Háttérinfók: B osztályos vagy, (v/n) és (k/n) lesz a szövegben, előbbi a vezetéknév, utóbbi a keresztnév.

- Nézd már, ki van itt - mondta neked Monoma gúnyosan. Csak akkor szólalt meg ilyen hangon, amikor egy A osztályosról volt szó, ennyire már sikerült kiismerned a srácot. Viszont te az egyikőjükkel nagyon nem akartál találkozni, szóval magadban imádkoztál, hogy ne ő legyen az. Persze, nyilván ő volt.

Bakugou rátok nézett. Arckifejezése felismerhetetlen volt, tekintete üres. Konkrétan egy szót sem szólt, csak sétált tovább, pedig máskor elkezdett volna üvöltözni a melletted álló szőkével. Úgy érezted, mintha egy kést szúrtak volna át a szíveden, és ahogy végignéztél rajta, gyanítottad, hogy ő is hasonlót élt meg. Erősen behunytad a szemed, és igyekeztél kizárni azt, ami most történt, mert nagyon nem tett jót az érzelmi világodnak.

- Ez furcsa - hallottad újra Monoma hangját, mire ránéztél, igyekezve visszanyelni a gombócot a torkodban. - Máskor biztosan rám kiáltott volna. Most olyan... elveszettnek tűnt.

- Igen - szóltál csendesen, helyeselve a fiú szavaira. Mást nem tudtál kinyögni. Ő összeráncolt szemöldökkel nézett rád, majd megfordulva az elsétáló Bakugou-ra.

- Na, ne már - fordult vissza feléd döbbenten. - Ne csináld!

- Mit? - kérdezted ártatlanul, miközben a szíved hevesebben kezdett verni a félelemtől, hogy Monoma tényleg rájött.

- Te kavarsz vele? - kérdezte gyakorlatilag sértődötten. Nem volt féltékeny, ebben biztos voltál, szimplán az bökte a csőrét, hogy egy A-s került a képbe nálad.

- Mi? - kérdeztél vissza, próbálva tagadni. - Ezt mégis honnan veszed?

- Nem most jöttem le a falvédőről - húzta el a száját. - Te jó ég, ne már (v/n), egy A osztályossal? Csalódtam benned.

- Nem mindenkinek van ösztönös A osztály-utálata, Monoma - mondtad, fáradtan felsóhajtva. Ebből már nem mászol ki. - Viszont, izé... - néztél rá zavartan. - Csak együtt voltunk - szóltál halkan. Erre talán még döbbentebb lett, majd halványan elmosolyodott.

- Meg kell verni? Ugye meg kell verni? - kérdezte izgatottan. Te csak az égnek emelted a tekinteted. Nem is ő lenne.

- A közelébe se tudnál menni, mert egyszerűen elfújna - közölted kíméletlenül. Sértődötten összefűzte a mellkasa előtt a karjait, és lebiggyesztette az ajkait.

- A Sportfesztiválon nem egészen így történt - jelentette ki. Erre óvatosan elmosolyodtál. Nem, valóban nem úgy volt. Szórakoztató volt látni Bakugou-t, ahogy szinte megőrül Monoma miatt.

- Azóta kiismert - reagáltál végül.

- Engem nem lehet csak úgy kiismerni - mondta felháborodottan, de végül csak megrázta a fejét. - Nem ez a lényeg. Mi a fene történt köztetek?

- Nem akarok beszélni róla - ráztad a fejed. - Nagyon bonyolult az egész, és nagyon friss, és fáj.

- Ah, Jézusom, friss? Akkor semmi, nem akarok szenvedni egy törött szívű tinilánnyal - húzta el a száját. A tenyeredbe temetve az arcod némán nevetni kezdtél.

- Borzasztó vagy - néztél fel rá szórakozottan végül.

- Hál' Isten, azt hittem sírsz - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Fagyi?

