Todoroki Enji X Reader

Basszamegnincsmasnev kérésére

(Név) csendes gúnnyal nézett végig Todorokin, ahogy az belépett az irodába.

– Jó napot - köszönt az első számú hős.

– 'napot - bólintott (Név), és megnyitotta a naptárt a laptopján. – Kihez van időpontja?

– Ne játszd már meg magad! – csattant fel Enji, de mikor (Név) szeme rávillant, gyorsan hozzátette: - Kérlek.

– Remek, akkor mit mondjak? – kérdezte (Név), ahogy (Sz/sz) szemei résnyire szűkültek. Végigmérte a vele szemben álló arcát végigszelő sebhelyet. – Megérdemelted, vagy megérdemelted?

A kiadó recepciója csendes volt, a legtöbben már hazamentek. (Név) volt az, aki ma bevállalta az információs pult délutáni és esti műszakját. Jelenleg csak egy fordításon dolgozott, így a kicsiny cégnek örömmel segített.

– Miért kell ezt mondanod? – hebegte Enji.

– Mert ez az igazság. És neked miért kellett tönkretenned négy gyerekkort, és a nővérem életét?

Todoroki keze (Név) fehér haja felé vándorolt, de a nő elcsapta a kezét.

– Kérdeztem valamit.

Erre Enji megdermedt, s egy szót sem szólt.

– Erre már nem akarsz választ adni magadnak sem, mi? – sziszegte (Név), és elfordult tőle, hogy rendezze a pult mögötti iratokat.

– Mert bizonyítani akartam... és nem tudtam, hol a határ.

(Név) erre hitetlenül felkacagott.

– Nahát, kezded kapiskálni?

– Miért, mégis mit mondjak még?

– Nekem semmit – csapott az asztalra (Név), és dühösen farkasszemet nézett Enjivel. – Nekem már ne mondj semmit. Nem is értem, miért jöttél ide.

– Mert mindig is te voltál az, aki meg tudta érteni a problémáimat – sóhajtotta Todoroki.

– Ó, tényleg – tettettet meglepődést (Név). – El is felejtettem, hogy nekem is van hasznom olyankor, mikor már senki máshoz nem tudsz fordulni a családban. Hiszen Fuyumi önbizalma romokban, Natsuo meg se hívott az esküvőjére, Shoto saját magát gyűlölte egész gyerekkorában, Toyáról pedig inkább ne is beszéljünk! Rei meg miattad van bezárva több éve!

Enji riadtan lépett egyet hátra, ahogy az asztallap megfagyott (Név) keze alatt.

– Mert hiába ugyanaz a kibaszott képességünk, te mégis mellette döntöttél, akit nem is szeretsz! Mert kevesebb tartása volt ellened, vagy ahogy te mondtad, nem olyan makacs, mint én!

– (Név), miért kapod fel most ennyire...

– Mert szeretlek, baszódj meg, azért! – ordította (Név). – Kész voltam neked adni az életemet, hogy boldogan élhessünk egy olyan családban, ahol nem élheted ki a bizonyítási személyiségzavarodat a tulajdon gyerekeiden! De ez neked nem tetszett. Szerettél engem, de mégis Reit választottad. És ezt soha nem fogom neked megbocsátani. A nővérem, az unokahúgom, az unokaöcséim és magam miatt sem. Most pedig tűnj a munkahelyemről.

Enji némán tátogva nézett (Név)-re, aki egyértelműen az ajtóra mutatott. Szemében könnyek csillogtak, látszott rajta, mennyire fáj neki ez az egész. Azonban még egyszer nem hagyja magát. Soha többé nem fog bedőlni neki, s mikor Enji becsukta maga mögött az ajtót, zokogva borult rá a jeges pultra.

Yahho, mindenki! Tudom, elég suta rész lett, de jobb ötletem nem volt erre a lángoló szerencsecsomagra. Azért remélem elviselhető lett.

A következő részig minden jót!