egészségbiztosításra, amit odaadunk neked... nevet kell változtatnod, és a hajaddal is kezdenünk kell valamit, de szerintem egy profi sebész tudna adni neked myoelektromos protézist, amivel el tudnád látni az itthoni feladatokat... és én akkor visszamehetnék dolgozni, így nem lenne probléma egy hatodik éhes száj a családban. Ha pedig pár év múlva leül az ügyed körüli hisztéria, te is elmehetsz majd dolgozni, miután az ikrek oviba mennek. Újratervezés kész, habár bármi bejöhet még – csapta össze a kezét (Név), és rávigyorgott Kaira, aki elkerekedett szemekkel nézett rá.

– Tényleg... tényleg hagynád, hogy a család része legyek? – kérdezte.

– Persze, de mondom: Segítened kell. Ó, és még valami – (Név) tekintete elkomorodott. – Nem kivételezhetsz a picikkel. Ha felvállalod a családapa szerepét, akkor mind a négyüket egyformán kell szeretned.

– Ez nem lesz nehéz – mosolygott Chisaki. – Enyhén szólva irritál, hogy az ellenségeim is kezet emeltek rád, de a gyerekeikkel mi gondom lenne?

(Név) megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Akkor elmegyek hajfestékért, és kérek időpontot a hivatalba...

Másfél év múlva:

Chisaki Kai gyorsan belerázódott az apa szerepébe. Az első pár hónap persze kész káosz volt, miután berobbant a mostani családja életébe. A műtét után viszont (Név) dolgozni mehetett, ő pedig hangosan sírt, mikor először ölelte át gyerekeit. A karjait már egyáltalán nem hiányolta a képessége miatt.

Senát közösen kísérték el iskolába, Rent óvodába, ezután (Név) dolgozni, ő pedig sétálni ment az ikrekkel.

A vér szerinti gyermekei gyorsan nőttek, Namie megtanult egy lábon állni, Kairi megnevezte a színeket. Ren egyre szebben rajzolt, látszólag tehetsége is volt hozzá, Sena pedig mindig hazahozott egy új betűt, amit megtanult leírni.

Azon a meleg, tavaszi napon délután közösen játszott a lányaival. Párnákat tett le a gyerekszobában, ezek voltak a szigetek. Namie és Kairi lelkesen ugráltak egyik párnáról a másikra, néha belestek a "tengerbe", amit jelen esetben a szőnyeg mintázott.

– Apaaa! – kiáltott Kairi, és nekiszaladt a lábának. (Név)-éhez hasonló, vidám kis szemeivel felnézett rá, úgy mondta: – Kéek kekszet!

– Kérek – javította ki Kai, és felkapta a lányát.

– Ké... lek.

– Ké-rek.

– Kélek! Apa! Kélek kekszet!

– Én is! – szállt be a kérlelésbe Namie. – Engem is vegyél fel!

Kai épp lehajolt, hogy a másik karjába vegye Namiet, mikor ajtónyikorgást hallott, és egy túlságosan is jól ismert hangot.

– Azt ne mondd, hogy egy ilyen koszfészekben lapult majdnem két évig...

Kai elsápadt. Léptek zaja hallatszott, mire ő gyorsan letette Kairit.

– Apa...

– Nagyon figyeljetek! – suttogta rémülten. – Bármit hallotok, nem jöttök ki, és nem adtok ki semmilyen hangot! Világos voltam? Ez egy játék. Aki most gyorsan elbújik a szobában, és csöndben marad, az kap kekszet.

Az ikrek erre kuncogni kezdtek, és az apjuk rémületét észre sem véve gyorsan Sena ágya felé totyogtak, hogy bebújjanak a takaró alá.

Kai felpattant és kirohant a szűk folyosóra, ahol szembe találta magát Shigarki Tomurával és Dabival. A két férfi elvigyorodott, ahogy megpillantották.

– Vörös haj? Komolyan? – kérdezte Dabi, enyhén felvonva a szemöldökét. – Be kell valljam, nem igazán tetszik...

– Attól, hogy a tied már sose lesz vörös, nem kell sértegetni.

– Ezt meg honnét veszed?

