DabiTodo

Nem, itt nem testvérek

Shoto kábultan, zúgó fejjel tért magához. Valami hideg és kemény felületen terült el, és penész szagát érezte. Kinyitotta a szemét, s hunyorogva körülnézett a rideg, föld alatti helyiségben ahova került. A csúf betonfalakon régi beázások nyomai éktelenkedtek, a padlót egyszerű döngölt föld alkotta. A mennyezetről lelógó, ócska villanykörte pislákolása jelentette az egyetlen fényforrást.

Ahogy megpróbált felülni, Shoto kénytelenül jött rá,hogy a csuklóit a háta mögött összebilincselték. Összeráncolta a szemöldökét. A legutolsó emléke szerint nyugodtan ment el aludni, Fuyumi főztjével eltelve. Jó dolog a téli szünet, otthon ilyenkor mindig a nővére főzött. Azért a finom ételért még az apja létezését is hajlandó volt elviselni arra a pár hétre.

De mégis, hogyan került ide az ágyából? Volt a dologról egy halvány sejtése, de nem mert egyszerű feltételezésekben hinni.

– Hé! – kiáltotta.

Szavai visszhangot vertek az üres szobában. Léptek tompa zaja hallatszott, majd kitárult a hozzá legközelebb lévő sarok melletti ajtó. Shoto megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Oh, szóval ti voltatok – mondta.

– Nahát, tudtál róla? – vonta fel a szemöldökét Shigaraki. – Pedig mondtam annak a baromnak, hogy kussoljon.

– Nem is mondott semmit. Lassan egy hete nem tudtam kapcsolatba lépni vele.

– Szomorú – csóválta a fejét a gonosztevő. – Na de várj, rögtön hozom. Addig maradj így, légy oly szíves.

Shoto engedelmeskedett, és csendben várta, hogy Tomura visszatérjen. Próbaképp megpróbálta szétpattintani a bilincset. Igazi volt, a puszta fizikai erejével nem hatott rá.

Mikor Shigaraki ismét megjelent az ajtóban, immár Dabi is az oldalán volt.

– Kettesben hagylak titeket – vetette oda a két tűzképességűnek. – A fotót ne felejtsd el – figyelmeztette még Dabit, és kívülről becsukta az ajtót.

A két fiú csendben figyelte egymást egy darabig. Shotot zavarni kezdte, hogy míg Dabi teljes szerelésben áll felette, ő a földtől poros, vékony pizsamáját viseli.

– Meglepetés – mosolygott rá végül Dabi. – Hogy tetszik a karácsonyi ajándékom?

– Nem – mordult rá értetlenül Shoto. – Milyen fotóról beszélt Shigaraki? Miért nem hoztatok ide egyszerűbben?

– Az nem lett volna akkora polgárpukkasztás.

– Hogy mi? Dabi, beszélj már összetettebben!

Szerelme erre odalépett hozzá, és durván a földre teperte. Shoto feje koppant a padlón, elégedetlenül felszisszent.

– Az első számú hős legkisebb és egyben legígéretesebb fiát az apja szeme láttára rabolták el a saját otthonából – Shoto mozdulatlanná dermedt a gonosz, susogó hangtól. – Senki se tudja hol van, mit csinál, mit tett vele a Gonosztevők Szövetsége. Azonban lehet, hogy szilveszter este a rendőrség kapni fog egy képet a fejleményekről. Persze a tájékoztatás sem fog elmaradni: Bármilyen lépés, és Todoroki Shoto meghal. Aztán ki tudja... lehet hogy Dabi, aki erőszakot tesz rajta, kihurcolja külföldre, hogy ott összeházasodjon vele.

– Komolyan... – hebegte Shoto. – Meg tudunk szökni?

– Mindent elterveztem, Tomura is segíteni fog –bólintott Dabi. – A munka persze marad, külső szervezők leszünk.

Beszéd közben végignyalt Shoto fülén, majd kíméletlenül a fiú nyakára támadt, s vadul szívni kezdte. Shoto felnyögött, és megpróbált odébb kúszni, ám Dabi teljesen maga alá gyűrte.

– Ne próbálj meg menekülni – suttogta szinte már kedvesen. – A modellek is szenvednek a fotókért, te sem fogsz belehalni.

– Legalább a bilincset szedjük le! – kérte Shoto.

– Ó, nem. Ez csak izgalmasabbá teszi – kuncogott Dabi, és lerántotta magáról a kabátot.