Tokoyami X Reader

Raven_Re kérésére

Sissetek már, le fogjuk késni a kibaszott tűzijátékot! - ordibált Bakugo.

Augusztus közepe volt, és talán a pitypangfejű kattogott leginkább ezen az eseményen. Az iskola főépületének teteje felé igyekeztetek a lépcsőkön. Az A osztály elhívta a B-t, és az általános tagozatból Shinsout valamint téged. Így történt, hogy te és Tokoyami egymás mellett rohantatok Bakugo nyomában felfelé.

- Miért kell ennyire sietni...? - lihegted.

- Segítsek? - kérdezte a melletted felbukkanó Sötét Árny.

- Oh, köszi... - azzal elfogadtad a feléd nyújtott szárnyat. Így értetek fel a tetőre, ahol Bakugo a rácsra felugorva várta a kezdést.

- Még öt perc...

- Bakubro, nyugodj le, látni  fogod - nyugtatta Kirishima, és felült mellé.

A negyvenkét ember egymás mellé kapaszkodva felült a korlátra, hogy teljes pompájában láthassák a U.A. fesztiváljának tízperces, mégis gyönyörű előadását.

- Ott jön! - kiáltott fel Testutestsu.

Valóban, az égen egy kicsiny pont száguldott egyre feljebb, majd a vörös ezer árnyalatában robbant szét az éjszakai égbolton. Ezt követte egy zöld, majd egy kék, utána egy lila... és így tovább rengeteg, megigéző pillanaton keresztül.

Mindenki tátott szájjal vagy éppen mosolyogva gyönyörködött a látványban. A melletted ülő Tokoyami arcán is megjelent egy lágy mosoly.

- Szép, amikor mosolyogsz - mondtad neki, mire elvörösödött, habár ez nem nagyon látszott rajta. Szerettél ilyeneket mondani neki, mivel őszintén nem merted bevallani az érzelmeid. Így hát maradtak az óvatos bókok és a közös programok, amiket láthatóan ő is élvezett, de sose gondoltad, hogy hasonlóképp érez irántad.

- Köszönöm... akarom mondani! Te is szépen mosolyogsz... olyankor olyan érzése van az embernek, mintha kisütne a nap...

- Mert ki is süt... - nevettél zavarodban, majd gyorsan visszafordítottad a fejed a tűzijáték felé.

- Ez gyönyörű volt - szipogott Eijiro, mikor véget ért a műsor, majd hangosan kifújta Bakugo pólójába az orrát.

- MI A HALÁLT CSINÁLSZ EMBER?! - üvöltött vele a barátja, és majdnem lepofozta a korlátról.

- Elérzékenyültem...

- Tsk. Nyomi vagy.

- ELÉRZÉKENYÜLNI IGENIS FÉRFIAS! - harsogta egyszerre Kirishima és Tetsutetsu. Az utóbbi szintén könnyezett.

A többség lekászálódott a rácsról, és a tetőn ültek le, ahol mégiscsak kényelmesebb volt.

- Tudod mi lenne az igazán szép lezárása a napnak? - hajtotta Midoriya vállára a fejét Uraraka.

- Na mi? - mosolygott rá a barátja.

- Ha látnánk egy hullócsillagot.

- Akkor azt kívánnám, hogy örökké együtt legyünk!

- Olyan cukik - fangörcsöltél rajtuk. - Imádom az ilyen szerelmespárokat...

- Figyelj, (Név)... - fordult feléd Tokoyami. - Nem lenne kedved... akarom mondani... basszus...

Idegesen megrázta a fejét, majd halálosan komolyan a szemeidbe fúrta a tekintetét.

- Nem lenne kedved velem egy ilyen párt alkotni?

Lefagyva meredtél rá, és érezted, hogy elsápadsz.

- ÁH, BOCSI, bocsi, ez nagyon silány vallomás volt...! De a lényeg az, hogy tettszesz nekem... - a mondtad végét már csak motyogta, miközben fülig vörösödött.

Nagyot nyeltél, és te is elvörösödtél.

- Uhm... te is... azaz te is... hajj, basszus, szeretlek, Fumikage, oké? - mondtad idegesen tördelve a kezedet. Arra, hogy a keresztnevén hívtad még inkább elvörösödött.

- Uramisten, végre bevallottad!!! - sikított fel egyszerre Ashido és Sötét Árny.

- Ne már! - szólt rájuk Fumikage, és igyekezett elmaradhatatlan társát odébb hessegetni.

- Mi van? - kiáltott oda Kaminari. - Tokoyami végre bevallotta?

- Igen, és (Név)-chan viszonozza az érzéseit! - tapsikolt örömében Ashido.

- Gratulálok, hogy végre tököt növesztettél! - kiáltott oda neki Bakugo.

- ÁLLJ, TI MIND TUDTÁTOK?! - hüledezett szegény fiú.

- Kábé annyira volt egyértelmű, mint az, hogy a Föld kering a Nap körül - mondta a szőke gyerek.

- Nézzétek! - kiáltott fel Monoma. - Hullócsillag!

Mindenki az égre kapta a tekintetét, és a következő pillanatban egyenként felkiáltottak döbbenetükben.

Az égen száz meg száz fénypont suhant át megállás nélkül. Kirishima és Testutestu újfent elbőgték magukat, de ezúttal jó pár lány is csatlakozott hozzájuk.

- Ez gyönyörű... - suttogta Fumikage, ám amikor rád nézett, kicsit megriadt.

- (Név), te sírsz?! - nézett rád ijedten.

- Olyan... olyan boldog vagyok - mosolyogtál rá, miközben a könnyeid végigfolytak az arcodon. - A hetedik mennyországban érzem magam. Egyébként meg bocsi ezekért... - mutattál az égre.

- Várj, mi...? Te csinálod ezt?! - kiáltott fel Midoriya.

Erre mindenki csodálkozva nézett rád. Tudták, hogy a képességed valamilyen szinten a fényhez és a csillagokhoz kapcsolódik, de nem hitték volna, hogy ilyenre is képes vagy.

- Ez hihetetlen, (Név)! - kiáltotta Kendou. - Nem is tudtuk, hogy ilyet is tudsz!

- Ez elképesztő! - értett egyet Jiro.

- Ilyen akkor szokott történni, amikor boldog vagyok... - motyogtad zavartan. - Nem gondoltam volna, hogy tetszik nektek...

- Meseszép - mosolygott rád Fumikage, mire a meteoreső még intenzívebbé és szebbé vált.

- Hé, hagyd abba a csillaglány dicséretét, mert a végén a Nap is belénk csapódik! - üvöltötte Bakugo, de a hangjából kihallatszott, hogy ő is ugyanúgy örül nektek, mint mindenki más.

Yahho! Remélem jó lett ez a rész, habár megérzésem szerint kicsit silányra sikeredett. Azért remélem élveztétek! A következő oneshot Kaminari X Reader lesz. Minden jót!