– Kai, lányok! Sziasztok! Miért hagytad nyitva az ajtót...?

– Apa, hoztunk paradicsomot, csináljunk hétvégén paradicsomlevest!

– Kitöltenéd a szülői belegyezést az osztálykiránduláshoz?

Ilyen nincs. Kai teli tüdőből kikiáltott az előszobába.

– (Név), Sena, Ren, fussatok!

– Mi...?

– Azt mondtam meneküljetek, nehogy...

Késő volt, Ren érdeklődve előreszaladt, kezében a bevásárlószatyorral, és majdnem nekiütközött Shigarakinak.

A férfi utána kapott, Kai ezt kihasználva nekiesett, és lendületből eltörte az egyik csuklóját.

Shigaraki felüvöltött a fájdalomtól, másik kezét Kai felé lendítette, de ekkor Sena és (Név) is berobbantak a képbe. Sena sikítva az öccse és Kai védelmére kelt, teljes erőből Shigaraki épp karjába csimpaszkodva, míg (Név) üvöltve Dabi felé ugrott.

– TAKARODJATOK!

Dabi keze meggyulladt, mire Ren a képességét meglátva rögtön rátámadt. Elkapta az apja karját, és megszüntette a tüzet.

– Mi a...

(Név) gyomorszájon rúgta Dabit, majd ököllel nekiesett. A fekete hajú férfi kapálódzva zuhant hátra. (Név) egyáltalán nem kímélve ütötte őt, ahol érte, s pár csattantás után csont törését is hallani lehetett.

Shigaraki ezalatt elkapta Sena fejét.

– Miért nem megy?! – kiabálta.

– Nem hatnak rám a képességek! – öltötte ki a nyelvét Sena.

Erre Shigaraki egyszerűen arcon csapta a lányt, mire Kai megsokszorozódott erővel indított új támadást.

– Vedd le a kezed a lányomról! – ordította, és Shigaraki egyik ujját szakadásig hátrafeszítette.

Az őrjöngött fájdalmában és tehetetlenségében. Kai egy jól irányzott ütése a tarkójára megtette a hatását. Az erős, alumínium kar erejétől aléltan zuhant a padlóra.

(Név) zihálva oldalt dőlt Dabi szintén eszméletlen teste mellől.

– Most kapunk kekszet? – kukkantott ki a gyerekszobából Namie.

– Keksz! – követte őt Kairi.

Mindketten megtorpantak egy pillanatra, mikor meglátták az előttük eluralkodó felfordulást, majd Shigarakit megkerülve (Név)-hez lépkedtek.

– Anya! – kiáltották boldogan.

– Sziasztok – mosolygott rájuk (Név), és vérző kézfejével nem törődve megölelte őket. – Milyen kekszről beszéltek?

– Apu mondta – mutatott Kairi Kaira. – Ha csendben vagyunk akkol is, ha nagy zaj lesz, kapunk kekszet.

– Jézusom... – nyögte (Név), és hitetlenül nevetve nekivetette a hátát a falnak.

Mindkét keze remegett, mire Chisaki rögtön cselekedett.

– Adok nekik kekszet, mert tényleg megígértem nekik – indítványozta. – Addig te hívnád a rendőrséget?

– Mi sem természetesebb – legyintett (Név).

– Sena, Ren, ti jól vagytok? – kérdezte Kai a két idősebbet.

– Én jelentem, megvagyok – húzta ki magát Sena, és bizonytalanul méregette Dabit és Shimurát. – De kik ezek?

Kai (Név)-re nézett, aki megrázta a fejét.

– Csak két gonosztevő, akik régen bántani akartak engem, mert keresztbe tettem nekik.

– Váó... akkor te régen hős voltál? – rugózott izgatottan Ren.

– Nem voltam hivatásos hős... – vonta meg a vállát Kai.

– Apa a mi hősünk, nem adjuk oda másnak! – kiáltotta Sena, és lelkesen megölelte őt.

Reader-chan szemszöge:

Kai szemmel láthatóan meghatódott Sena megnyilvánulásán.

(Név) az előszobából előkereste a szigszalagot, és körbetekerte vele a két bűnözőt, majd telefonált a rendőrségre.

