Tegnap volt Todo szülinapja, azaz 01. 11-én, de csak most tudtam kitenni. :(

•••

Minden akkor kezdődött, amikor [T/N] és Todoroki megismerte egymást. [T/N] az a fajta lány volt, aki bármikor jó kedvre tudta deríteni a körülötte lévőket, és a mosolya sosem hervadt le az arcáról. Míg Todoroki, a múltja miatt elég zárkózott volt az emberekkel szemben. Ám az a furcsa érzés költözött a szívébe, ami csak akkor mutatott intenzitást, amikor a lány mellette volt, vagy csupán ránezett. Ez idáig sosem érzett ilyet, emiatt pedig összezavarodott és feltűnően sokat kerülte [T/N]-t. Ettől a lány szíve összetört.

Január 11. Ezen a napon volt Todoroki Shouto születésnapja, aki nem igazán gondolta úgy, hogy ez egy különleges nap lett volna. Nem szerette a nagy felhajtást maga körül, ezért ma a szokásosnál jobban is csendesebb és távolságtartóbb volt. De volt valaki, akinek ez a nap sokkal többet jelentett, mint a többi. [T/N] boldogan pattant ki az ágyból, azonban a mosolya le is heevadt arcáról, amikor a Todorokinak szánt ajándékra pillantva minden eszébe jutott. Az a bizonyos vita, amikor számon kérte a srácot, hogy miért nem szól hozzá, miért kerüli. A kínos helyzetek, amikor egy csoportba kerültek egy feladat erejéig. A szomorú tény, hogy már lassan fél éve nem váltottak önszántukból egy szót sem.
A kis ajándékcsomag több napja [T/N] asztalán pihent, és mar sokkal ezelőtt elkezdett agyalni, hogy vajon Todoroki minek is örülne pontosan.

Sóhajtva megrázta fejét, [H/sz] hajú haja a mozdulattal egyidejűleg mozgott a levegőben. Véget akart vetni ennek az egésznek, ennek a folytonos körnek, amelyben egyikük sem szándékozik megtenni az első lépést. De vajon Todoroki hátra felé, vagy előre tenné meg azt a bizonyos lépést?

~•••~

Még korán volt, az éjszaka folyamán hullott, friss hó ropogott az emberek lába alatt, akik szitkozódva vagy éppen örülve közlekedtek az utcákon. Mindenkiből egészen más érzéseket váltott ki ez a nap, valakinek a hóeséses idő jelentette a boldogságot, valaki pedig a bánatba kívánta ezt a jelenséget, merthogy januárban már ne havazzon.
[T/N] sállal a nyakában, sapkával a fején és bundás téli kabátban lépett ki az ajtón, amelyet miután kulcsra zárt, el is indult a szokásos úton. Az ajándékcsomag ott lapult táskáját alján, és csak reménykedett, hogy nem fog összegyűrődni, amíg be nem ér a suliba.

- [T/N]-san! - kiabálta utána egy ismerős hang, mire kíváncsi tekintettel nézett hátra, ahol Deku és Iida sietett utána.

- Ah, ohayo - köszönt illedelmesen - Nem a másik irányba szoktatok menni?

- De! - hasított Iida karja a levegőbe - Azonban a hó miatt kénytelenek voltunk kerülőt tenni.

[T/N] megértően bólintott, mielőtt ismét elindult volna a hóval borított járdán, amelyet a járókelők még nem tapostak ki rendesen.

- Öhm, [T/N]-san - kezdett bele Deku zavartan, ám azonnal megakadt és nem tudta, hogy mit is kérdezzen valójában.

- Tudom, hogy ma van a születésnapja - komorodott el a lány - De ma esélye sem lesz, hogy elkerüljön!

- Nem hiszem, hogy lenne bármiféle beleszólásom - szólt közbe Iida, egy pillanatra letekintve a zöld hajúra, miszerint ő rá is érvényes -, de Todoroki-kunnak nincs semmiféle problémája veled, csupán időre van szüksége!

[T/N] némán emésztgette a szavakat, mintha bármi magyarázat rejtőzött volna mögöttük. És valóban, de ezt ő még ezzel nem volt tisztában. [T/N] sóhajtva lehajtotta fejét, miközben belerúgott egy jégdarabba.

- Azt kétlem...

~•••~

Amikor beértek a terembe, a legtöbben izgatottan, vagy mint Bakugou: unottan ücsörgött a helyén. Mivel nem igazán akartak feltűnést kelteni, most nem beszélgettek, csak csendben elfoglalták magukat a telefonjukon, amelyen a Todoroki-nak szervezett bulit beszélték meg Sms formájában. Ez ment már lassan egy hete, ma pedig készen álltak, hogy meglepjék a felemás szeműt.

- [T/N]-chan - kapta fel fejét Uraraka, mire [T/N]-nel egy időben Todoroki is felnézett a füzetéből. Ez a mozdulat annyira látható volt, hogy a legtöbben azonnal észrevették, köztük [T/N] is, aki emiatt zavartan barna hajú barátnőjéhez sietett, mindvégig kerülve Shouto tekintetét.

