Kirishima X Reader

__--Rose--__ kérésére

(Név) a hátsó padból megindulva szedte össze a dolgozatokat Yaomomo, Todoroki és Iida segítségével. Mikor Eijiroé is a kezébe került, gyorsan átfutotta az első oldalt, amíg Kaminari lapjáért nyúlt. Azonnal észrevette, hogy Kirishima ismét elfelejtette ráírni a nevét a papírra. Hangtalanul sóhajtott egyet, amivel ráfújt a lapra. Annak jobb felső sarkában nyomban kis tintapatakok futottak végig, és Eijiro neve egy másodperc múlva már ott díszelgett a papíron. (Név) végül Aizawa asztalára tette a papírköteget, és megkönnyebbülten visszaült a helyére.

Eijiro egyszer már bajba került, amiért nem írt nevet a dolgozatára, de a memóriája ezen a téren javíthatatlan volt. Hiába lett majdnem hibátlan a dolgozata, Aizawa múltkor nem adta meg neki a jegyet. (Név) így most direkt leellenőrizte, amit jól is tett.

Kirishimának ebéd közben esett ki a kezéből az evőpálcika.

- (Név)...

- Rajta van a neved, nyugodj meg.

Eijiro megkönnyebbülten hátrahajtotta a fejét.

- Te jó ég, köszi. Áldjon az isten, amiért ennyit segítesz.

(Név) belekuncogott a levesébe.

- Ugyan, semmiség.

- Holnap én állom ezért a teljes randit.

- De hát étterembe megyünk! - (Név) meglepett hangja megmosolyogtatta Eit.

- Hát, ha neked semmiség az átlagon megmentése, akkor nekem is semmiség a teljes számla.

- Nem kell mindig egyenlítened. De ha így szeretnéd, akkor nagyon köszönöm - mondta (Név) és egy puszit nyomott a barátja arcára. - Így Camiéknek tudok venni ajándékot.

(Név) nővére, aki a Shiketsu sikeres elvégzése után idén csatlakozott be az egyik Tokiói hősügynökségbe, jövő héten készült ünnepelni az első házassági évfordulóját.

- Na látod, még jól is jön, hogy többet tudsz megtakarítani - nevetett Ei, és vígan folytatta az evést.

Habár a képességük hasonló, amíg Camie csak illúziókat kreált, (Név) a valóságot írta felül. Igaz, hamarabb ki is merült az erejét használva, mert Yaoyorozuhoz hasonlóan a saját energiáit emésztette fel.

Aznap este ő szökött át Eijirohoz. A két végzős hőspalánta egész este a másnapi randit tervezgette, mintha nem is tizennyolc, hanem tizennégy éves kisiskolások lennének az első közös mozira várva.

- Fárasztó nap volt a mai - nyúlt el az ágyán Eijiro és átkarolta mellé kucorodó barátnőjét.

- Én is elfáradtam egy kissé - értett egyet (Név).

- Mennyi energiád van?

- Hm... talán harminc százalék.

- Nagyjából nekem is. Harminc százalék mire elég?

(Név) arcára csintalan mosoly kúszott.

- Attól függ, hogy neked mire elég.

- Én fél százaléknyi energiával is meg tudom mutatni, mennyire férfias vagyok - mordult fel Eijiro, ahogy egy mozdulattal (Név) fölé kerekedett.

- Akkor lássam, mire vagy képes - susogta (Név) a pólóját feltűrő fiú ajkaira, mielőtt hevesen megcsókolta volna.