Todoroki X Bakugo

kaminarinamso111 kérésére

Shoto a szokásos értetlen kiskutya szemekkel nézett Bakugora, aki kedvetlenül piszkálta a reggelijét. A kollégium nyüzsgött az élettől, így Katsuki olyan volt, mint egy szőke, mérges kis gombóc a vidámság közepén.

– Mi a gond?

– Hagyjál.

– Komolyan, Katsuki. Ennyire nem szoktál morcos lenni.

– Szopj le és hagyj békén, felemás!

– Az csak este fog menni, ha tényleg akarod – tárta szét a karját Shoto, mire Katsuki fülig vörösödött.

– Dögölj meg! – sziszegte, és az érintetlen reggelit felkapva elmenekült a konyha felé.

*

Napközben semmi változás nem történt, Katsuki végig magában füstölgött, s aki rá mert nézni egy kiadós üvöltözésre számíthatott. Edzésen senki nem mert párba kerülni vele, végül Sero végezte miatta a gyengélkedőn.

– Todoroki-kun, történt valami közted és Kacchan között? – kérdezte félénken Midoriya, miután Bakugo indokolatlanul dühöngve visszaöltözött és mindenkit megelőzve elindult a kollégiumba. Az öltöző ajtaját akkora erővel csapta be, hogy a küszöb is felszakadt.

– Miből gondolod? – kérdezte meglepve Shoto.

– Hát... mindketten olyan búskomorak vagytok – mondta Izuku. – Kacchannál tudom, hogy ez normális. Vannak napjai, mikor egyszerűen bal lábbal kel fel, de most te is olyan szomorúnak tűnsz.

– Oh – hökkent meg Shoto, ahogy rájött Midoriya igazára.

Ma még egy percig sem volt jó kedve.

– Ne félj, csak Bakugo a rosszkedvű – mondta végül. – Én csupán azon gondolkodtam, hogy vidíthatnám fel.

– Ó, értem – bólogatott a zöld hajú. – Kacchant neked könnyű lesz jobb kedvre deríteni, hiszen nagyon szeret téged. Azért sok sikert!

*

Aznap este Shoto három kopogás után rögtön benyitott Bakugo szobájába.

– Várni, hogy behívjalak? – mordult rá a barátja ahogy felállt az íróasztaltól.

– Minek, ha tudom, hogy úgyis örömmel látsz? – kérdezett vissza Shoto.

– Ch... tipikus.

– Ne tipizálj, drágám.

Shoto Katsukihoz lépett és végigsimított a karján, majd a derekánál finoman megragadva magához húzta. Katsuki morgolódva bár, de visszacsókolt mikor az ajkaik összértek.

– Annyira aranyos vagy.

Amint a keze hozzáért az arcához, Katsuki belesimult az érintésbe és megkönnyebbülten felsóhajtott. Szája felfele görbült, minek hatására végre Shoto is elmosolyodott.

– Mi az? – kérdezte vigyorogva Katsuki. –
Eddig olyan búvalbaszott voltál.

– Ha jó kedved lesz, az rám is kihat.

– Szóval amiért szar hangulatban voltam ma, te se akartál vidám lenni?

– Valahogy úgy.

– Pedig ha vidámabb lettél volna, lehet én is felvidulok.

– Pont, mint fordítva. A mosolyod az én mosolyom is.

– Ahogy a tied az enyém – kuncogott Katsuki.

Shoto a mennyekben érezte magát az édes hangtól és még inkább mosolyogni kezdett, mikor Katsuki szeretethiányos kiscica módjára hozzábújt.