Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Költözzünk

Katsuki X Deku X Reader

zuzu0524 kérésére

Figyelmeztetések: OT3

Az őszi esték addig romantikusak, amíg meg nem jön a november, s be nem köszönt a fagy.

A rideg, szeles éjszakában támolygó alak reszketve ment előre. (H/sz) haja csapzottan ölelte körbe arcát, tompa szemében már csak az utcalámpák fénye ragyogott melegen.

(Név) kezeiben egy-egy bőrönddel, fekete dzsekijében rótta a néptelen utcákat. Emlékezett rá, hogy Katsukiék laknak hozzá közelebb, így a kertváros felé indult, a város gazdagabb negyedébe.

Átszaladt a főúton, s negyed óra múlva elérte az utcát, ahol a Bakugo rezidencia állt. Mikor csengetett, az ujja odatapadt a csengő jeges gombjához. Mindene átfagyott, egész testében remegett.

Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, s Katsuki rohant oda a kapuhoz.

– Mi az isten, (Név)?! – rivallt rá a lányra, de rögtön elnémult, mikor közelebbről is meglátta.

Rámeredt a bőröndökre, majd a lány kivörösödött arcára, amire ráfagytak a könnyek.

– Mi történt? – hebegte, és kinyitotta a kovácsoltvas kaput.

(Név) erre keservesen felnyögött, és Katsuki karjába zuhant, akár egy rongybaba. Felszínesen vette a levegőt, a barátja megrezzent a teste jéghideg merevségére.

– Édes faszom! – káromkodott Katsuki, és berángatta (Név)-et a házba. – Anya!

– Tíz éve nem hívsz így, mi ütött beléd, fiam? – mordult rá Mitsuki a konyhából.

– (Név) beesett a kapu elé két bőrönddel, szarrá fagyva!

– Micsoda?!

Mitsuki az edényfogó kesztyűt is magán felejtette, úgy futott ki az előszobába. Ahogy megpillantotta a félájult lányt Katsuki karjában, rögtön a földre rázta a kesztyűjét és a komódra dobta a kötényét.

– Apáddal hozzátok be a holmijait – utasította a fiát, és átvette tőle (Név)-et.

A fiatal látszólag semmit nem fogott fel a körülötte történő dolgokból.

– Hé, Masaru, segíts Katsukinak! – szólt át a nappaliba Mitsuki.

Katsuki az apjával bevitte a bőröndöket, majd azonnal telefonált Izukunak.

– Mmm... Kacchan, éjjel fél egy... mi az? – szólt bele álmosan a fiú. – Tudom, hogy te filmestét tartasz, de én szeretnék aludni...

– (Név) átesett hozzánk öt perce minden cuccával, a hidegtől félholtan – vágott a szavába Katsuki.

Izuku hangjából rögtön kiment az álmosság.

– Fél óra és ott vagyok – mondta, és le is tette a telefont.

Katsuki felvitte a csomagokat a szobájába, majd a lenti fürdőszobába ment, ahonnét vízcsobogást hallott.

(Név) ruhái szertedobálva hevertek a padlón, maga (Név) pedig a fürdőkádban feküdt, mialatt Mitsuki folyamatosan eresztette rá a forró vizet.

– Mi történt vele? – kérdezte Katsuki.

– Ez én is kérdezhetném – válaszolt az anyja. – Amint betettem a kádba, véglegesen elvesztette az eszméletét, a mellkasa, az oldala és a karjai tele vannak kék-zöld foltokkal. Az arca viszont sértetlen.

Katsuki letérdelt a kád mellé, s kisimított egy kósza tincset (Név) arcából.

– Innét átveszem – mondta. – Deku fél óra múlva érkezik.

– Rendben – sóhajtotta Mitsuki, és feltápászkodott a kád mellől. – Melegítek levest, ha magához tér, majd megeheti.

Felkapkodta (Név) ruháit, a szennyesbe dobta őket, majd elhagyta a fürdőt.