– Azt ajánlom, hogy amíg kijönnek értük, rejtőzz el – javasolta halkan Kainak, aki szétosztotta a négy gyerek között a kekszes zacskó tartalmát. – Nem akarok három embert is a kezükre adni.

Chisaki bólintott, és lassan átterelte a gyerekeket a szobába játszani.

(Név) Dabit és Shigarakit őrizte, amíg a rendőrség és a hősök úton voltak. Nagyjából két perc múlva mindketten elkezdtek magukhoz térni.

Dabi fájdalmasan felszisszent, ahogy megmozdította a fejét.

– Mi a franc...

Megpróbálta használni az erejét, de (Név) előrelátóan körbetekerte mindkét karját a ragasztószalaggal.

– Oxigén nélkül nem fogsz tüzet gyújtani, Tomura pedig nem tudja használni egyik kezét sem – jelentette neki (Név).

– Kibaszott...!

(Név) arcon rúgta.

– A gyerekeimet nem szeretném megtanítani káromkodni – mondta hűvösen.

– (Név)? – hebegte Shigaraki. – (Név), mégis miért... mi történt veled, miután...

– Miután leléptél? – vonta fel a szemöldökét a nő. – Ó, semmi különös. A lányod az osztálya egyik legjobb tanulója, már tud kétjegyű számokat is összeadni. Hát nem csodálatos?

– Micsoda? – Shigaraki amúgy sem színnel teli arca elsápadt. – Te... te megtartottad...

– Te nem akartad, és felém se néztél, szóval azt hiszem, semmi közöd nincs hozzá – hajolt (Név) Tomura arcába. – Azért aranyos voltál, mikor felajánlottad a törvénytelen abortuszt. Dabiról nem is beszélve.

– Mi van?

– Van egy fiad, drágám, és ha azt a magatartásformát követted, amit velem is műveltél, szerintem több gyereked van, mint hinnéd – morogta (Név). – Gondlom nem is emlékszel rá, hogy megerőszakoltál öt éve. De azért kedves tőletek, hogy beugrottatok.

(Név) elvigyorodott, ahogy meghallotta a szirénákat.

– És ami a legszebb, hogy a gyerekeitek kiváló testvérei Chisaki ikreinek... hát nem csodás, ha a következő generáció így elsimítja a csatározásokat?

A két férfi csak tátogni tudott a döbbenettől.

– Az anyasággal elvettétek tőlem a fiatalságomat, Chisakitól a karjait és mindent, amiért megdolgozott az életben... aztán nézzenek oda, milyen csinos kis családot kovácsoltatok össze belőlünk. Ezért így utólag köszönetet mondok – kacagott fel.

Régóta várt, dicsőséges bosszú volt ez, ami úgy felderítette, hogy nem tudta abbahagyni a mosolygást akkor sem, mikor a hősök és a kiérkező rendőrök elvezették a jelenlegi életét megformáló embereket.

Yahho, mindenki! Ez... ez egy nagyon hosszú oneshot lett, de rövidebbre nem nagyon tudtam fogni. Kicsit komplikált kérés volt, amit kikerekítettem végül Chisakira. Itt is jelzem, hogy a kérések egész addig zárva vannak, amíg a mostani listát le nem tudom. Kicsit sok robbant be egyszerre, na. Jelenleg így állunk:

Tsuyuraka

Villain Reader X Kaminari

Kiri X Gamerboy! Reader

Kiri X Reader

Soft!Baku X Reader

Kaminari X Villain Reader

TodoDeku

Izuku X Reader

Baku X Reader

Kiri X Reader

Kaminari X Reader

Kiri X Reader

Villain Deku X Reader

Male!Reader X Fem!Baku

Enji X Reader

Random male karakter X Reader (igen, így kérték, hogy döntsem el, de még nem igazán jutottam dűlőre)

Kiri X Baku X Reader

BakuKiri

TodoBaku

TodoDeku

BakuDeku

Villain Deku X Baku

Villain Deku X OC

Tökéletes - 2

Deku X Baku X Reader

Hát... próbálok igyekezni. A következő részig minden jót!