- Egy adag csokifagyi most nagyon jól esne, köszönöm - mosolyogtál rá. Tényleg szörnyű emberként tud viselkedni, de nem volt olyan rossz barát végső soron. Meglepően jól értett az emberekhez, ha ő is úgy akarta.

***

Egyedül sétáltál vissza a kollégiumotokba, mert igazán nem vágytál most senkinek sem a társaságára. Ugyan így a gondolataidnak szabad utat engedtél, ami nem volt épp a kedvenc dolgod, de néha muszáj volt elszabadulniuk, ezt te is tudtad.

- (k/n)? - hallottál meg egy erőtlen hangot a hátad mögött, mire nagyot dobbant a szíved. Kicsit zavart, hogy ilyen könnyedén a keresztneveden hívott, bármennyire is jól esett hallani.

- Bakugou - fordultál meg, kiemelve a nevet, mire biccentett egyet oldalra, realizálva, hogy mit mondott. Dühös volt, de maga sem tudta, hogy kire. Rád, magára, vagy a világra. Bármi szóba jöhetett.

- Szóval ennyi? Most már utálsz? - kérdezte megtörten. Olyan volt, mintha a hangja körülfonná a szíved, és összeszorítaná. Először igennel akartál válaszolni, de képtelen lettél volna ekkorát hazudni, pont a szemébe.

- Nem - mondtad végül halkan. - Nem utállak.

- Akkor miért? - tárta szét a karjait. - Miért, (k/n)? - kérdezte csendesebben, megint ugyanazzal a megtört hanggal. Nem volt hajlandó a vezetékneveden hívni.

- Katsuki, kérlek hagyj békén - léptél egyet távolabb, miközben érezted a gombócot a torkodban.

- De nem értem, miért csinálod ezt! Legalább magyarázd el - nézett a szemeidbe könyörgően.

- Én... - akadtál meg egy pillanatra. Miért is csináltad ezt? Egyszerű kérdésnek tűnik, de igazából bonyolult, nagyon bonyolult.

***

- Hé! - léptél oda a Sportfesztivál győzteséhez azon a napon. Szórakoztatott kívülről nézve, mennyire könnyen felkapta a vizet, és mennyire makacs volt. Muszáj volt beszélned vele pár szót, egyszerűen nem hagyhattad ki. - Jó voltál - igyekezted visszafojtani a vigyorod, mikor feléd nézett.

- Te most gúnyolódsz rajtam? - kérdezte dühösen az arcodba hajolva. A biztonság kedvéért hátrébb léptél egyet.

- Még az is lehet - biccentettél végül, kihívón nézve a szemébe.

- Na, idefigyelj, te... - kezdett volna kioktatni, te pedig kíváncsian hallgattad, hogy mit tervez neked mondani, de Monoma nem így gondolta.

- Te csak ne beszélj (v/n)-nel - ragadta meg a karod. A szemeidet forgattad.

- Te - fordult erre dühösen szőke osztálytársad irányába Bakugou, aki továbbra is fogva a karodat, inkább elment onnan. Még egyszer hátrapillantottál a győzelemmániás évfolyamtársadra. Eltátogtál egy bocsit, mire dühös arckifejezése meglepetté változott. Szórakozottan mentél vissza az osztályodhoz.

***

- Bakugou - léptél oda a folyosón a szőke fiú mellé, aki éppen a falnak dőlve ácsorgott egyedül. - Magányos farkas típus vagy? - kérdezted kíváncsian.

- Megint te? - nézett rád, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdésed. - Van jobb dolgom, mint a hülyeségeiddel foglalkozni.

- Mint például? - kérdezted lazán. A stílusod megdöbbentette. Látszólag egyáltalán nem féltél tőle. Talán, ha rád üvölt...

- SEMMI KÖZÖD HOZZÁ, EXTRA! - emelte meg a hangját.

- Mindig ilyen könnyen felkapod a vizet? - döntötted oldalra a fejed. - Az extra meg honnan jött?