Pár perccel később Katsuki elzárta a vizet, s (Név) fejét tartva várta, hogy a lány felmelegedjen. Ujjával végigsimított a bal vállán éktelenkedő zúzódáson. Mi történhetett vele?

(Név) hirtelen felnyögött, és résnyire nyitotta a szemét. Katsuki közelebb hajolt hozzá.

– Hé... (Név), hallod amit mondok?

Válaszként egy bólintást kapott.

– El tudod mondani, mi történt veled?

Erre (Név) összerezzent, majd – a nap folyamán valószínűleg sokadszorra – sírva fakadt.

Vizes kezével teljesen összemaszatolta az arcát, ahogy próbálta letörölni a könnyeit.

– Katsu... Ki... Kidobtak... – zokogott.

– Micsoda?

– Anyám rájött, hogy mindkettőtökkel járok... és szólt apámnak is... – (Név) felült, és úgy folytatta. – Próbálták kiverni belőlem a részleteket, és hogy szakítsak mindkettőtökkel... de mikor azt mondtam, soha nem tennék ilyet, adtak húsz percet, hogy összepakoljak...

A hangja elcsuklott, Katsuki pedig átölelte. (Név) karjaival összevizezte a hátát, ahogy a pólójába kapaszkodott. Csak úgy potyogtak a könnyei.

Katsuki nem tudta, meddig ölelte őt, csupán akkor eszmélt fel, mikor Midoriya is megérkezett.

– (Név), Kacchan, mi folyik itt? – kérdezte riadtan.

Sebtében magára kapkodott ruháiban Katsuki mellé térdelt, és egy gyors csókkal üdvözölte a barátját.

– Miért vagy ilyen állapotban? – fordult (Név) felé.

– A szülei nem voltak elfogadóak a hármasunkkal kapcsolatban – foglalta össze gyorsan Katsuki.

– Nem... – hebegte Izuku. – Ilyet senki se tenne a gyerekével...

– Hát, velem pedig megtették – motyogta rekedten (Név). – Jelenleg nincs hol laknom...

– Egyértelmű, hogy karácsonyig itt maradsz – nyúlt egy törülköző után Katsuki.

– Karácsonyig? – értetlenkedett (Név).

– Meglepetésnek szántuk, de úgy tűnik, változott a terv – mosolyodott el Izuku, és kisegítette barátnőjüket a vízből.

– Vettünk egy házat. Azt, amelyik nyáron annyira megtetszett neked, de nem volt elég rá a megtakarításunk. Viszont Deku a múlt hónapban megkapta az előlépési bónuszát, ami szép kis összeget jelent – jelentette ki Katsuki, és körbetekerte (Név)-et a törülközővel. – A berendezés még nincs kész, de így legalább majd te is besegítesz. Ajándéknak szántuk.

A lány hitetlenül elmosolyodott.

– Köszönöm – suttogta. – Most túl fáradt vagyok nem elhinni.

– Hidd is el! – szólt Izuku. – Ha egyszer igaz... a kulcsot megmutassuk? És a te nevedre is rá fogjuk iratni.

– Hozok neked egy pizsamát – mondta Katsuki, és kisurrant a fürdőből.

Útközben a konyhába is beugrott.

– (Név)-et kidobták otthonról, az apja bántalmazta előtte.

– Mondd neki, hogy mostantól itt lakik, holnapután pedig tegyél feljelentést – nézett fel a levest kavargató Mitsuki. – Ma még ne zaklassátok semmivel, hagyjátok pihenni. Izuku is maradjon.

– Oké.

Katsuki felbaktatott egy hálóingért, és a fiókban turkálva csakis arra tudott gondolni, hogy végre egyiküknek sem kell titkolóznia, és (Név) is biztonságban van. Még szerencse, hogy az ő és Deku szülei elfogadóak.

(Név)-et pedig innentől mindketten meg fogják védeni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro