Dabi X Reader

szandra0502 kérésére

- Dabi, Dabi, Dabiii!

- (Név), gyere már! - kiáltott hátra a vörös hajú fiú a mögötte botladozó lánynak.

- Nem tetszik ez nekem...

- Nyugi már! Eddig se történt semmi baj.

A két kilenc éves gyerek a város melletti tó partján játszott, majd tíz perccel ezelőtt a fiú kitalálta, hogy tornázzák át magukat a túlpartra az illegálisan vízbe hordott beton- és kőtörmeléken át, ami szürke csíkként vágta át a zöldes vizet.

- De ez nem biztonságos... most már félek! - torpant meg (Név), és a part felé pislogott. - Vissza kéne mennünk...

- Már túl vagyunk a felén! - csattant fel Toya. - Ha most visszafordulunk, sose fogjuk felfedezni a túlpartot! Az út veszélyes, ez az ára a másik oldalnak!

- Miért olyan jó a másik oldal? - kérdezte (Név), és tovább indult, gondosan ügyelve, nehogy megcsússzon az algáktól és moszatoktól foltos köveken.

- Mert azt még nem láttam, mégis előttem van. És érzem... - folytatta a fiú, miközben átugrott egy kisebb szünetet a törmelékhalmon -, hogy ott sokkal jobb lesz minden!

- Miért lenne jobb? - érdeklődött a legjobb barátja.

- Mert ott én leszek a legerősebb! Meg tudom majd menteni Shotot, anyát, Natsuot és Fuyumit apától, és nem fogom viselni azt a nevet amit az öregem aggatott rám! És nagy leszek, te pedig a feleségem leszel. Mindketten boldogok leszünk.

Erre (Név) ismét megtorpant.

- A túloldalon összeházasodunk? - hökkent meg.

- Aha - bólintott Toya, vissza se nézve, így nem látta, ahogy (Név) fülig elpirult.

A lány kicsit lelkesebben indult Toya után, szívében reménykedve, hogy a fiú komolyan beszélt. Mindig is menőnek gondolta a barátját, akinek nem merte bevallani, hogy már rég többet érez iránta.

Megindult, és igyekezett beérni Toyat. Elérte a lyukat, ahol az építési hulladék nem állt olyan magasan, hogy a víz ellepje, így egy szakadékot képezve, amit Toya az előbb átugrott.

(Név) nekirugaszkodott, és átpattant a túlsó félre. Rögtön kiszaladt a száján egy örömteli kiáltás, de ekkor kezdett rájönni, hogy az érkezés nem volt hibátlan.

Toya visszanézett, és pont látta, ahogy (Név) a lendülettől elvesztve az egyensúlyát oldalt esik a kövön, és a fejét végigütve a sziget szélén belezuhan a vízbe.

- (Név)? - hökkent meg.

A tó felszíne felfodrozódott, de a lány nem bukkant fel. Csupán pár buborék jött fel a zavaros vízből.

- (Név)! - üvöltötte Toya, és rémülten visszafordult. Gyorsan odaért ahhoz a ponthoz, ahol a lány a vízbe esett, és azonnal utánaugrott.

A karjánál fogva húzta ki (Név)-et a mocskos vízből. Kirángatta az éles kövekre, ezzel több helyen is elszakítva a ruháját és felhorzsolva a bőrét.

Ám mindez apró kis gondnak tűnt amellett, hogy (Név) fején egy hatalmas seb éktelenkedett, amin megállás nélkül ömlött a kislány vére.

- (Név)! (Név)! - Toya sírt a pániktól, és kétsegbeesetten kezdte el húzni a part felé a barátját, ezzel újabb sebeket ejtve rajta.

Tizenöt évvel később:

(Név) félig nyitott szemmel hallgatta a híradót. A könyv, amit olvasott, a mellkasán pihent, ő maga kényelmesen elnyúlt a kanapén.

- ...Endeavor-nak nem sikerült elkapnia a gonosztevőt, de az első számú hős így is bizonyította rátermettségét a posztra..

Homályos felvételek a sebesült hősről, a lerombolt területről és a titokzatos, fércelt bőrű bűnözőről. (Név) akaratlanul is megérintette a homlokán és az arca jobb szélén végigszaladó hófehér heget.

- És nélkülem is boldog vagy a túloldalon? - suttogta a tévé képernyőjére pillantva.