- Hogy te mekkora gyökér vagy!

Hizashi teljes mértékben kiakadt, amivel nem volt egyedül. A tanáriban mindenki jelen volt.

- Azért ez... jesszus, All Might, ha ez kiderül... - sopánkodott Midnight. - Azért örülök, hogy én leszek a lányod ofője.

- Mély csalódás - csóválta a fejét Nezu. - Az első számú hőstől azért ennél többet vártam.

- Már régen nem vagyok az első számú hős! - csattant fel Toshinori. - És nem kell leszidnotok, (Név) már megtette!

- És meg is érdemelted - mordult fel Aizawa. - Szegény szerencsétlen...

- Aizawa, már te is?

- Érthető, hogy miért ilyen - mondta Vlad. - Gondolj bele... míg te Shield autójával száguldoztál Amerikában, (Név) teljesen reményvesztve Narát dajkálta.

- Egyikőtök sem tudott erről?

- Hogy van egy lányod? - vonta fel a szemöldökét Aizawa. - A régi osztálytársai közül én voltam az egyetlen, akinek (Név) elmondta. Még Hizashi előtt is titokban tartotta.

- Így utólag meg is tudom érteni - sóhajtotta szomorúan a hangok hőse.

- Miért?

- Mert (Név) ismer engem annyira, hogy már akkor is tudta: én képes lettem volna utánad menni és a haverod előtt kicsontozni téged.

*

- Jó napot... - motyogta Nara, ahogy ajtót nyitott neki.

- Mondtam, hogy nyugodtan tegezz - mosolygott rá Toshinori, miközben levette a cipőjét.

- Mert?

A szőke lány szúrós tekintettel mérte végig, amitől összefacsarodott a szíve.

- Mert az apád vagyok...

- Tizennégy évig nem volt apám... most miért lenne rá szükségem?

- Nem tudok elégszer bocsánatot kérni érte...

- Ne kéregess bocsánatot - mondta hűvösen Nara. - Egyszerűen tedd jóvá.

- Már mindent megpróbáltam...

- Nem. Hihetetlen, hogy te vagy a legelismertebb hős, és én adok neked tanácsokat... Próbáld meg megbékíteni anyát úgy, hogy érezteted vele azt, amit eddig nem. Hogy...

A lány elharapta a mondatot, ahogy (Név) kilépett a szűk előszobába.

- Á, Toshi, üdv itt - intett.

Nara még egyszer ránézett az apjára, majd feltartotta hüvelykujját, jelezve, hogy szorít neki.

Toshinori ezt nem tudta mire vélni, és bizonytalanul követte (Név)-et a konyhával összekötött nappaliba.

- Egy pillanat, csak nem akarom, hogy odaégjen a kaja... addig ülj le nyugodtan - mondta a nő, és visszasietett a tűzhelyhez.

Toshinori leült az asztalhoz. A széke keservesen reccsent egyet alatta, mire rögtön az jutott eszébe, hogy mi lett volna, ha az eredeti alakjában állít be ide.

- Hozzám kéne költöznötök - szólalt meg hirtelen.

(Név) megütközve nézett rá.

- A konyha nem olyan felszerelt, de ezen könnyen változtathatunk. És Narának lehetne külön szobája - hozta fel az ötleteit Toshinori. - A fűtéssel sem lenne problémátok...

(Név) lehúzta a rizst a tűzről, és elzárta a gázt. A mellkasa előtt összefonta a karjait, mintha félne valamitől.

- Toshi... nem akarom, hogy címlapsztori legyen belőlünk. Narának egészséges gyerekkor kell, amiben nincs az, hogy riporterek zaklatják minden sarkon.

- A U.A. kollégiuma megvédené az ilyenektől - érvelt ellen Toshinori. - És magaddal nem is törődsz?

- Ugyan minek? - nevetett fel keserűen (Név). - Nekem olyan mindegy. Már csak annyi célom van az egész életben, hogy Naráé ne omoljon össze egy pillanat alatt.

Toshinori pontosan tudta, hogy (Név) miért van ennyire összetörve. Mindenét feláldozta azért, hogy ezt a szegényes, de szerető otthont meg tudja teremteni maguknak. Az iskolát sem tudta befejezni időben, és borzasztóan megdolgozott azért, hogy ne terheljen senkit. Mert ő nem volt mellette.

- Ne beszélj így... te is nagyon fontos vagy. Ha magadnak nem is, Nara és én mindennél jobban szeretünk.

(Név) szája megremegett, de más jelét nem adta annak, hogy mennyit érnek neki ezek a szavak.

- Mindent magamra fogok válalni, de nem bírom nézni, hogy amíg nekem jó életem van, ti itt senyvedtek. Nara ugyanúgy az én lányom is, te pedig a mindent jelented számomra. Kérlek, engedd, hogy törődjek veletek.

(Név) szemében könnyek gyűltek.

- Annyira szeretlek, Toshi... - szipogta.

- Mondtam, hogy mindent bele fogok adni - vigyorodott el Toshinori. - És ha meg is engeded... akkor annál is többet.

Három évvel később:

- Anya, megjöttem! - kiáltott fel Nara, és lerúgta a cipőjét.

- Jaj, de jó hogy jössz! - sietett elé (Név). - Le tudnád törölni a polc tetejét? Sajna nem érem el...

- Ha apa megtudja, hogy takarítasz, ki fog nyírni - ráncolta a homlokát a lány. - Ülj le, majd befejezem.

- Amikor annyi voltam, mint te, ugyanúgy képes voltam dolgozni, nem kell a sajnálatod - húzta fel az orrát (Név).

- Aha, de én nem vagyok terhes - nevetett fel Nara. - Na, ülj le, és bízd rám a maradékot.

Az este hazaérkező Toshinorinak egy szót sem szóltak a dologról.

- Midoriya azt mondta, Amerikában is szeretne gyakorlati tapasztalatot szerezni - mesélte Toshinori, vacsoránál mire (Név) rögtön megkérdezte:

- Ochako-chant magával viszi, ugye?

- Igen, és egy pillanatra sem akarnak elszakadni egymástól - nyugtatta meg Toshinori.

- Akkor rendben - könnyebbült meg a felesége.

- Ne félj, ő nem olyan bolond mint én.

- De te is tanulsz a hibáidból - kuncogott Nara. - Másodszorra sikerült anyával maradnod.

- És többet el se megyek - húzta ki magát ültében Toshi, és (Név) keze felé nyúlt.

Nara halványan elmosolyodott, ahogy a szülei összekulcsolták az ujjaikat.

Yahho, mindenki! Nem tudom, mióta írok ilyen nyálas részeket, de le kellene szoknom róla. Azt hiszem még három kérés van hátra, meg a folytatások. És ha azokat kivégzem, lehet majd újra kérni. A következő részig minden jót, ahhoz megpróbálok nem egy vattacukor szivárványt felhányni.