Az U.A. Hőstagozatára járok és már régóta tetszik egy fiú. Azt még nem tudom hogy juttassam el hozzá az információt, de talán jobb is így....

Egyik reggel arra kelek hogy macskafüleim és farkam lett(nemrosszragondolni).

-Jézusom! Mitörtént? Miért nézek ki úgy mint egy macska? - kiáltottam fel mikor a tükör elé értem a fürdőben.- Így nem mehetek suliba...
Kis idő múlván rászántam magam hogy felöltözzek és lemenjek a konyhába. Mikor leértem és elhoztam a reggelimet a pultról, anyum ilyedten nézett rám hogy mi történt.

-Jézusom, kislányom jól vagy? - nézett rám aggódoan pillantva.

-Persze anya! Csak így ébredtem fel, talán elmúlik de most rohannom kell suliba, szia! - köszöntem és már indultam is kifelé.

Amint odaértem a suli kapujába felvettem a sapkám hogy ne nagyon tűnjenek fel a fülek, bár a farkat így sem sikerült úgyhogy igazából mindegy is.
Ahogy beértem az osztályba gyorsan leültem hogy még véletlenül se vegyenek észre, de ez sajnos nem így lett. Mina és Denki jöttek oda hozzám.

-Szia Nanami-chan! - köszöntek egyszerre.

-Sziasztok! - fordultam oda én is.

-Hát veled meg mitörtént? Miért vagy sapkában idebent? - nézett furcsálóan Kaminari.
Kissé félve ránéztem és lehúztam a sapkám, tovább úgy sem titkolhatnám a farok miatt. Mind a ketten értetlenül pislogtak mire Mina felnevetett és egy "ahwww de cuki" - val lereagálta.

-Így keltem fel reggel.

-Szerintem is nagyon aranyos! Így biztos be jössz majd Kirishimának. - ők ketten tudták csak hogy tetszik nekem már égóta ezért kissépelepirosodtam a válaszba.

-Ugyan már..-Ráztam a fejem - Biztosan nem! - fordítottam el kissé a tekintetem mintha keresnék valamit a szememmel.

-Hát ezt csak egyetlen módunk van megtudni! - Mosolygott rám Mina és idehívta Kirishimát.

-Sziasztok, miért kerestetek? - jött felénk majd a tekintetét rám emelte először. - Oh, vagy úgy- Mosolyodott el mire elpirultan vettem észre hogy ráhött miért van itt. - Cuki, de ehez én miért kellek?

-Hát csak nézd őt meg!Hát nem aranyos? - fordult felém Denki mire akkora pofont vágtam le neki hogy arccal a földnek esett.

-Ugyan nyugotan visszamehetsz Kiri! - bólogattam mosolyogva.

-Nézd Nanami! Kirishima-kunnak is vannak cica füle! - Mutatott a vörös hajára.

-Oh, tényleg! - Nevetett fel megszeppenve.-Hogy ez eddig nen jutott eszembe-nevettünk fel mindannyian.

-Mindketten cicák vagyunk Kirishima-kun! - mosolyogtam a füleimet mutstva az ujjammal. - Vár nekem macskafarkam is van! - fordultam el hogy megmutassam és ismét nevetésben törtem ki.
Eijirou majdnem olyan piros lett mint a haja.
Csak ennyi kellett neki és már is elpirult. Valami oknál fogva viszont elfogta egy érzés hogy megölelje Nanami-chant. Szép lassant odasétált a nevtgélő lányhoz és a karjaiba fogta. Nem tudta miért csak cselekedett a teste szinte magától. A lány előszor nemtudta mire vélni a helyzetet majd leesett neki és megfordult hogy visszaöleljen.

~két hónap múlva~

Kirishima és Nanami összejöttek idő közben. Egy hónap múlva elmúlt a "Macskabaj" (húdeviccesvagyoklol) aminek Kirishima nem örült annyira hisz jó volt a lány dorombolását hallgatni esténként. Nagyon összemelegettek és sok időt töltenek együtt a mai napig is.

Áh válság van. Nem jut eszembe semmi amit tudnék írni, de ha jön ihletem akkor mindenképp folytatom! Addig is, remélem tetszik!mention a user