Kirishima szemszöge:

Végre itt a péntek! Ez sok szemszögből jó lehet, talán elmondom Bakugounak mit érzek iránta már egy jó ideje. Igen, sajnos így van, olyan emberbe szerettem bele aki nem hiszem hogy viszont fog szeretni hiszen egyértelműen fiú és én is. De ez nem tántorít el a ténytől hogy szeretem.

Reggel van, indulok a suliba,
-Szia Bakugou! Beszélhetnénk? Valami fontosat akarok mondani.-nyögtem ki végül.

-Tőlem-monda és felállt a padból.

Kimentünk, és elindultunk hazafelé, általában együtt megyünk. Szépen, csöndben haladtunk tovább míg nem Bakugou megszólalt:

-Miről akartál beszélni? - kérezte és tovább bámulta az utat.

-Öhm, szóval azt akarom mondani hogy azt hiszem... Sze-szeretlek-nyögtem ki és elpirultam.
Bakugou továbbra is az utat pásztázta amikor megragadta a kezem és magához rántott. Én nem tudtam mire vélni és én is a földet bámultam. Bakugou szép lassan felemelte a karját és két ujjával megfogta az állam hogy maga felé fordítsa, itt már a hajam színét váltottam magamra és becsuktam a szemem. Bakugou szép lassan közelített és végül egy apró szájra puszit nyomott a számra mire én kinyitottam a szemem és megcsókoltam az akkor már elfordult Bakugout. Folytattam tovább a csókot és engedélyt nem kérve nyomtam le a nyelvem a torkán és vadul faltuk egymást. Bakugou legyőzött a dominanciában folytatott csókunkban, de nem bántam mert fantasztikus érzés volt. Egy darabig így álltunk míg levegőhiányában elváltunk. Bakugou magához ölelt és belesúgott a fülembe:

-Kiri leszel a fiúm? - kérdezte mire én is magamhoz húztam. Bólintottam majd egy apró csókot nyomtam a szájára.

-Akkor ezentúl hívjál Katsukinak!-mondta és újra megcsókolt.