KiriTodo

5animefan kérésére

Eijiro sosem hitte volna, hogy Crimson Riot iránti rajongásán túl bármi más tudja fokozni a vörös szín iránti vonzalmát. És mégis, valahogy Todoroki szimpla megjelenése képes volt erre. A fiú az egyetlen természetes vörös hajú az osztályban, sőt Ei az egész évfolyamon nem látott rajta kívül mélyvörös hajú diákot.

Ehhez hozzá kellett adni Todoroki mindig hűvös, megfontolt és férfias fellépést, hibátlan alkatát, meseszép arcát és bumm; a szerelem receptje Kirishimának készen is állt. Mivel nem volt az a távolból figyelő, plátói szerelmes, nem is tétovázott sokat, miután letisztázta magában az érzelmeit.

– Todoroki! Segítenél nekem délután tanulni a témazáróra? – lépett a fiú padjához egy délután.

A felemás szemekben meglepetés villant, majd tűnt el nyomban. Ei ezt jó jelnek vélte.

– Végülis, én is tanulni akartam délután – bólintott végül Todoroki. – A te vagy az én szobádban tanuljunk?

– Ha az enyém megfelel, lehet ott – vigyorgott Ei.

Mindenre felkészült, a szobáját már tegnap kitakarította, ebéd után egy órán át szellőztetett, eltüntetett minden szennyest és gyerekes hősmagazint.

Mikor délután Todoroki belépett hozzá, nem tudott nem büszkén mosolyogni az eredményen. Shotonak egy rossz szava sem lehetett. Aznap végül nem csak együtt tanultak, hanem együtt mentek este futni, és a tananyagon túl lazább témákról is beszélgettek, például edzéstervekről és a kedvenc ételeikről.

Eijirot innentől fogva semmi nem állította meg. Minden nap felajánlotta Todorokinak a társaságát, amit a fiú egyre kevésbé meglepve fogadott el. A barátságuk gyorsan fejlődött, egy hónapra az első közös tanulásra Einek sikerült megnevettetnie az általában komoly fiút. Nem tudta letörölni az arcáról a vigyort, valahányszor arra a pillanatra gondolt, hogy Shoto kezében megáll a matekpélda felett a ceruza, és a fiúból kibukik a nevetés. Ei akkor mesélt neki először arról, hogyan reagált édesanyja a vörös hajára.

– Komolyan azt mondta, hogy úgy nézel ki a konyhában, mint paradicsom a saláta közepén? – kacagott.

– Zöld csempénk van otthon, úgyhogy még mindig – értett egyet kuncogva Ei.

– Egyszer szívesen megnézném – mosolygott rá Shoto, mire Eijiroban megállt az ütő. Ilyen gyors tempóra nem számított ő sem. Nem mintha nem örült volna neki.

– Akkor ezen a hétvégén van kedved átjönni hozzánk? – kérdezte kertelés nélkül. – Ha neked és a családodnak nem gond, mi szívesen látunk téged.

Shoto megdermedt egy pillanatra, s halványan pirulva válaszolt:

– Persze, ha tényleg nem probléma...

Így azon a hétvégén Shoto találkozott Eijiro szüleivel, és együtt nevetett az anyjával, mikor Ei a kedvéért beült a zöld csempe elé a konyhai kisszékre.

– Tényleg olyan vagy, akár egy paradicsom.

– Te sem nézel ki másént, hiszen a te hajad is vörös – vigyorgott Ei.

Shoto keze akaratlanul is a feje bal oldalához vándorolt, és végigsimított vörös tincsein.

– De nekem fehér is van a hajamban.

– Én a vöröset láttam mindig is a dominánsnak – vont vállat Ei. – De ez az én látásmódom.

Mikor vasárnap este visszatértek a kollégiumba, Shoto elköszönt tőle, és a szobájába sietett. Ei nem tudta mire vélni a hirtelen hangulatváltozását. A vonaton is olyan hallgatag volt... Nem akart viszont tolakodó lenni, így nem ment a fiú után. Megvacsorázott Bakugoékkal, átnézte a hétfői tananyagot, majd hogy Shotohoz visszatérő gondolatait elterelje, elindította a laptopján Crimson Riot életrajzi filmjét.

Koncentrálni azonban korántsem sikerült neki. Valahányszor felbukkant a képernyőn kedvenc hőse vörös üstöke, rögtön Shoto jutott az eszébe. Végül a film felénél feladta, kikapcsolta a gépet és megindult Todoroki szobájához.