- Hagyj már békén - morogta, és ott hagyott, visszatérve a tantermébe. Mosolyogva néztél utána, de nem követted.

***

Monoma beszólogatott az A osztályosoknak - megint. Awase-vel fáradtan összenéztetek a háta mögött, várva, hogy mikor tűnik fel Kendou. Az ő műsorukat mindig szórakoztató volt nézni. Azonban mikor megjelent a kócos, szőke hajú méregzsák, már tudtad, hogy ez most még annál is szórakoztatóbb lesz.

- Te kis görcs - fordult Monoma felé, és a keze máris szikrázni kezdett.

- Oh, és itt is van! A Sportfesztivál nyertese - vigyorodott el osztálytársad. Erre Bakugou csak morgott egyet, te pedig egyszerűen átkaroltad Monoma vállát.

- Ez érzékeny pont, ne piszkáld szegényt - mondtad neki szórakozottan.

- Na idefigyelj! - nézett rád dühösen. - Te engem ne nézz le! Amúgy is, mi a fasz bajod van velem? - kérdezte hangosan.

- Bakugou, hogy beszélsz vele? Ő egy lány - szólt rá a szemüveges srác.

- Nem érdekel - lökött meg Bakugou, ahogy elsétált mellettetek. Egy pillanatra összeráncoltad a szemöldököd, ennél büszkébbnek tűnt. Aztán rájöttél, hogy még annyira sem tartott titeket, hogy kioktasson. És ez fájt. Elengedted Monomát, és a fiú után szaladtál.

- Várj már meg! - szóltál, mire megfordult. - Ne haragudj, elvetettem a sulykot - mondtad végül, mert tényleg sajnáltad, hogy ennyire kiakasztottad. Ugyan eredetileg nem ezért mentél utána, de az a pár másodperc, ameddig beérted, elég volt átgondolnod a dolgokat.

- Nem kell sem a bocsánatkérésed, sem a sajnálatod - szúrta oda, mire biccentettél.

- Egy fagyi? Egy fagyit elfogadsz? - kérdezted. Összeráncolt szemöldökkel nézett rád, majd végül vállat vont. Halványan elmosolyodtál. Talán most végre valamit megtudsz róla. - Akkor délután - mosolyogtál rá, majd elszaladtál.

***

Délután a kerítésnek dőlve várt rád. Szóval tartotta a szavát. Ez egy jó pont.

- Szia - köszöntél neki mosolyogva. Csak biccentett egyet, de te már ezt is haladásnak érezted. - Milyenek voltak a délutáni órák? - érdeklődtél. Egy ideig csak nézett rád, majd végül hatalmasat sóhajtott.

- Unalmasak - mondta egyszerűen. Összezavarodottan néztél rá, várva, hátha kifejti, de nem állt szándékában. Megjegyezted magadban, hogy valószínűleg szűkszavú. Ha egyáltalán nem örülne a társaságodnak, nem ment volna bele a fagyiba.

- Szar ügy - mondtad végül. - Talán holnap. Nekünk egész jók voltak - indultál meg kifelé a kapun, ő pedig követett.

- Igen? - kérdezett vissza, mikor észrevette, hogy nem áll szándékodban többet mondani. Elmosolyodtál.

- Aha. Monoma a fején is pöröghetett volna, akkor sem volt esélye az ellenfelei ellen - mosolyodtál el elégedetten. Te is egész jól teljesítettél aznap, de az ő szenvedését még annál is szórakoztatóbb volt nézni. - Nem tudom, ez mennyire érdekes neked - néztél fel rá, mire vállat vont.

- Azt a gyökeret megnéztem volna azért a fején pörögni - mondta végül, megengedve magának egy mosolyt. Megállapítottad magadban, hogy igazából egészen jól néz ki.

