Egy jó barátomnak ajánlom: Otaku-girl33

(T/N) nagyon jóban volt Kirishimával.
Nagyon sokat voltak együtt. (T/N) mindenkivel barátkozott, még azt is elérte, hogy Bakugou normális embernek tekintse. Sok emberrel társalgott, de Eijirouval minden más volt. Mikor kettesben voltak mindig jóízüket nevettek, mindig mosolyogtak és sokkal bizalmasabb dolgokról is beszéltek. Akár a családi gondokról, álmukról, vagy személyes titkokat elárultak egymásnak.

Kirishima szerette hallgatni, ahogy barátja beszél a múltjáról, családjáról, köztük a cuki öccséről. Figyelmesen hallgatta, ahogy elmeséli, miért is akart hős lenni. Bár a lány nem vette észre, de a fiú ilyenkor mindig elvörösösött. Látta a szemében az akaratot, hogy ő csak azért is megcsinálja, bármi is álljon az útjába. Gondolatok szálltak össze-vissza a fejében:
-Milyen férfias!- gondolja.

Telt múlt az idő és a két barát egyre kevesebbszer találkoztott. Szinte egymáshoz sem szóltak, amit sokan észrevettek. Mikor (T/N) oda ment kérdezni Kiritől valamit, a fiú mindig zavarában motyogott valami hülyeséget, aztán elhúzta a csíkot. Katsuki volt az egyetlen, aki tudta miért ilyen furahajú barátja.

......timeskip......

- Ahhoz képest, hogy te papolsz egyfolytában a férfiasságról, nem nagyon viselkedsz férfiként.-mondta Katsuki.
- Tudom, de nem tehetek róla. Nem tudok nem elpirulni tőle. Olya-olyan cuki, mikor....
- Jaj, már megint kezdődik...
- Mikor unatkozik órán és random anime karaktereket rajzol a füzetébe. Nem hiszem el, hogy tagadhatja hogy gyönyörűen rajzol! Mindig olyan szerény és jószívű. Bármi van, rá mindig lehet számítani. Ráadásul a gyönyörűen csillogó (Sz/Sz) szeme egyszerűen...
- Jó' van értettem a célzást! Nem kell róla beszélned állandóan. Idegesítő. Inkább vele beszélj! - emeli meg egy fokkal a hangját.
- De nem merek...Nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen nyuszi... - már a fiú kezdett volna elindulni a szobája felé, mikor barátja visszarántja.
- Figyelj, vagy te mondod el neki, vagy én. Szóval hívd már el randizni!
- Rendben, megpróbálom.

......timeskip......

(T/N) - nek vissza kellett mennie az osztályterembe, mert ott hagyta a rajzfüzetét. A lány egyedül maradt, ezt kihasználva várt rá lent a fiú, hogy négyszemközt tudjanak beszélni. Eijirounak csak pattogtak ki a fejéből a gondolatok:
- Mi van ha nemet mond? Vagy ha megutál? Mi lesz ha ez után soha többé nem szól hozzám?...
Hirtelen kapta fel fejét, mikor meglátta a lányt integetni. Arcára erőltetett egy kínos mosolyt. 'Jaj, most mit csináljak? Mit mondjak neki?'

-Szia Kiri! Hogy hogy itt vagy? A többiek már rég elmentek.
- Tudom, csak én veled szerettem volna beszélni - a fiúnak már most vörösebb volt a feje, mint a haja. A fiú elhatározza magában 'Ez nem férfias! El kell mondanod neki!' Végül nagy levegőt vett és nekikezdett.
- (T/N), mikor megismertelek, nagyon szimpatikus voltál nekem, de ez az érzés azóta sokat változott. Mindig veled akarok lenni, csak te jársz a fejemben. Én szeretlek! - kiabálja kicst hangosan ami után észrevéve magát halkult vissza.
- Ha nem utáltál meg teljesen és adsz egy esélyt - vett itt nagy levegőt a fiú- Eljönnél velem egy randira? - kérdezte már csukott szemekkel. Nem hitte el hogy sikerült kimondania e szavakat.
- Igen, szívesen elmegyek!
- Persze megértem, hogy nem éppen... Várj! Azt mondtad igen?
- Persze!
- Tényleg? - ezután már csak bólogatott a lány.

Már sétáltak a kollégium felé. A furahajú csak mosolyogni tudott egész végig. Még életében nem volt ilyen boldog.
- Ejirou... -szólalt meg suttogva (T/N)
- Igen?- látta a lány enyhén elpirult arcát, mitől melegség járta be a szívét.
- Én-én... Én is szeretlek.

Sziasztok! (*≧∀≦*)
Tudom, már régen írtam, de igyekszek felzárkózni. Ha van valami kerésetek, akkor nyugodtan írjátok kommentbe.
Na bye!
☆*:. o(≧▽≦)o .:*☆