Halkan kopogott, tekintettel a késői órára. Mikor nem kapott választ, erősebben megismételte a mozdulatot.

– Todoroki? – kérdezte, de nem jött válasz.

A fiú még nem mehetett aludni, ahhoz túl korán volt. De akkor miért nem nyit ajtót? Miért nem mondja, hogy menjen el? Miért nem ad semmi választ? Miatta van? Vagy történt vele valami?

Eit elöntötte az aggodalom, és megpróbált benyitni. Az ajtó zárva volt.

– Todoroki, ha nem válaszolsz, kénytelen leszek betörni! – kiáltotta. – Rosszul vagy? Mi történt?

Ismét semmi. Ei dühös-riadtan megrázta a fejét, majd nagy levegőt véve megkeményítette a jobb karját. Egyetlen csapásával ripityára törte a zárat, és belökte az ajtót. Ahogy belépett, rögtön meglátta Todorokit. Az erkélyajtó üvegének dőlt, és nem mozdult.

– Mégis miért nem...

Ei szava elakadt, ahogy Shoto elemelte a fejét az ablaktól és felé fordult. Vörös szemei és a könnyek húzta kis ösvények az arcán elárulták, hogy nemrég sírt. Kezében borotvát tartott, s Ei már látta, mit ért el vele. Körülötte a padlón, a ruháján, mindenhol vörös tincsei hevertek. Semmi nem emlékeztetett arra, hogy felemás hajú lenne.

– Uram isten, mit csináltál... – hebegte Ei, és odarohant a fiúhoz. – Mégis... miért?

Kicsavarta Shoto kezéből a borotvát, és kézbe vette a fiú arcát. Óvatosan maga felé fordította, hogy végre találkozzon a tekintetük.

– Miért csináltad? – kérdezte csendesen.

Shoto pár pillanatig kifejezéstelen arccal pillantott rá, majd ismét eleredtek a könnyei.

– Nem akartam, hogy a vörös szín domináljon... – hüppögte.

Ei hitetlenkedve megrázta a fejét.

– Csak én látom így, mert nagyon szeretem a vöröset! – csattant fel hitetlenül. – Senki más nem mondta... szent egek, Shoto, ez nem normális, csak azért mert ezt mondtam...

– Azután nem tudtam belenézni a tükörbe úgy, hogy ne lássam a vöröset – nyögte Shoto, majd elfogta a sírógörcs. – Ezért... ezért nem akartam...! Nem akartam, hogy a vöröset lásd rajtam dominálni, mikor utálom... és... és amúgy is a te színed!

Ei szorosan magához ölelte Shotot, és úgy várta, hogy csillapodjon a zokogása. Végig immár félig megkopasztott fejét simogatta. Tenyere teljesen lefedte a fiú bőrét.

– Megvágtad magad! – riadt meg, ahogy megérezte a vér ragacsos melegét az ujjai alatt.

– Nagyon belelendültem...

– A jó... – Eijiro visszanyelte a káromkodást, és elengedte Shotot addig, amíg előkereste az év elején kiosztott elsősegélydobozt.

Miután ellátta a két vágást Todoroki fején, ismét leült a fiú mellé.

– Mégis miért ilyen fontos neked, hogy mit látok benned dominánsnak? – kérdezte, előre sejtve a választ. – Tudod, hogy szeretem a vöröset. Mindig azt fogom észrevenni.

– Gondolom egyértelmű neked – motyogta Shoto a könnyeit törölgetve. – Magamban utálom a színt, mert apámban is gyűlölöm. De a te vörösöd nem kapcsolódik össze az értelmetlen erőszakkal, a kegyetlenséggel... a te színedet szeretem, mert téged is szeretlek.

Ei elmosolyodott a vallomáson, és neki is könnyek szöktek a szemébe.

– Ember nem kapott még ilyen meseszép vallomást – mosolygott, és átkarolta Shotot. – A vörös hajaddal vagy anélkül... ugyanúgy szeretlek én is téged.

Shoto összerezzent, majd hálásan és boldogan Eijiro ölelésébe simult.

– Legközelebb majd segítesz levágni, ha elkezd visszanőni?

– Természetesen. Ha már csak az én vörösömet szereted, ne is hagyjuk, hogy apádé befolyásolni merjen.

– Az erejét elfogadtam, de a színt sosem fogom. A tied úgyis jobb.

Erre Ei végre felnevetett.

– Ennél szebb bókot sem fogok kapni életemben.