Dübörög a fülembe a zene. A halántékomon egy izzadságcsepp csorog végig, egészen az államig. Onnan a pólómra csöppen, ezzel még jobban izzadságossá téve a pólót. A fejem elé emelem boxkesztyűs kezeimet, és ísmét püfölni kezdem a zsákot. Minden erőm és idegességem beleadom. Egyszerűen nem hiszem el hogy az a balfasz ennyire vak! Elkiáltom magam és az eddigieknél erősebbet ütök a zsáknak. A kezeim a testem mellé engedem. Lihegek. A homlokom a zsáknak döntöm, ezzel a rajta lévő izzadságot belekenem.

-Wow. Valaki nagyon felidegesíthetett. - lép be a szobámba Katsuki. Ő is nagyon felbasz.

-Takarodj a szobámból. - sziszegek.

-Mivan megjött? - nevet.

-Katsuki! Tünés! - kiabálok. Menjen már innen. Nincs kedvem az idióta képéhez.

-Nyugi már. Csak szólni akartam hogy Shinsou nem fog magától rájönni arra hogy bejön neked.

-Rengeteg apró jelet adtam neki arra, hogy tetszik! Mindig megdicsérem a teljesítményét.

-Ilyet a barátok is szoktak.

-Nem kiabálok vele. Annyit.

-Ilyen alapból egy barátság. - összehúzott szemekkel nézek rá.

-Ezt pont te mondod, akit elöbb hallani mint látni. - fonom össze magam elött a karjaim.

-Kussolj. Szóval drága egyetlen Katsumi, Hitoshi barátod azt gondolja hogy te csak barátként gondolsz rá.

-Mit csináljak...? - túrok az izzadt hajamba.

-Baka. Mondd el neki hogy mit érzel.

-Szerintem éppenséggel neked jött meg. - vigyorgok rá.

-Hülye ribanc.

-Hímringyó.

-Padlócirkáló!

-Faszkalap!

-Robbantós geci!

-Ugyan az a képpességünk te barom! - tárom szét a karjaim. Ő csak cöccög, és kimegy a szobámból. A kesztyűket lehúzom a kezemről, és az ágyra dobom őket.

Felkapom a törcsim és a fürdő felé indulok. Lépéseim alatt néha megnyikordúl a padló. Beérve a fürdőbe leveszem a ruháim és beállok a zuhany alá. Magamra engedem a vizet és egy pár percig csak állok alatta, és gondolkodok.

Miután megmostam a hajam és már izzadság szagom se volt, visszamentem a szobámba felöltözni. Már nadrág és meltartó volt rajtam amikor csörgött a mobilom. A képernyőn Hitoshi neve villog. Felvéve a fülemhez emelem és beleszólok.

-Mit szeretnél?

-Szia neked is. Csak kérdezem hogy van e kedved eljönni velem megnézni [Kedvenc film] -et?

-Persze van. Mikor?

-Ma. Ötre nálatok leszek jó? - az órára nézek ami délután hármat mutat.

-Oké. Akkor ötkor.

-Szia. - kinyomom.

Nem tudom hogy mit vegyek fel. Öltözzek ki vagy ne?

-Katsuki!

-Ha? - dugja be az ajtón a fejét.

-Segíts.

-Istenem most mibe?

-Ne nyafizz már. Szóval elmegyek Hitoshival megnézni a [Kedvenc film] -et és nem tudom hogy mit vegyek fel. Ezt. - mutatok az ágyamon lévő két ruha közül az egyikre. - Vagy ezt. - mutatok a másikra.

-Mindegyik úgy fest mint amit most szedtél a szemétből.

-Dögölj meg. - a szekrényemhez lép és keresgélni kezd benne. Én csak leülök az ágyamra és az előzö szettekre nézek. Egy rock bandás felső és farmer, meg egy fekete egyberuha.

-Mondjuk ez... És ez. - a kezében van egy fekete szoknya és egy vörös póló, aminek van egy kicsi zsebe. - Nem is öltözöd túl, de kicsit különleges.

-Köszi.

-Szívesen. De aztán hozzon időben haza, mert érted megyek!

-Csak azt ne. - egy aprót mosolyogva elhagyja a szobám.

Felveszem az általa választott ruhákat és kifésülöm a hajam. Még mindig van több mint egy órám. Bekapcsolom a telefonom. 82%. Az még bírja. Megnyitom a [Kedvenc játék] és játszani kezdek vele. Ezzel elment egy jó 20 perc, de még így is maradt idő. Jobb ötlet híjján felhívom Hitoshit.

-Igen?

-Szia, nem megyünk korábban és beszélgetünk?

-Mi az már kész vagy? - hallani a hangján hogy mosolyog. - De felőlem mehetünk. Öt perc és ott vagyok.

Csengetnek. Felkapom a tornazsákot, amibe a telefonom, pénz és víz van. Kilépek az ajtón és Hitoshival állok szembe. Egy lila póló és fekete farmer van rajta.

-Szia, mehetünk?

-Igen... Szép vagy. - nem néz rám, miközben mondja. Jobb is, így legalább nem látja, hogy kicsit elpirultam.

A film elött tök sokat beszélgettünk. Mostanában keveset vagyunk kettesbe, és ha van társaságunk akkor nem tudunk ilyen oldottan beszélgetni, mint most.

-Katsumi...

-Igen? - nézek rá.

-Azt hiszem, hogy senkivel se tudok olyan felszabadult lenni, mint veled. Melleted mindig mosolygok.

-Én is így érzek.

-De ez nem minden. Tetszel nekem. - nagyra nyílt szemekkel nézek rá.

-Ehm... Te is nekem. - nézek oldalra pironkodva.

-Akkor lennél a barátnőm? - áll meg sétálás közben és fordúl felém.

-Igen - mosolygok rá, mire ő megcsókól, amit boldogan viszonzok.

Remélem tetszett, és bocsi, hogy ilyen sokat kellett rá várni.

Nao