Tokoyami X Reader

wolf1555 kérésére

- Eljönnél velem egy randira?

(Név) először fel se fogta a kérdést, csak enyhén megilletődve pislogott Tokoyamira, akinek arcát ellepte a pír. Mikor aztán feldolgozta a mondat értelmét, úgy megdöbbent, hogy csak ennyit volt képes kipréselni magából:

- Mi... Mi van?

Nem volt valami udvarias válasz, de (Név) volt ebben az iskolában az utolsó, aki bármit is törődött ezzel.

(H/Sz) haja mindig a szemébe lógott, elrejtve az arcát a külvilág elől, s ha nem az egyenruha volt rajta, sose hordott vidám színeket. A személyisége pedig maga volt a megtestesült nemtörődömség. Joggal versenyezhetett Bakugoval az iskola legpofátlanabb diákja címért.

És ennek ellenére Tokoyami randira hívja? Hol ebben a logika?

- Cs-Csak egy mozi lenne! - kezdett el mentegetőzni szegény fiú. - Van egy új film amit gondoltam megnézhetnénk... és szeretném tudni, hogy el akarsz-e jönni velem...

(Név) a fejét enyhén oldalra döntve figyelte Tokoyamit, aki már rá se mert nézni nagy zavarában. Most mi legyen? Ha nemet mond, biztosan megbántja, és neki se ártana kihasználni a lehetőséget. Végtére is, Tokoyami iránt többet érzett barátságnál, csak ezt mélyen eltemette magában.

- Persze. Valami horror, nem igaz? - hallotta saját magát válaszolni.

- De igen! - bólogatott hevesen Tokoyami. - A-Akkor este hét megfelel?

- Aha - bólogatott (Név). - Este hét. Én veszem a kaját.

Este fél hétkor (Név) egyre feszültebben várakozott a mozi épülete előtt. Az érzelmek, amiket eddig igyekezett rejtegetni, hullámokban törtek fel benne.

Tokoyami egyértelműen egy horrorfilmre invitálta, hiszen tudta, mindketten szeretik a műfajt. De ilyenkor nem az a romantikus, hogy a lány megijed és megfogja a fiú kezét? Esetleg megöleli? Sajnos ő nem volt az az ijedezős fajta. De akkor mi a jó ebben? Hogy tud így akár egy lépéssel is közelebb kerülni Tokoyamihoz?

Gondolataiból a fiú hangja szakította ki.

- (Név)! - Tokoyami lihegve lefékezett előtte. - Bocsi... sokat vártál?

- Nem, csak most érkeztem.

Tokoyami a szokásos szerelését viselte. Fekete farmer és ugyanolyan színű pulcsi. (Név) megnyugodott valamennyire. Ő se öltözött ki túlságosan.

A film kezdetéig olyan kínos volt köztük a csönd, hogy (Név) csodálkozott azon, eddig miért nem nyelte el a föld. Megkönnyebbülten lélegzett fel, mikor végre elkezdték a vetítést.

Később viszont meg sem lepődött, mikor a film után órákon keresztül beszélgettek. Ennél jobban nem is pendülhettek volna egy húron. Mikor a többi ember megdermedt a félelemtől, ők halkan kuncogtak. Mikor többen is felsikoltottak a borzalmasabb jeleneteken, ők harsányan nevettek.

És ennek tetejébe kiderült, hogy szinte mindenről tudnak beszélgetni. Jobb estéjük nem is lehetett volna.

S nagyjából egy héttel később, (Név) legjobb barátja, Jiro nyugodtan fangörcsölhetett azon, hogy egymás kezét fogva jöttek iskolába.

Yahho, mindenki! Tudom, ez egy elég bugyuta rész lett. Tetejébe a többi sztorimmal se haladok rendesen. Rohadt karácsony ;-;
Ez az első rész, amit telefonról írok, szóval lehet, hogy nyüzsögnek benne a helyesírási hibák. Azokért elnézést kérek. Meg a gyér minőségért is. A következő részig minden jót!