Monoma
X
Reader

Éppen a piros napjaidban jártál és nagyon fájt a hasad. Úgy döntöttél hogy felhívod a kis barátocskádat mono-chan-t. Nem nagyon érdekelt téged hogy szombat, hajnali 4 van, szügséged volt valakire akit halálra szorítasz az öleléseddel.

A negyedik hivásodra végre felvette.
- Mivan már házisárkány??- hallottad meg az álmos hangját.
-Mono át kell jönnöd. Piros vészhelyzet.-közölted vele a bajod. Halottad a telefonból hogy sóhajt egy nagyot.
-rendben átjövök...-adta be végül a derekát.

Negyed órán bellül már az ágyad szélén ült.
-hoztam csokit.-mutatta fel a [kedvenc csoki]-s táblacsokit. Egyből felcsillant a szemed, és megölelted a szőkeséget.
-egy isten vaagy! -hálád jeléül adtál a szájára egy puszit.
-Tudom hogy az vagyok! -kezdett volna el dicsekedni de te oldalon vágtad.
-ne dicsekedj inkább bújj be mellém! -parancsoltál rá, mire villám sebességgel, bebújt a takaró alá és az arcodat puszilgatta hogy megfeledkezz a fájdalmaidról.

Őszintén szeretted mikor nem ilyen rideg a barátod. Bár amennyire ilyesztőnek néz ki, bellül annyira aranyos. Örültél hogy veled van együtt.

Nagyon rövidke rész lett de remélem tetszeett!! ^^
Nagyor szeretem ezt az idegbeteg kis szőkeséget! ^w^

Ohayoo!~