Elégedett öröm
Tokoyami X Tsuyu
DragonZol kérésére
– Elmegyek lisztért és élesztőért, neked kell valami boltból? – kérdezte Fumikage, ahogy kiment a hátsó kertbe.
Tsuyunak az orra hegye is földes volt, olyan nagy munkával rendezgette a kertet. Épp virághagymákat ültetett gondosan egymás mellé, szép sorba.
– Igen, kell macska kaja, mert kezd elfogyni. És vennél karalábét? Holnap levest főzök.
– Levest? Nem jó a szimpla ramen?
– Sosem árt a változatosság – tápászkodott fel Tsuyu, és leporolta kertésznadrágját. – Pont ma láttam egy jó receptet.
– Egy szavadba kerül elárulni, hogy csak kívánod, és átállhatunk a levesre – mosolygott Fumikage, mire Tsuyu hozzávágott egy tulipánhagymát.
– Nem kell mindent a gyerekre fogni! – dorgálta. – De igen, az orvos azt mondta, egyek változatosan. Miért ne tenném?
Fumikage nevetve visszadobta a hagymát.
– Rendben, rendben, csak felvetettem. Nem kell nyomban leharapni a fejem.
– Csak megdobtalak – sóhajtott Tsuyu.
– Semmi gond – a hollófejű hős békítően megölelte. – Tetszik, hogy a mindig nyugodt hangulatod valaki teljesen fel tudja rúgni.
– Azért ne dicsérd – motyogta Tsuyu, igyekezve morcos hangot megütni. – A végén még szokása lesz akkor is, ha megszületik.
– Legyen bármilyen, szeretni fogom, ahogy téged is ugyanúgy szeretlek a hangulatingadozással.
Tsuyu Fumikage vállába fúrta a fejét, aki érezte, hogy elmosolyodik a szavakra.
– Helyes. Nem is tudom, mit csinálnék nélküled.
– Nem is kell rajta gondolkodni, mert mindig itt leszek neked. Nektek. Nekünk.
Tsuyu szorosan visszaölelt erre. Halványan gömbölyödő hasa Fumikagénak nyomódott, és mindketten elvesztek a pillanatban. Végül a férfi törte meg a meghitt hangulatot.
– Akkor macska kaja és karalábé. Gombóc túl sokat eszik. Így is olyan kövér az a macska.
– Majd kevesebbet adok neki.
Tsuyuval elengedték egymást, s amíg ő a kertkapu felé vette az irányt, kedvese visszafordult a virághagymákhoz. A kis sarki üzlet felé úgy érezte, levegőn jár. Év végére már egy család lesznek, szeretik a munkájukat, ahogy őket is a társadalom. Tsuyut az ügynöksége már most visszavárja. Azt kívánta, bárcsak örökké ilyen elégedett lehetne.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro