Végre eljött a nap amit sok kisgyerek és idősebb is várt. Ez a nap egy igen szokatlan ünnep volt a többihez képest, mégis nagy öröm volt mindenki számára.
Ilyenkor kicsi is nagy is beöltözik ilyesztőbbnél ilyesztőbb maskarákba, így átszelve talán at egész várost némi édesség gyanánt.

Mivel majdnem hogy világszerte ünnepelt ez a nap így az U.A tanulói és tanárai sem hagyhatták ki.
Nagyobb bulit nem szenteltek az ünnepnek viszont mégis be kellett öltözni a napnak megfelően. A kijárást most megengedték mindnekinek így aki valami finomságra vágyott egy szólás kiséretében mehetett is kéregetni, aki viszont nem élt ezzel a lehetőséggel annak sem telt unalmasan az estéje hiszen tíztől éjfilég volt alkalma részt venni egy bulin ahol táncolhatott a kevert zenékre amiket Present Mic rendezett. Ezen a legtöbb felsőbbéves részt is vett ám azvelsősök szívesen éltek a kijárási engedéllyel, főleg az 1-A névvel ellátott osztály.

Ők is felöltötték magukra színes jelmezüket és egy megbeszélt helyen gyülekeztek ami a város közepén helyetfoglaló szőkőkutat jelentette. Természetesen az osztály első és nála sokkalta alacsonyabb barátosnéja érkezett meg legelőször.
Nem sokkal később, zöldhajú osztálytársuk is megérkezett heterokrómiás barátjával együtt.

-Szia Deku-kun!- ugrott a barnahajú lány az említett nyakába majd annak nyakára tévedt a tekintete amin ott díszelgett egy a barátja által készített lilás folt. Egy ideig nézegette majd párja felé vettette tekintetét, majd egy mosoly kíséretében neki is köszönt.

-Sziasztok srácok! - intett feléjük Iida is majd neki is megaladt a szeme barátja nyakán- Látom Todoroki tényleg vámpír lett-utalt osztálytársa jelmezére.

Midoriya ezek utáne egy kicsit vörös lett és feljebb húzta ruhájának azon részét mely a nyakát takarta. Todoroki egy aliglátható félmosolyt küldött barátja felé nyugtatásképp vár belül kicsit zavarta ez a tette.

-Deku-kun olyan furcsa a jelmezed-gondolkozott el a lány a szellemruhát látva ami néhol úgy volt befoltozva.

-Szeritnem aranyos! - mosolygott felé a felemáshajú majd egyik karját az előbb említett derekára rakta, ezzel közelebb húzva magához.

-De most ilyesztőnek kéne lennie, mint Todoroki-kunnak vagy Iida-kunnak! - nézett végig az említettek jelmezén.

Egy ideig beszélgettek hogy ki hova fog menni cukrot kérni, hogy többi osztálytársán milyen jelmez lehet és ezekhez hasónlókról mikor is megérkeztek a Bakusquad-ként emlegetett barátaik.

-Halii srácok!-köszönt azonnal a rózsaszín lány és már rohat is fejéjük-Tyű Iida ki nem néztem volna belőled, mármint tök szuper a jelmezed! Frankenstein igaz?- Ugrálta körbe mosolyogva az említettet.

-Igen, és köszönöm! - mosolygktt vissza a lányra majd a többiek felé intett - Helo srácok!

-Szevasztok! - köszönt egyszerre Kaminari, Sero és Kirishima. Bakugou csak morgott feléjük de ez már megszokott volt náluk így nem különösebben foglalkoztak vele.

-Jó a jelmezetek srácok! - említette meg Todoroki ahogy végignézett a csapaton-Különösen Sero-é-nevetett fel egy kicsit - Találó.

Sero erre egy kicsit elpirult majd megköszönte a durcsa bókot.
Ami azt illeti a többiek is hasonló véleményen voltak hisz hozzáillően pókember jelmezben feszített.

Egy jó ideig beszélgettej amígy mindenki megjött majd megbeszélték higy mikor fognak ismét találkozni.
Kisebb csapatokba szegődve el is indultak a csokivadászatra.

~××~

Bakugounak nem sok kedve volt eljönni de ugyanakkor egyedül lenni sem. Jól akarta érezni magát ezért egy idő után elhagyta csapatát és elindult egy másik irányba amit vöröshajú barátja észre is vett úgyhogy a többieknek nem szólva követni kezdte kiszemeltjét.

-Hali Bakugou! - mutatta felé cápafogait.

-Egy kicsit irónikus hogy te jöttél utánam-fordult felé és kicsit felnevetett-Úgyértem a jelmezünk. A tiéd Piroska az enyém pedig vérfarkas- nevetett fel immáron hangosan a szőke.

-Áh, igazad van-vakarta meg a tarkóját a vörös és ő is elkezdett nevetni-Amúgy, szeritnem tök jó a jelmezed! Mármint nekem tetszik. - pillantott oldalra nehogy barátja meglássa hogy elpirult.

