SeroBaku

HuanitaReni kérésére

– Szőke.

– Aham.

– Aranyos.

– Ja.

– Őszinte és akaratos.

– Ezzel nem tudok vitatkozni.

– Karcsú. Edzett.

– Azt én is látom.

– Rohadt jó segge van...

– Na jól van! – csapta le a füzetét az asztalra Denki. – Ez már kicsit túlzás, nem gondolod, haver?

– Mondja ezt az, akit Eijiro már ne is mondjam hányszor húzott a...

– HÉ! – csattant fel a vörös hajú fiú is, miközben Mina hangosan röhögve hátradőlt a szőnyegen.

A négyes a rózsaszínű leányzó szobájában próbált tanulni, amíg szóba nem került Hanta szerelmi problémája.

Sero egész pontosan a Sportfesztivál óta majd' megőrült Bakugoért, de a robbanékony természetű fiú – Hanta szavaival élve – rá se bagózott. Sero így csak távolról figyelte a srácot, barátainak pedig szinte nyomban feltűnt különös viselkedése. Mióta csaknem napi szinten terítékre került az unszolás és a szégyenlősködés a téma kapcsán, Sero egyre felszabadultabban beszélt Katsukiról. Persze megközelíteni még mindig nem merte, hiába lógtak együtt minden nap.

Most azért úszta meg a vörös, igéző tekintetet, mert Bakugo fáradt volt a felzárkóztató gyakorlata miatt, és elment lefeküdni. Nem mintha neheztelt volna rá emiatt.

*

A csapat másnap a reggeli edzésen futott össze újra, ugyanis Denki lemaradt a reggeliről, mert immár sokadszorra aludt vissza.

– Ha még egyszer suliidőben le mersz támadni, nem fogok neked kegyelmezni – sziszegte Kirishimának, aki bűnbánóan kuncogva takarta őt a többiek elől. Ezt a technikát találták ki arra, hogy a többieknek ne tűnjenek fel a Denki vállain és nyakán éktelenkedő vöröses foltok.

– Bocsi...

– Ez nem normális Ei, kezdem azt hinni, hogy nimfomán vagy.

– Dehogy vagyok! Csak nagyon örülök, hogy végre engeded...

– Egy hónapja?

– Ja.

Denki nagyot sóhajtott, ahogy belebújt az ingébe.

– Ezt még megbeszéljük – morogta.

– Ezt támogatom – hajolt oda hozzájuk Sero, miközben a szeme sarkából végig Katsuki öltözködését figyelte. – Ne itt tárgyaljátok ki a nemi életeteket... HÉ!

Mineta keze hátrarándult, ahogy Hanta szalagja az öltözőn átszáguldva elkapta, és visszahúzta Katsuki formás fenekétől, amit éppenhogy nem érintett meg.

– Mi a frász bajod van Sero?! – visította a bogyófejű fiú.

Bakugo értetlenül fordult meg.

– Ne merészelj még egyszer ilyet csinálni! – kiabálta Hanta.

– Mi van? Mit érdekel az téged, hogy megfogom Bakugo seggét?!

– Ő az enyém! – rivallt rá a fiúra, de rögtön megbánta tettét.

Akik eddig talán nem figyeltek, most döbbenten fordultak feléjük. Mineta álla a földig esett döbbentében, Iida úgy festett mint egy kőszobor. Midoriya egy szempillantás alatt elvörösödött, amint rájött, mit is takar a kijelentés, Todoroki velük ellentétben viszont vállat vont, és tovább vette a zokniját.

Sero rémülten nézett körbe az osztálytársain; majd se szó, se beszéd, kirohant a teremből félig átvett hősöltözékben.

Az öltözőben egy darabig csend volt, majd Midoriya halkan megszólalt:

– Á, szóval ő is...

– POFÁD LAPOS, DEKU! – csattant fel Bakugo.

– Ezt nem kellett volna – csóválta a fejét Denki, és durcásan Minetára nézett.

– Mi van? – hökkent meg az alacsonyabbik. – Hiszen nem csináltam semmit!

Eijiro nagyot sóhajtott.

– Az előbb akartad letaperolni Bakubrot. Ez neked semmi?

– Most mit zavarja, hogy szeretnék végre egy jó segget a kezem alatt?

– Mert... istenem, egyáltalán miért fogdosol másokat? Férfiatlan dolog, persze, hogy Sero lekiabált.

– Lekiabált... a tekintetével meg is ölt volna!

– Ahogy én foglak – mordult fel Mineta mögött Bakugo, és ököllel bemosott neki egyet.

A fiú hanyatt esett az öltöző padlóján, az arcán nyomban kivörösödött a folt, ahol Katsuki keze elérte.

– Ne érj hozzám, te nyomorult – sziszegte a szőke, majd magára kapta a kabátját, és ő is kiviharzott a teremből.

– Szóval... – kezdte halkan Ojiro. – Sero-kunnak tetszik Bakugo-kun?

– Ahogy Kacchannak Sero-kun – motyogta Midoriya fejcsóválva.

– Micsoda?! – kapott a témán Denki. – Bakunak is tetszik Hanta?

– Igen – pislogott meglepődve Izuku. – Azt hittem, ez teljesen egyértelmű.

– Csak te ismered annyira, hogy meglásd rajta az ilyet, Midoriya – mondta a szekrénye felé fordulva Tokoyami.

– Akkor viszont egyszerű a képlet! – örült meg Eijiro. – Csak össze kell őket hozni! Nem mintha eddig nem ez lett volna a fő küldetés... de értitek, na. Akcióra fel!

Yahho, mindenki! Igen, lesz folytatás, de csak holnap, ma már túl fáradt vagyok a második részhez. Addig is szép álmokat, minden jót!