- Majd egyszer ráveszem, és felveszem videóra - mondtad szórakozottan. Rád pillantott, majd vállat vont. Egy ideig csendben sétáltatok. Olyan nehezen igazodtál ki rajta. Egyszerűen nem tudtad hová tenni, és annyira meg akartad ismerni, mint még soha senkit.

- Szóval... - néztél újból rá, mire feléd fordult. - Erre már akkor is nagyon kíváncsi voltam, de miért zavart annyira a Sportfesztiválon, ami történt? Mármint, nem tök mindegy? Te nyertél - vontál vállat.

- Én akarok lenni a legjobb - válaszolta meg a kérdést. - Ehhez pedig az kell, hogy őt a legjobb formájában győzzem le, amit nem volt hajlandó hozni ellenem, bezzeg a szaros Deku ellen úgy lángolt, mint egy erdőtűz - morogta. Értelmezted a szavait, majd biccentettél egyet.

- Van még két éved, hogy bebizonyítsd, te vagy a legjobb - mondtad végül. - Deku, vagy ki, meg határozottan jobban motiválta a srácot a képessége teljes kihasználására - jelentetted ki. Erre idegesen rád nézett, de te csak mosolyogtál.

- Tök mindegy - fordult végül el. Csodálkozva oldalra döntötted a fejed, de végül nem reagáltál semmit. Amúgy is megérkeztetek a fagyizóhoz.

- Milyet kérsz? - kérdezted, mire rád nézett. Egy pillanatra valószínűleg ellenkezni akart, aztán rájöhetett, mit is kerestek itt tulajdonképpen.

- Csokisat - válaszolt. Elhúztad a szád, mire neki felszaladt a szemöldöke. - Most meg mi van?

- Csak az olyan unalmas - válaszoltál megvonva a vállad.

- Nem unalmas, hanem örök - közölte ellentmondást nem tűrő hangon, te viszont nem az a típus voltál, aki csak úgy beletörődik a dolgokba.

- Ennél színesebb egyéniségnek gondoltalak - kötekedtél.

- Kibaszottul színes egyéniség vagyok - emelte meg a hangját. Felkuncogtál, mert még soha senkit nem láttál így viselkedni. Gyerekesen, de mégis mindenki félt tőle. Tényleg olyan ijesztő lenne? Vajon, ha tovább idegesíted, megver? Nem gondoltad, ennél többre tartottad őt. Magad sem tudtad, hogy miért.

- Akkor kapsz egy - néztél végig a kínálaton. - Olyat - mutattál rá a pisztáciás-málnásra.

- Biztos, hogy nem - rázta meg a fejét. - Csokifagyit kérek - jelentette ki. Fáradtan felsóhajtottál.

- Hát jó - mondtad végül, és magadnak kikérted a pisztáciásat, neki pedig egy gömb csokisat. - Tessék - nyomtad a kezébe, ő pedig csak biccentett.

***

- Oi - hallottál meg a hátad mögött egy zavart hangot edzés közben. Erre egy pillanatra leállítottad a futógépet, és odanéztél. Szembetaláltad magad egy zavart Bakugou-val.

- Hali! - köszöntél vidáman. - Gyere nyugodtan, nem zavarsz - mosolyogtál rá, majd folytattad, amit azelőtt csináltál, hogy megjött. Ő nem szólt egy szót sem, viszont hallottad, ahogy nem messze tőled felemelnek egy súlyzót. Halványan elmosolyodtál.

Mikor végeztél az edzéssel, ő már nem volt ott, viszont megvárt a folyosón. Nem szólt egy szót sem, csak a törölközővel a nyakában elindult, mikor mellé érté. Kifejezetten izmos karjai voltak, és ezt a fekete trikó, ami rajta volt, nagyon jól kiemelte. Kivételesen te sem mondtál semmit, mert fáradt voltál. Elmentél átöltözni, és mikor kiértél, akkor is ott volt rád várva. Mint valami hűséges kutya.

- Kár, hogy lecserélted a trikót - szólaltál meg szórakozottan.

