Todoroki X Reader

Anime_Emma3 kérésére

- Elnézést a zavarásért - lépett be a lakásotokba Shoto.

- Érezd magad otthon, Todoroki-kun - tessékelte beljebb Izuku.

- Köszönöm, hogy maradhatok.

- (Név), mi történt? - sietett ki a konyhából anyukátok.

Értelemszerűen aggódott, hiszen nem minden nap állítasz haza este fél tizenegykor, azzal a kérdéssel, hogy a barátod lakhat-e egy darabig nálatok. A barátod, aki a debütálása után egy évvel maga mögé utasította az apját a hősök rangsorán. Aki most egy bőrönddel, drága pezsgővel leöntött öltönyben, arcán egy alig fél órája történt pofon nyomával az arcán virít melletted mind a vadalma.

Halványan elmosolyodtál, és belekezdtél az érdekes estétekbe.

- Nos, ugye úgy volt, hogy Shoto bemutat a családjának. Elmentünk egy étterembe, rendeltünk, minden király volt blablabla... A nővére és a bátyja imádni való, de az apja nem valami könnyű eset... - sóhajtottál, és levágódtál a kanapéra.

- Össze fog gyűrődni a ruhád... - aggódott Izuku.

- Ez az utolsó, ami most érdekel... - fáradtan megdörzsölted a homlokod, Shoto pedig mosolyogva leült melléd, míg a bátyád és Inko a két fotelben helyezkedtek el.

- Minden tök jól ment, amíg a vacsora közepén Todoroki meg nem kérdezte, hogy milyen képességem van.

- Uh...

Izuku tudta, hogy milyen ember Todoroki Enji, ezért rögtön vette a lapot. Anyukád viszont értetlenül pislogott.

- Az apám mániákusan tekint a képességekre, ezért ő is folytatja azt a családalapítási módszert, amit a képességek háziasításának hívnak - magyarázta Shoto. - Ez a jelenség leginkább Amerikában tett szert nagy népszerűségre, de Japánban is látni lehet a nyomait.

- Oh - bólogatott Inko, jelezve, hogy most már érti a dolgot. - De (Név) képesség nélküli...

- Az apám mikor megtudta ezt, azt mondta, most azonnal szakítsak vele, máskülönben kitagad a családból. Kissé összekaptunk a dolgon.

- A "kissé összekaptunk" kifejezést értésetek arra, hogy akkora hangerővel üvöltöttek egymással, mintha egy stadion két végében álltak volna. Majd Todoroki leöntötte Shoto ruháját, aztán tovább kiabáltak, és miután Todoroki "értéktelen kis cafkának" nevezett... - itt Shoto felmordult. - ... Shoto megkérte a kezem.

Erre anyukád felsikkantott, Izuku pedig felkiáltott.

- Todoroki-kun! Ez igaz?!

- Az apám felpofozott miatta - vonta meg a vállát Shoto. - De nem érdekel. A testvéreimmel és anyámmal nélküle is tudom tartani a kapcsolatot. Amúgy sem tekintettem az apámnak.

- Ezután átmentünk Shotoékhoz, összepakolta a holmijait, és most itt vagyunk - fejezted be a történetet.

- Fuyumi majd elhozza a könyveimet, de minden ami kellett, el tudtam tenni. Soha többé nem fogok visszamenni oda.

- És akkor... te most... de...

- Ne féljetek, nem maradok sokáig. (Név) már mesélt arról, hogy terveztük az összeköltözést, nem?

- De igen - bólintott Izuku. - Todoroki-kun, ha bármiben segítség kell...

- Köszönöm, de maximum a pakolásnál kell majd segédkezni - szakította félbe Shoto a fiatal férfit. - Igaz, nem vagyok az első számú hős, csak a harmadik, de nekem is megvannak a magam forrásai.

- Oh... akkor rendben - sóhajtott Izuku.

- Még fel akartok vágni azzal, hogy ötvenszer annyit kerestek mint én? - húztad fel az orrod.

Mérnökként nem volt olyan kereseted, ami felett át lehetett siklani, de akkor is, az a pénz elenyésző volt a két nemzetközi hírnek örvendő férfi vagyona mellett.

Végül Shoto helyet kapott a szobádban, amit igyekezett visszautasítani. Mélyen belül viszont örült a kis számító, hogy egy ágyon osztozhat veled. Óvatosan átkarolt, és végigsimított (H/Sz) hajadon, aminek színét és göndörségét is apukádtól örökölted.

Már majdnem elaludt, mikor meghallotta a suttogásod.

- Igen...

- Mi? - motyogta félálomban.

- Igent mondok, Todoroki Shoto... Hozzád megyek feleségül.

Shotonak egyből kiment a szeméből az álom.

- Szeretlek, Midoriya (Név)... - suttogta, majd még szorosabban átkarolt téged.

Szép lassan végül ő is visszaaludt.