*Jirou szemszöge*

Reggel amint beértem a terembe és elfoglaltam a helyem rögtön körül vettek a lányok hogy köszönjenek és beszélgessünk.

-Nektek tetszik valaki? - kérdezte fura mosollyal Mina, mire elpirult a lányok fele.

-Ne-nekem tetszik To-todoroki-pirult el telhesen Yauyoruzo- De nemhiszem hogy ő is érezne irántam valamit. - fordult el teljesen mire Tsuyu és Uraraka megölelték.

-Ne aggódj Yauyoruzo-chan, biztosan tetszel neki! - vígasztalta Tsuyu.

-Köszönöm! - fordult ismét felénk.

-Nekem De-deku-kun tetszik. - tette Momo vállára a kezét Uraraka.

- És neked Jirou? - nézett rám Mina.

-Hogy nekem? - pirultam el teljesen. Ki tetszik nekem? Elfordultam erre a gondolatra egy kicsit. Már régóta figyeltem Kaminarit és szégyen bevallanom magamnak de szeretem őt és ezt senki sem tudja. - Senki! - nyögtem ki és Kaminarit kerestem a szemennel hogy felé forduljak hogy biztos legyek gondolatomban.

-Ez biztoos? - kérdzete fülig érő félreérthetetlen mosolyával. - Akkor mi van Kaminari-kunnal? - szólalt meg ismét még mindig mosolyogva.

-Mi pont ő? Ne hülyéskedj Mina! - pirultam el mégjobban már ha lehetséges.

-Pedig nekem nagyon úgy tűnik Jirou-chan-tette ujját az állára Tsuyu. - Lehet beszélned kéne vele. - fordult felém.

-Úgygondolod? - néztem rá kicsit reménykedve- De úgyis visszautasít. - váltottam át hangulatom.

-Pont ő? Ne mondj ilyet Jirou! Az osztály második legperverzebb fiúja, miért ne menne bele? - szólt közbe Mina mintha mindent tudna erről.

-Hát pont ezért. Mivan ha csak ki akar használni? Vagy.. Vagy. - mondatomat nem felyeztem be mert közbevágtak.

-Szerintem ilyen helyzetben megváltozna- fordult felénk Uraraka még mindig Momot ölelve.

-Hát ezt csak egy módon tudhatjuk meg! - emelte fel Mina a mutatóujját majd megfogott és odarángatott Kaminari elé. - Szia Kaminari-kun! Jirou-chan szeretne beszélni veled! - rohant el otthagyva engem a fiú előtt.

-Szi-szia Kaminari-kun-intettem neki.

-Szia Jirou-chan! Mit szeretnél? - nézett rám azzal a pezverz vigyorával.

-Ne érts már félre minden szót-majd belebokszoltam egy kicsit a karjába.

-Jólvan, jólvan csak ne ütögess folyton. - simogatta a karját a fájdalomtól. - És mit akarsz mondani?

-Hát szóval... Csak azt hogy.. Szeretlek-pirultam el majd elfordultam.

-Ez.. Ez komoly? Vagyis tényleg így érzel? -nézett felém kérdőn majd annyira megdöbbent hogy le jellett ülnie. Én profi zavarba hoztam a legperverzebb embert akit ismerek.

-I-igen-fordultam felé.

-Oh, ebben az esetben lehetek a fiúd? - állt fel majd megölelt mire mindenki minket nézett köztük Mina is hüvelykujjait mutatva.-Mert én is szeretlek!

-Oh tényleg? Vagyis.. Igen! - zavarodtam bele.

-Igen szeretlek Jirou-chan és a fiúd akarok lenni. Szabad? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Igen, de még mennyire hogy szabad- néztem rá én is majd megcsókolt. A csók annyira feltünő volt hogy mostmár tényleg mindenki minket nézett kivéve két valakit mégpedig Bakugou és Kirishima. Bakugou csak szimplán nem figyelt Kirishima pedig a padjából úgy nézte Bakugout mintha elvárná tőle hogy ő is megcsókolja.

-Szeretlek én Pikachum!-nyomtam a fejem a vállába miután elváltunk egymástól.

-Csak a te pikachud leszek igérem!-azzalismét megölelt.