- Kár, hogy lecserélted a nadrágot - felelt egyszerűen. Nem jöttél különösebben zavarba, nem gondoltál bele annyira a mondatába, sima visszavágásnak fogtad fel. Talán akkor még az is volt.

***

Megint együtt edzettetek, de ezúttal már direkt, eleve úgy mentetek oda. Mikor végeztél az átöltözéssel, és kiléptél az ajtón, ő nem mozdult. Belenéztél skarlátvörös szemeibe, ő pedig közelebb lépett, és egy pillanatra sem vette le a szemét rólad. Végül pedig megragadta a derekad, és egyszerűen megcsókolt. Nem különösebben lepődtél meg, csak belemosolyogtál a csókba, majd viszonoztad. Bármennyire is magabiztos volt maga a fiú, a csókja eleinte bizonytalan volt, és nyugodt, de te egyáltalán nem bántad. Eddig is észrevetted, hogy aranyos is tud lenni, ha akar, talán a csokifagyi volt az első jel.

Gyakorlatilag szinkronban távolodtatok el egymástól. Látszott rajta, hogy zavarban van, szóval megnyugtatásképp rámosolyogtál, mire megenyhült az arckifejezése. Abban a pillanatban úgy érezted, hogy nem létezik nála aranyosabb teremtés sehol a világon.

- Megyünk? - kérdezte végül, mert te látszólag nagyon elmerültél a gondolataidban. Mosolyogva mellé léptél, majd összekulcsoltad az ujjaitokat, mire zavartan elfordította a fejét. Nem tudtad megállni, hogy ne kuncogj fel a viselkedésén.

- Mesélsz, milyen napod volt? - kérdezted, mikor sétáltatok az udvaron a te kollégiumod felé tartva. Döbbenten nézett rád, végül csak vállat vont.

- Ha szeretnéd - mondta egyszerűen, és egy csomó mindent mondott. Sokszor említett valami hülye arcút, és fura hajút, ők szerepelhettek a legtöbbet a történeteiben. Meg persze Deku, de ő csak szimplán azért, mert a létezésével is idegesítette Bakugou-t. Kiegyensúlyozott volt a beszélgetés, mindig teret adott neked is, hogy mesélj, de jóval kevésbé volt szűkszavú ő is. Nagyon élvezted a társaságát. Mielőtt viszont a kollégiumotok ablakának látóterébe értetek volna, megállítottad a fiút.

- Ha közelebb megyünk, tuti kiszúrnak - jelentetted ki. Zavartan néztél rá. - Csak, hogy... Jó lenne tisztázni, hogy most akkor mi is van köztünk - mondtad elvörösödve. - Meg, hogy publikus-e.

- Aranyos vagy, mikor zavarba jössz - közölte. Durcásan néztél rá, annak ellenére is, hogy te ha szóban nem is, gondolatban ugyanígy álltál a fiúhoz, amióta csak megismerted. - El akarod mondani?

- Nem tudom - vallottad be. - Elég romantikus lenne, ha ez egy ideig kettőnk között maradna, nem? - kérdezted beharapva az alsó ajkad.

- De, csak ilyet többé ne csinálj - jelentette ki.

- Mi? - kérdeztél vissza döbbenten.

- A szájbeharapást. Nem ér - közölte egyszerűen. Halkan felnevettél.

- De, izé... - néztél rá zavartan.

- (v/n) - sóhajtott fel.

- (k/n) - javítottad ki. Erre ő elmosolyodott, majd közelebb húzott, és nyomott egy puszit tincseid közé.

- Ha te is akarod, én örülnék, ha lennél a barátnőm - suttogta. Nem engedett ki az öleléséből, így minden szót tisztán értettél.

- Én is örülnék - szóltál végül. A szíved olyan hevesen dobogott, mintha ki akarna szökni a mellkasodból.