-Köszi, a tied is jó! - jelent meg a szőke arcán is egy enyhe pír.

-Ba-Bakugou a farkad! Csóválod!? - ezt a mondatát saját maga sem értette de belepirult a látványba, aranyosnak találta ezt a mozdulatot.

-Nem is!- kiabált rába vörösre bár jómaga tisztában volt vele mert tudta hogy az érzelmei kihatással lehetnek a kellékre.
Magában már lerendezte és legatagni se akarta hogy szereti Eijirou-t bár még senkinek sem mondta el anyján kívűl.- Nem csóválom és kész! - folytatta kiabálását viszont az említett cselekedetet nem hagyta abba.

-Jólvan, ha te mondod!- fordult el tőle majd becsengetett a házba amihez időközben sétáltak-Csokit vagy csínt! - kiáltották egyszerre majd az ajtóban álló nő egy hatalmas mosollyan az arcán köszönt és adott nekik egy-egy nagy csomag gumicokrot.
Elköszöntek a nőtől majd továbbhaladtak a következő házhoz.

Egy ideig szótlanul haladtak egymás mellett egyik házból a másikba. Majd leültek az egyik padnál, nem szóletak egymáshoz inkább csak ették a különféle csokikat majd végül a szőke törte meg a csendet.

-Figyelj, ami az előbbit illeti-utalt ezzel a beszélgetésükre- igazad volt, tényleg csóváltam a farkam mégpedig azért  mert itt vagy. Régóta gondolkoztam ezen hogy hogy fogalmazzam meg de csak azt akarom mondana hogy szeretlek! Nem mint barátot, annál jobban, sokkal jobban! - adta ki magából nagynehezen a szavakat, észre sem vette de olyan vörös lett mimt amilyen Deku szokott lenni.

A vörös hirtelen azt sme tudta mit mondjon, szerette a szőkét de nem gondolta volna hogy ez valaha is viszonzott lesz de mindenesetre örült neki.

-Igen!-hirtelen csak ennyit tudott kinyögni majdvégül feleszmélt és  folytatta-Va-vagyis...én is szeretlek! - mosolygott a vérfarkasra és megölelte. Katsuki egy kicsit habozott a meglepettségtől majd végül visszaölelt és boldogan csóválta szintén szőke színben pompázó kutyaszerű farkát.

~××~

A lányok együtt indultak útnak bár volt akik lemaradtak. Ezek nem voltak mások mint Jirou és Momo, kettesben leragadtak egy kanyarnál ahol a többiek bementek. Mivel egész idáig röhögtek meg hangoskodtak  mindkettőjüknek jól esett ez a kis csend, így kiélvezve nem is nagyon szóltak egymáshoz, csak haladtak előre néhol bekopogva egy házba.

Egy jó ideig csöndben is maradtak mikor észrevették hogy jó lennez elindulni visszafele. A lila hajú lány kapva az alkalmon mivel hogy többször már nem mondhatja el amit szeretne.

-Figyelj, már régóta barátok vagyunk úgyhogy úgy érzem tudnod kell róla-fordult copfos barátnője felé kissé pirosan- szóval nem érzem helyesnek ha nem mondom el mjt érzek... Yaoyorozu én szeretlek téged! - hadarta el gyorsan mondanivalóját majd elfordult, félt higy esetleg elutasítja őt a lány bár legbelül biztos votl benne hogy így lesz éppen ezért nagyon meglepődött a reakcióján. A lány megölelte őt viszont könnyezett.

-Én is szeretlek Jirou-san! - engedte el az ölelésből hogy feléfordulhasson.

A két lány egy darabig ölelte egymást majd észbekaptak hogy indulniuk kéne vissza úgyhogy siettek is vissza.

~××~

A megbeszélt időre vissza is ért mindenki kisebb nagyon eltérésekkel. Az indulást csak akkor kezdték mikor már tényleg nem hiányzott senki.
Szabálytalan sort alkotva el is kezdték a visszavonulást útközben mindneki beszlégetett valakivel talán csak pár ember kivételével. A témáik színesek voltak, valaki csokit tömve magába dicsekedett az általa gyüjtött mennyiségtől, vagy éppen hogy milyen jelmezelet láttak útjuk során, egyszóval jól érezték magukat. Viszont volt egy beszélgetés ami sokkal halkabb volt, sokkal személyesebb, ez pedig arról kezdődött hogy miért lett a zöld hajú szellemfiúnak egyre több folt a nyakán. Deku hevesen próbálta leplezni a dolgot azzal hogy ruháját egyre feljebb húzta a nyakán, míg párja elégedetten mosolygott az általa készített látványon. Szóval volt itt mindenféle téma.