- Ohayo, Ochaco-chan - köszönt, megköszörülve a torkát.

- Jól vagy? - nézett rá aggódva Uraraka, aki egészen eddig kitartóan támogatta [T/N]-t.

- Persze - erőltetett mosolyt az arcára a lány - Ma lesz a party - közölte, mintha csak meg akarta volna erősíteni magában a dolgot.

- Igen - biccentett óvatosan Ochaco, ahogyan átsiklott tekintete Todorokira. A fiú a lehető megnyugodtabban ült a helyén, közben csendben hallgatta Midoriya és Iida előre megbeszélt szövegét, miszerint el kéne ugorniuk egy kis időre a plázába. Merthogy egyazon időben a többiek feldíszítik Yaomomo házát, vagyis villáját, ahol majd a buli foglal helyet - Ugye eljössz? - vezette vissza tekinteté barátnőjére.

[T/N] egy pillanatig hezitált, frusztráltan alsó ajkába harapott.

- Még... Még nem tudom - motyogta.

- De Todoroki-kun biztos örülne, ha eljönnél - bizonygatta Ochaco, azonban [T/N] szomorúan elmosolyodott és fejét ingatva, alig láthatóan ránézett Todorokira.

- Nagyobb szakadék van köztünk, mint mielőtt megismertük volna egymást - suttogta.

~•••~

A napot sikeresen mindenki atvészelte, majd egyszerre pattantak fel, amikor megszólalt az utolsó óra véget jelző csengő hangja.

- [T/N]-san - sietett az éppen pakolászó lány felé Midoriya.

- Igen? - nézett fel kérdőn, mivel a terv szerint azonnal el kellett volna vigyék Todorokit.

- Baj van, Kacchan nem akar eljönni a partyra, Iida-kun pedig segített elhurcoltni őt Kirishima-kunnal - hadarta, mire [T/N] még értetlenebbül nézett rá.

- És..? - kérdezte, siettetve a fiút.

- Engem pedig most hívott Sato-kun, hogy segítenem kéne a torta cipelésében - folytatta.

- Miért nem Shoji segít neki? - hunyorgott a lány. Midoriya mondanivalójának lényege pedig kezdett összeállni fejében.

- Ő a díszítésben kell, hogy segítsen - rázta fejét nemlegesen Deku - Így neked kell elvonnod Todoroki-kun figyelmét - krákogta egészen halkan.

- HOGY MI? - kérdezett vissza [T/N] a kelleténél hangosabban - Nem!

- De, [T/N]-san..

- Biztos vagyok benne, hogy Todoroki el se akarna jönni velem sehova. Egyszerűen utál és elegem van, hogy már több hónapja levegőnek néz, holott én megpróbáltam mindent megtenni! Nem érdekel, ha utál... Hadd utáljon. De ebben az a legszarabb, hogy rettentően hiányzik - tárta szét karjait [T/N], majd megragadt a taskáját és elhaladva Midoriya mellett elindult az ajtó felé.

Rajtuk kívül már senki sem tartózkodott a teremben, ám azzal nem számoltak, hogy miután kiléptek a csendes folyósóra, egy olyan személy fogja várni őket, akire nem számítottak. Legalábbis nem ott, abban az időpontban.

- Todoroki-kun, a suli előtt kellett volna megvárnod - kapkodta fejét idegesen Deku, mint aki éppen akkor bukott volna le.

- Gondoltam, itt megvárlak - felelte a srác, Midoriya helyett [T/N]-nek intézve a szavait, aki már akkor tisztában volt vele, hogy Shouto mindent hallott.

- Ano - vakargatta állát kínosan Deku, aki a jelek szerint nem egészen így tervezte a mai napot - Mi lenne, ha [T/N]-san kísérne el a plázába, nekem dolgom van...

- Hogyne, intézd csak a "dolgod" - dünnyögte Todoroki, pontosan átlátva a dolgokon - Egyedül is elleszek, amíg-

- Nem - jelentette ki hirtelen [T/N], mire mindkét fiú meglepetten ránézett - Mindent hallottál, nem? Akkor mit vársz még tőlem? - ingatta fejét - Én csak... Nem értelek.

- [T/N]-san - suttogta szomorúan Deku, míg Todoroki láthatóan összezavarodva elnézett a lányról.

A következő pillanatban felsóhajtott, majd határozottan megragadta [T/N] csuklóját és a kijárat felé kezdte el húzni.

- Menjünk - közölte, míg [T/N] csodálkozva követte őt.

~•••~

Mint kiderült, Todoroki a park felé igyekezett ennyire, miközben egész úton a lány kezét fogta. A kínos csendet végül [T/N] törte meg, aki egész végig a szokatlan helyzeten gondolkodott.

- Miért jöttünk ide? Nem a plázába kellett volna-

- Mert itt csend van - vágott közbe Todoroki, majd hirtelen megállt, aminek következtében [T/N] szó szerint neki ment.

