Bakugo X süketnéma Reader

RioTheKiller kérésére

- Menj az útból! - lökött félre a szőke hajú fiú.

Bocsánatot kérve meghajoltam előtte.

- Most mi van?! Nem tudsz megszólalni, vagy mi?!

Artikulálva beszélt, így egyszerűen le tudtam olvasni a szájáról a szavakat. De az érzései beszéd nélkül is érthetőek voltak számomra. Bólintottam, mire a szemét összehúzva mondta.

- De gáz...

Lesütöttem a szemeim, s továbbsiettem a folyosón. Tudtam, hogy a képességem mellékhatása a legszerencsétlenebb dolog a földön, de nem tudtam tenni ellene semmit.

Már a születésem utáni hallásvizsgálaton kiderült, hogy nem vagyok képes érzékelni semmilyen hangot, a hangszálaim pedig szintén a képességem miatt nem működnek.

Az erőm elzárta a hangalapú kapcsolatom a külvilággal, de helyette kaput nyitott nekem egy újfajta dimenzióba, amin keresztül képes voltam érzékelni az emberi érzelmeket. Szavak nélkül is meg tudtam mondani, ki mit szeretne és mit érez.

A családom és a barátaim megtanultak együtt élni ezzel, de itt a U.A-ban, az új osztályom nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy soha nem fogok beszélni, de tisztán érzem a gondolataikat és az érzelmeiket.

Viszont mindenki türelmes és toleráns volt velem, így hamar be tudtam illeszkedni. Az osztálytársaim közül a legjobb barátaim - Mina, Kaminari és Kirishima - még a jelnyelv alapelemeit is megtanulták, így nem volt olyan sok gondom az erőm okozta problémákkal. Ezt a képességet igazán hatékonyan ki tudtam használni a gyakorlatok alatt, hiszen láttam az ellenségem következő mozdulatait.

És így történt, hogy Bakugo, aki csak néha volt hajlandó észrevenni, hogy létezem, nem vette komolyan ezt az erőt, s kikapott tőlem a második évünk Sportfesztiválján.

Habár Midoriya legyőzött engem, így is előtte végeztem másodikként.

Érzetem, hogy borzasztó dühös, s inkább nem is figyeltem háborgó érzelmeire. Nem akartam megtudni, milyen fajta halált kíván nekem és Midoriyának, így hát úgy mentem haza, hogy felé se néztem.

Otthon rengetegszer gratuláltak, anyukám még sírt is. Én is nagyon örültem a győzelmemnek, s elhatároztam, hogy teljes mértékben ki fogom élvezni a szabad hetemet, amit az esemény után adtak.

Egy nap épp a kisboltba mentem, mivel kifogytam a(z) (kedvenc kaja)-ból, amikor megéreztem magam mögött Bakugot.

Hátra fordultam, mivel éreztem, hogy beszélni akar velem.

- Végre észrevettél - mondta, arcán a szokásos morcos ábrázattal. - Beszédem van veled.

Előkotortam a zsebemből a telefonom, és belepötyögtem a szöveget.

"Miről?"

- Minek kérdezed? Szerintem már tudod is.

Erre óvatosan megpróbáltam belelátni az érzelmeibe. Ugyanazt a mérget láttam, ám közelebbről nézve nem is rám volt dühös... hanem magára.

Meglepve pislogtam rá.

"Te nem is rám vagy mérges?" - írtam a telefonba.

- Azt hitted rád vagyok dühös? - lepődött meg, majd hirtelen jelnyelvre váltott.

- "Azért haragszom magamra, mert nem tudtam bebizonyítani; elég jó vagyok ahhoz, hogy melletted állhassak. És amíg gyengébbnek tűnök, addig nem hívhatlak el sehova sem."

Pár pillanatig értetlenül pislogtam, majd egy másodperc alatt felfogtam a szavai együttes jelentését. És fülig vörösödtem.

- "Te most..."

- "Igen, randira hívlak. Azt ne mondd, hogy a szemed is rossz és nem láttad, mit mondtam!"

- "És megtanultad a jelnyelvet is!"

- Naná - mondta ki hangosan. - Máskülönben tényleg nem lennék méltó arra, hogy elhívjalak akár meginni valamit. És legközelebb legyőzlek, úgyhogy készülj!

Azzal enyhe pírral az arcán sarkon fordult és elsietett. Én egy percig némán néztem utána, s halványan elmosolyodtam.

Az érzései közt ott volt egy apró, elnyomott kis fényfolt, ami telis-tele volt szerelemmel. Majdnem felnevettem - ami elég fura egy másik ember számára, hiszen hangot nem adok ki -, annyira vidító volt, hogy Bakugo Katsuki képes ilyen érzésre is.

Egy évvel később:

A tömeg hangosan tombolt ahogy beléptem a pályára. Felgyalogoltam a lépcsőn, s velem szemben feltűnt Bakugo alakja. Távolról is éreztem, hogy izgatottan várja a küzdelmet.

- Ééés végül a végső csata! - hangzott fel Present Mic kommentárja. - Vajon ki fogja ebben az évben hazavinni az aranyérmet?! Bakugo és (Név) is most jutnak be másodszorra a döntőbe! Ebben az évben vajon a robbanások királya, vagy a titokzatos néma lány nyeri meg a Sportfesztivált?!

Bakugo támadó alakzatot vett fel, s én is felkészültem. Mindketten tudtuk, hogy itt nem csak az aranyérem a tét. Hanem az, hogy Bakugo elnyeri-e az esélyt a randira. Őszintén reméltem, hogy ebben az évben többet fejlődött mint én.