Kaminari X Reader

--Mei-Chan-- kérésére

- Jó napot! - köszöntél, ahogy a vevők beléptek a boltba. - Miben segíthetek?

- Jó napot! - lépett a pulthoz a három fiú közül az egyik. - Anyák napi csokrot szeretnénk venni, de fogalmunk sincs, milyen összeállítások vannak.

Vörös haja az ég felé meredt, a jobb szeme sarkában egy apró seb díszelgett. Távolról egy hosszabb szempillának tűnhetett. A mögötte álló páros közül mindketten szőkék voltak. Az egyikük haja egy sündisznó hátán is megállta volna a helyét, a harmadiknak pedig egy fekete villám szelte át a bal oldali tincseit.

- Ezen könnyen segíthetünk. Mindenképp vágott virág lesz, igaz? - sétáltál ki a pult mögül, és a növényekhez mentél.

- Igen - bólogatott a vörös.

- Akkor ajánlani tudom a rózsát, a tulipánt, a fréziát, de sokan kedvelik a kálát is. Tipikus az a virág, ami "a kevesebb több" elvet képviseli, és egyben a szépség jelképe. A gyöngyvirág jellegzetes anyák napi ajándék, meg persze ott van az orgona és a liliom is, és a (kedvenc virág). Én leginkább azt részesítem előnyben, nem láttam még embert, aki ne kedvelné.

Elmerengve néztél a tucatnyi szépséges növényre, majd gyorsan visszatértél a vevőidhez. Körbekalauzoltad őket a boltban, végül olyan mélyen elbeszélgettetek, hogy a nevüket is megtudtad.

- Én Kaminari Denki vagyok - mutatkozott be a szőke.

- Bakugo Katsuki.

- Kirishima Eijiro! Örvendek a találkozásnak!

- (Vezetéknév) (Név), örültem a szerencsének - mosolyogtál rájuk, és a kezükbe nyomtad a csokraikat, amiket beszéd közben állítottál össze.

Mindhárom fiú elcsodálkozott a munkádon. Nemhiába, értettél a virágokhoz és olyan érzékien tudtál dolgozni velük, hogy az üzletvezető nemegyszer küldött el versenyre is.

Egy héttel később Kaminari lépett az üzletbe.

- Szia! - köszöntél rá vidáman. - Anyukád örült a csokornak?

- Elsírta magát.

- Micsoda?! - annyira megdöbbentél, hogy a kezedből kiesett a metszőolló, amivel dolgoztál.

- Úgy értem örömében! - sietett megmagyarázni a fiú. - Bocsánat, rosszul mondtam. Nagyon tetszett neki.

- Oh... - megkönnyebbülten felkaptad a metszőollót, és a kötényed zsebébe süllyesztetted. - És? Miben segíthetek?

- Van orchideátok? - kérdezte.

- Persze, csak kicsit hátul... de ha jól emlékszem a kirakatban is volt egy. Gyere, megmutatom.

Mialatt megmutattad a kínálatot, mélyen magadban örültél, hogy a fiú ismét ellátogatott az üzletbe.

A következő egy hónapban Denki egyre többször fordult meg nálatok, és mindig vett valamilyen virágot. Legtöbbször vágottat, de volt, hogy elvitt egy-két cserepes példányt is.

- Szia! - köszöntél neki, mikor az ajtó fölötti csengő hangjának kíséretében belépett az üzletbe. - Ez a harmadik a héten, hogy jössz.

- Heh... úgy tűnik, hogy eléggé virágos kedvemben vagyok mostanság.

- Látom, hiszen csak úgy szikrázik körülötted a levegő.

A béna szóviccek után - amik a szokásotokká váltak - körbejárt az üzletben. Lassan jobban ismerte a járást mint te, vagy a munkatársaid.

- Ma belőlük szeretnék egy csokrot - mutatott a kedvenceidre.

- Ó, imádok velük foglalkozni - örültél meg, és kiválasztottad a tizenkét legszebb szálat. - Milyen színű papírba legyen? Szalag, vagy esetleg más díszítés? És mennyi zöldet tegyek hozzá?

- (Kedvenc szín) papírba szeretném, és egy fehér szalaggal szeretném átköttetni. És tegyél hozzá annyi levelet, amennyit gondolsz.

- Huh... oké - hökkentél meg, majd somolyogva nekiálltál a munkának. Ez lesz a kedvenc mai munkád.

- Tessék, kész is van - nyújtottad át neki.

Denki a kezedbe adta a csokor árát. Mikor odaadtad neki a visszajárót, észrevetted, hogy még mindig a pult előtt áll, mintha várna valamire. Mindenhova nézett, csak rád nem, és enyhe pír kúszott az arcára.

- Kérsz még valamit? - néztél rá, mire egy kissé megugrott.

- MI? Ja, uh... igen.

- Mégpedig?

- Egy randit - hadarta, és feléd nyújtotta a csokrot, akkora hévvel, hogy megcsúszott a kezében, és az arcodba esett.

A hirtelen mozdulattól megriadva hátraugrottál, és elkaptad a virágokat.

- Hogy... mi? - hebegted, mikor ismét biztosan álltál, kezedben a csokorral.

- Egy randit szeretnék tőled kérni - mondta olyan vörös fejjel, mint a mellette lévő vázában ülő rózsák.

Elpirultál, és a csokor mögül nyögted ki a választ.

- Oké...

- Várj, most komolyan igent mondasz? - döbbent meg.

- Igen, te hülye! - háborodtál fel. - Szerinted viccelnék ilyennel?

- Bocsi, bocsi...! Akkor izé... ma ötkor végzel, igaz? Addigra érted jövök!

- Várj, nem akarok így...

Denki viszont már meg sem hallotta, hogy nem akarsz földes ruhában menni, ugyanis diadalittasan kirohant az utcára, és valószínűleg meg sem állt a két barátjáig, akik miatt egyáltalán meg merte kérdezni, hogy eljössz-e vele. Csak éppen fogalma sem volt róla, hova is akar menni veled.

Következő rész:
Villain Katsuki X Reader