- Akkor megbeszélve - szorított meg még egyszer, majd elengedett. - Uhm - vakarta meg a tarkóját zavartan. - Aludj jól, vagy mi tudom én - motyogta. Felkuncogtál, mert ezen a ponton már nevetségesnek tartottad, hogy valamelyikőtök folyamatosan zavarban van, a másik pedig élvezi.

- Ba... Katsuki - szóltál utána, mire visszafordult. Te odaléptél hozzá, és lábujjhegyre állva adtál egy puszit a szájára. - Jó éjszakát - mondtad. Ő csak biccentett, majd végül megrázta a fejét, és magához húzott egy hosszabb csókra, amibe te megint csak belemosolyogtál. Biztos voltál benne, hogy ez a srác még egyszer ki fogja készíteni a szíved.

***

Az edzőterem padlóján feküdtetek, fáradtan lihegve. El nem tudtad képzelni, hogy van az, hogy mindketten kikészültetek a másik edzéstervétől, de a sajátotoktól nem.

Bakugou hirtelen oldalra fordult, megtámasztva a fejét a tenyerében, hogy rád tudjon nézni. Követted a példáját, és szinte megbabonázva bámultad vörös szemeit.

- Basszus, de szeretlek - közölte. Te erre lefagytál. Szeret? Mi? Nem, ez... Nem. Csak nem. Nem fogod hagyni, hogy még egy ember a képedbe hazudja ezt a szót, téged nem lehet szeretni. És mi van, ha mégis? Ha mégis szeret? Tudod viszonozni? Nem... Nem, ahhoz te túl elbaszott vagy.

És innentől kezdve indultatok meg le a lejtőn. Te pedig nem tettél érte, hogy megállítsd, túlságosan össze voltál zavarodva, hirtelen nagyon frissek lettek azok az emlékek, amit olyan sokáig olyan jól eltemettél magadban, amilyen mélyre csak tudtad. Egy szó kellett hozzá, és könnyedén felszínre törtek, neked pedig az összes munkád kárba ment. Ezzel együtt pedig szépen egy ténylegesen jó kapcsolatod is, mert még nem voltál túl a múlt sérelmein. Ezt te szúrtad el. Pontosabban ezt is te szúrtad el.

- Én nem tudlak úgy szeretni, ahogy te engem - válaszoltad meg végül a kérdést, amit eredetileg feltett. Erre ő erőltetetten felnevetett.

- Viccelsz velem? Tudod, mennyit segítettél, amióta beléptél az életembe? És most itt akarsz hagyni, csak mert kimondtam, hogy szeretlek? Ne szórakozz velem, ne hagyj csak úgy ott, mintha nem jelentenék semmit. Nem csak azért vagyok, hogy jól szórakozz, te gyógyítasz engem, én pedig téged. Tök mindegy, mi volt eddig, megoldjuk, hallod? Nem érdekel - magyarázta, te pedig érezted, ahogy könnyek gyűlnek a szemedbe.

- Elbaszott vagyok - közölted egyszerűen.

- Na és? Én is - vont vállat. Most, hogy jobban belegondoltál, nem sok mindent tudtatok egymás múltjáról. - A rossz időszakaidban is ott akarok lenni. A sötét éned is látni akarom.

- Mi van, ha még neked is túl csúnya? - kérdeztem csendesen.

- Kizárt dolog - felelte, majd óvatosan közelebb lépett. Te már nem menekültél előle. - Kérlek, hagyd, hogy segítsek - nézett rád. Felemelted a tekinteted, majd végül megráztad a fejed a saját ellenvetéseidre válaszul, és egyszerűen a szőke fiú karjai közé vetetted magad, aki boldogan szorított magához újra. Nélküled már nem is tudta, hogy ki ő.

Nem tudom, bizonytalan vagyok, nektek hogy tetszett? A fenti playlistet hallgattam közben folyamatosan, asszem lényegében az ihlette. Annak a szintjét mondjuk nem hiszem, hogy megüti, de egy próbát megért.