Amígy beszélgettek vissza is értek az iskolába. Volt akik megnézték a bulit, név szerint Uraraka és Tsuyu, de a legtöbben visszamentek a koliba onnan is páran inkább aludni, a többiek pedig a társalgóban maradtak beszélgetni.

-Kinek hogy telt a gyűjtögetés skacok? - kortyolt bele az italába Mina majd helyet foglat az egyik kanapén.

-Csodálatosan! - ölelte át Bakugou a lábai között helyet foglaló vörös hajú párját majd a nyakára nyomott egy apró csókot.

-Azt látom- egyezett bele szőke barátjuk utalva arra hogy most is egymáson vannak, ráadásul mindkettőjük nyakán ott hever egy-egy harapásnyom-Csak ha olyanok lesztek mint Dekuék akkor létszi ne Kirishima szobájában legyetek- idézde fel amiket Sero mondott mikor Todoroki szobája mellett próbált aludni.

-Ne hasonlíts engem ahhoz a szaros Dekuhoz pikachu! Nem is értem miért nem az lett a jelmezed- forgatta meg a szemeit miután leszidva hozzávágott az említetthez egy párnát.

-Nem is vagyunk hangosak - gondolkozott hangosan Todoroki mikor észrevette hogy róluk is szó esett. - Vagy mégis? - kérdezte inkább combján elhelyezkedő párjától mintsem a többiektől. Izuku egy értetlen fejjel feléfordulva inkább rádőlt a vállára.

-De igen azok vagytok! - válaszolt  szalagos barátjuk. Kicsit beleborzongott az emlébe miszerint igaza van. - Főleg Deku... - helyesbített már inkább magának olyan halkan tette.

-Pedig a Senpai hangosabb szokott lenni-gondolt bele az említett ujjait az állára téve.

-Az lehet de te többször vagy lent- szólt bele Shoto is-Így téged többször hallanak- mosolygott szerelme felé majd kezét rátéve kócolta össze annak haját.

-Beszélhetnénk valami másról? Nem most akarom hallani ahogy kitárgyaljátok melyikőtök nyög hangosabbat, sőt semmikor! - inette le a beszélgetést Jirou majd rápillantott párjára aki a vállának dőlve aludt el, ekkor kezével átkarolta Őt majd fejével intett a többieknek hogy lehetnének halkabbak.

Ezután már nemnagyon beszéltek, nagyrészt mindenki visszament a szobájába ha nem is aludtak sokan mégis csöndben voltak ezzel tiszteletben tartva a másikat.

Viszont volt kettő fiatal akik nem mentek a szobájukba.
Shoji és Tokoyami az ablakon néztek kifelé, nemsokat szóltak egymáshoz csak a csillagokat nézték. Bámultak ki az ablakon egymás mellett, a csönd ami akkor telepedett közéjük igazán kellemessé tette a pillanatot.
Talán egy óráig meresztették szemüket a csillagokon mikor a magasabbik észbekapott hogy  tollas barátja a vállának dőlve pihen, mivel nem reagált semmire arra következtetett hogy alszik így kétkezébe menyasszony pózban fogta a fiút.
Felemelte majd elballogott vele a szobájáig, kinyitotta az ajtót majd lefektette az ágyába már épl betakarni készült volna mikor is felkelt az illető.

-Sh-shoji? - kérdezte a szemét dörzsölve majd mikor rájött hogy az említett mit csinált kérdő pillantást vetett felé- Mit csinálsz! - kérdezte álmos hangján.

-Behoztalak aludni a szobádba-válaszolta a sokkarú majd kifelé vette az irányt mikor Fumikage a karjáért nyúlt.

-Ne menj el, aludj velem!- kérlelte barátját a maradásra. A nagyobbik fiú elpirultan visszafordult és most rajta votl a sor hogy kérdő tekintettel nézzen rá.

-Bi-biztos vagy benne? - kérdezte alig hallhatóan mivel ő maga sem hitte el hogy ilyet kérnek tőle. A tollas aprót bólintott majd visszadőlt az ágyára. Shoji nem tudta hirtelen hogy mi van de végül elfogadta az ajánlatot és befeküdt barátja mellé aki ezután feléfordulva nekidőlt és a másik kezeit magára dobta. A szürke hajú vette a célzást miszerint át kéne ölelnie de egy kicsit mégis habozott. A feje piros volt akárcsak kő képességű barátjuk haja viszont eszméletlenül aranyosnak találta ekkor a másikat, végül visszaölelt.

Na hello mindenkinek! Tudom hogy orbitálisan elcsúztam vele de nagyon megszerettem volna írni csak eddig nem nagyon volt ötletem, mármitn az alap történet megvolt csak az nem hogy hogyan fogalmazgam meg vagy hogy milyen hosszú legyen mert valahogy rövidnek tűnt.

Na mindegy nem pazarlom az időtöket, remélem tetszett és várom a véleményeket!🍬🕷️🦇🎃