- Bocs - dünnyögte elvörösödve, mire Shouto halványan elmosolyodva megfordult.

- Hallottalak - kezdett bele elkomolyodva, majd látva [T/N] értetlen arckigejezését, hozzátette - A teremben. Azt hiszem rájöttem egy dologra, illetve pár dologra. Nem tudom, miért csináltam, hogy miért kerültelek hónapokig, hogy miért hagytalak magadra. Ez.. - akadt meg egy pillanatra, aztán mélyen a lány szemeibe nézett - Ez az érzés új nekem, és azóta nem csillapodott.

- Milyen érzés? - kérdezte a lány, közben zavartan lesütötte szemeit - Egyáltalán mi adott okot arra, hogy 6 hónapig le se szarj? Tudod, hogy ez mennyire rosszul esett?

- Tudom, sajnálom - suttogta Todoroki - De már tudom, hogy mi történt velem, azt hiszem a többiek segítettek rájönni - mondta, majd ujjait [T/N] kezei közé fogta, akit láthatóan meglepett ez a mozdulat - Miután találkoztunk az első napon, valami nem stimmelt. Senki sem keltette fel az érdeklődésemet, ahhoz hogy megjegyezzem a nevét is. De te kivétel voltál. Közeledtél felém, barátkoztál velem, ez pedig megrémített. Kedveltelek - vallotta be, mire [T/N] szemei elkerekedtek - Féltem, hogy ez majd tovább fog fokozódni, de már késő volt, mert akkor, három hét után, beléd szerettem.

[T/N] ledermedve nézett bele a felemás szemekbe, amelyek teljesen őszintén csillogtak le rá. Teljesen össze volt zavarodva.

- Miért most mondod ezt nekem? Miért nem előbb? Én-

Esélye se volt befejezni a mondatot, Todoroki elmosolyodva közelebb hajolt hozzá, majd ajkait a lányére nyomta. [T/N] ledöbbenve hagyta, hogy Shouto átölelje a derekát, ezzel egy időben a lány könnyezve viszonozta a csókot, karjait pedig a srác nyaka köré fonta. Akkor ott semmi sem számított már. Todoroki megbánta a tetteit, [T/N] pedig azonnal megbocsátott neki, ami talán a legjobb döntése volt az egész életében.

- Én is szeretlek - krákogta vörös arccal, miután elhajoltak egymástól - De tudd, hogy ennél több kell ahhoz, hogy teljesen megbocsájtsak! - közölte.

- Ennél is több? - mosolygott Todoroki, kezeit szorosabban fonta [T/N] dereka köré, aki nagyot nyelve elnézett a srác arcáról - Hidd el, nem csak ezt tartogattam, sok tervem van még veled - biztosította, mire a lány arca megenyhült és sóhajtva Shouto mellkasába fúrta fejét.

- El fogsz késni a saját partydról - emlékeztette.

- Nem érdekel, addig amíg veled vagyok - felelte Todoroki, [T/N] pedig mélyen beszívva az illatát, boldogan elvigyorodott.

~•••~

- Csak te vagy képes elkésni a saját bulidról, baromarc! - oltogatta Bakugou Todorokit, aki unottan hallgatta és sóhajtva ráhajtotta fejét [T/N] vállára.

- Végre! - kiabálta Mina

- Na, én nyertem a fogadást. Virítsd a csokit, haver - fordult Sero Kaminarihoz, aki szomorúan átadta neki az Oreos csokit.

- Mit kaptál [T/N]-chantól szülinapodra, Todoroki-kun? - érdeklődött Ochaco.

Shouto [T/N]-re pillantott, aki zavartan elmosolyodott, ahogyan visszagondolt a jelenetre, amikor átadta a fiúnak a gondosan becsomagolt ajándékot.

- Az inkább maradjon a mi titkunk - közölte végül Todoroki.

•••

Hogy mit is jelent nekem pontosan Todoroki Shouto? Ő egy olyan karakter, akiben megtaláltam az egyik részemet, a régi önmagamat, ő az a bizonyos karakter, aki inspirál. Tisztában vagyok vele, hogy ő csak egy kitalált szereplő, egy kitalált világban, de mégis ha csak egy pillanatra is rá gondolok, akkor bármilyen helyzetben meg tud nyugtatni, hogy ő van, nem létezik, de egy másik világban igen. Nehéz szavakba foglalni, hogy pontosan mit is jelent nekem, de azt igen, hogy nem csak a megjelenésébe szerettem bele, hanem a lelkébe is. Ő az első olyan karakter, akit tényleg teljes szívemből imádok, ez pedig egy év után sem változott egy kicsit sem. Talán néha megfeledkeztem róla, de mindig ott volt a fejemben, hogy emlékezzek rá, mert ő kierőszakolta magának. lol
Szóval, köszönöm Horikoshinak, hogy megalkotta ezt a csodálatos szereplőt, ezzel a csodálatos történettel együtt.
Boldog Születésnapot Shouto!❤