Bad boy Todoroki X Reader

Miyabi__Chan kérésére

- Todoroki.

- Hah? - fordult felém a felemás fiú. - Te meg ki vagy?

- Látszik, hogy tényleg nem jársz be. Egy osztályba járunk - sóhajtottam.

- Maga a tény, hogy egy ilyennel raktak egy osztályba, mélyen megbánt - sóhajtott színpadiasan.

- Én már egyenesen szégyellem magam amiért bármilyen módon közöm van egy ilyen ajnározott kis kölyökhöz - szúrtam vissza.

Erre a fiú lassan felállt a padról, amin eddig ücsörgött, és fölém tornyosulva kérdezte:

- Kit neveztél te kicsinek?

- Téged. Talán süket vagy és nem hallottad? - vontam fel a szemöldököm.

Erre megragadott az egyenruhám gallérjánál fogva, és magához rántott.

- Na ide figyelj, te kis... - nem tudta befejezni a mondatot, mert egy jól irányzott mozdulattal gyomorszájon térdeltem.

Köhögve elengedett, én pedig hátrább léptem tőle.

- Nem verekedni jöttem - mondtam ridegen. - Csupán Nezu-sensei üzeni, hogy ha még egyszer lógsz a suliból, nem érdekli hogy a második hős fia vagy, páros lábbal rúgja ki azt az elkényeztetett segged.

Azzal vissza se nézve hazafelé vettem az irányt.

*

Másnap mindenki megdöbbenve tapasztalta, hogy becsengetés előtt öt perccel az osztályteremben megjelent Todoroki. A fiú megállt a terem közepén, lassan körülnézett, majd mikor észrevett, megindult felém.

Lazán levágta magát a mellettem lévő padba, és pofátlan módon bámulni kezdett.

- A helyedben én a kijelölt padomhoz ülnék - pillantottam felé.

- Mer?

- Mert Bakugo helyén ülsz.

Mint végszóra, a szőke is megérkezett, és rögtön kiszúrta, hogy valaki elfoglalta a birodalmát. Odacsörtetett hozzánk, és megállt a pad előtt.

- Hé, felemás. Takarodj a helyemről - morogta fenyegetően.

- Mégis miért lenne ez a helyed? - kérdezett vissza felháborító flegmasággal Todoroki.

Bakugo fogai megcsikordultak, ahogy a srác arca egy dühös vicsorba torzult. Egy pillanat se kellett hozzá, hogy kirobbanjon köztük a veszekedés. A többiek visszahúzódva figyelték a csatát, Midoriya pedig hiába próbálta felvenni a békítő szerepet, nem járt sikerrel.

Végül Aizawa-sensei vetett véget a harcnak, és Todorokit elűzte hátra, az eredeti helyére.

Nagyban folyt az óra, mikor hirtelen egy papírgalacsin csapódott a fejemnek. Dühösen pillantottam hátra, mire Todoroki rámvigyorgott, és jelezte, hogy hajtsam szét a fecnit.

Kiterítettem a gyűrött lapot, amin egy üzenet állt.

14:30, annál a padnál ahol majdnem felköptem miattad a tüdőmet.

Fintorogva hátranéztem, mire egy könyörgő tekintetet küldött felém. Nagyot sóhajtva bólintottam, mire boldogan elvigyorodott.

Egész nap azon filóztam, mit akarhat tőlem. Todoroki Shoto, a neveletlen kölyök, akinek az apja az egyik leggazdagabb ember az országban, önszántából akar szóba állni egy alsó-középosztálybelivel. Ez a kijelentés már önmagában röhejes volt.

Gyanakodva mentem a padhoz iskola után, ahol ő már ott volt.

- Mi tartott eddig? - ugrott fel, mikor odaértem hozzá.

- Szakkört tartok az alsóéveseknek - mondtam.

- Á, senseit játszasz?

- Csupán senpai vagyok - mosolyodtam el halványan. - Szóval... miért hívtál ide?

- Eljössz velem moziba? Pont van két jegyem a...

- Téged ismerve valami darabolós trash horrort akarsz megnézni - ráztam meg a fejemet.

- Na látod, ez mutatja, hogy szart se tudsz rólam - ciccentett egyet. - Jelen esetben ez a két jegy a legújabb hős drámára szól.

- Biztos, hogy a rosszfiúk táborát erősíted? - kacagtam fel.

- Nem erősítek senkit. És nem érdekel, milyen neveket aggatnak rám. Na, akkor eljössz velem?

- Tudod mit? Oké. Ma már úgy sincs több dolgom - rántottam meg a vállam, és magamban megfogadtam, hogy soha többé nem hiszek senkinek, amíg meg nem ismerem rendesen azt a személyt, akiről beszél.