@Anneonimus-chan kérésére

» Kicsi Todoroki × Kicsi olvasó «

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] izgatottan nézte a kocsi ablakán keresztül a mellettük elsuhanó tájat. Az anyukája azt mondta neki, hogy ma vendégségbe mennek egy régi barátnőjéhez és annak fiához. Ez nagyon is kíváncsivá tette, olyannyira, hogy percenként megkérdezte, hogy mikor érkeznek meg.

– Mikor érünk már oda? – hajolt előre a két ülés között a kislány, anyukája fejét ingatva elmosolyodott, ahogyan rálátást nyert kislánya arcára a visszapillantón keresztül.

– Pár perc – tudta le ennyivel, és remélte, hogy a továbbiakban [T/N] már nem fog kérdezősködni, mint mindig.

A [H/Sz] hajú kislány sóhajtva visszadölt az ülésre, majd ismét kipillantott a kék, bárányfelhőkkel tarkított égre.

Lehet, hogy ő lesz az első barátom.

•••

Az autó egy nagyobb ház előtt parkolt le, mire [T/N] hihetetlen sebességgel pattant ki a kocsiból. Anyukája halkan felnevetett, miközben megfogta aprócska kezét és megindultak a bejárati ajtó felé. Kettőt kopogtattak az ajtón, végül egy fehér hajú nő jelent meg a küszöbön. Mosolya ragyogó volt, szemei csillogtak a boldogsagtól, ahogyan meglátta egykori legjobb barátnőjét, [T/N] anyukáját.

– Gyertek csak beljebb – invitálta be őket a nő, és kedvesen rámosolygott a kislányra, aki félénken viszonozta azt.

– Nektek aztán bejött az élet – jegyezte meg játékosan [T/N] anyukája, mire Mrs. Todoroki nevetve válaszolt neki, de a kislány nem igazán hallgatta a beszélgetést.

Nagy szemekkel nézett körbe a házban, minden óriásinak tűnt körülötte az ő kicsi testéhez képest. A polcon családi képek sorakoztak, amik felkeltették a figyelmét, mégsem volt mersze közelebb merészkedni.

– Shouto, gyere köszöntsd a vendégeket! – kiáltott az emelet felé a nő – Addig gyertek, már készen van minden.

Az ebédlő felé terelte őket, a két vendég pedig engedelmesen helyetfoglalt az étellel telerakott asztalnál. [T/N] az ajtó felé pillantott, ahol egy felemás buksit látott meg kikukucskálni. Szürke szeme kíváncsian kémlelte körbe a helyiséget, végül megállapodott a kislányon. Félénken beljebblépett, de csak annyira, hogy a vele egyidős lány nyerjen rálátást a fiúra.
[T/N] szélesen elmosolyodott, majd lemászva a székről, a Shouto-nak nevezett gyerekhez lépett.

– Szia, én [T/N] vagyok – mutatkozott be illedelmesen.

Erre a két anyuka is felfigyelt, a fehér hajú nő fejét csóválva, bátorítóan összeborzolta fia haját.

– Én..Shouto vagyok – felelte halvány pírral az arcán.

[T/N] szemei felcsillantak, ahogyan körbekémlelte a fiú arcát. Vörös és fehér haja lelapulva lógott arcába, felemás szemei zavartan tapadtak a padlóra.

– Gyertek, ebédeljetek meg, utána pedig felmehettek játszani – mosolyodott el Mrs. Todoroki, mire a két kisgyerek bólintva helyetfoglalt a két egymás melletti széken.

[T/N] és Shouto anyukája mindenttudóan összenéztek és már biztosak voltak benne, hogy ezek ketten egyszer elválaszthatatlanok lesznek.

•••

Az ebéd után Shouto és [T/N] felsiettek a lépcsőn, míg a két nő a nappaliban foglalt helyet. A fiú kissé feloldódott az étkezés alatt, hiszen a mellette ülő kislány folyamatosan beszélt hozzá, ami arra késztette, hogy ő is meséljen magárol.

– Wa, de szép szobád van – fordult körbe [T/N] a helyiségben eltátott szájjal, majd tekintete megakadt valamin – Van All Might figurád?!

Shouto meglepetten bólintott, nem akarta elhinni, hogy végre valaki rajta kívül szerette a híres hőst. Főleg, hogy az a valaki egy lány volt.

– Te ismered? – tett felé egy lépést, végül kezébe vette a figurát és zavartan [T/N] felé nyújtotta.

– Persze, hiszen mindenki ismeri – jelentette ki fennhangon és magához ölelte a műanyag babát – Egyszer olyan hős leszek, mint All Might, aki mindenkit megment!

Shouto csodálattal teli szemekkel nézte az előtte álló lányt. Valami érzés kerítette hatalmába, ami arra késztette, hogy többet tudjon meg róla. A közelében akart maradni és csak beszélgetni a hősökröl, vagy szimplán csak saját magukról.

– Ha te bajban leszel, akkor én leszek az, aki megment majd téged – jelentette ki a kisfiú és zavarában lesütötte tekintetét, miközben elpirult.

– Akkor én lennék a legboldogabb, ha te mentenél meg – vigyorodott el [T/N] és egy cuppanós puszit nyomott a folyamatosan vörösödő Shouto arcára.

– Ezt miért kaptam? – csúsztatta kezét bőrére a fiú meglepetten.

– Hát barátok vagyunk, nem? A barátok pedig ilyet is csinálnak – vonta meg vállát zavartan [T/N] és nem volt biztos benne, hogy jól cselekedett-e az előbb.

Shouto egy pillanatra sem vette le szemeit a lányról, csak szélesen elmosolyodott és egy nagyot bólintott.

– De, barátok vagyunk!

Egy óra múlva már mindketten teljesen feloldódtak egymás előtt, és gondtalanul játszottak Shouto szuperhős figuráival. [T/N] hirtelen felnézett.

– Shou-chan, mit szólnál, ha bújócskáznánk? – a fiú egy pillanatra megilletődött fejet vágott a beceneve hallatán, majd szó nélkül bólintott.

– Ki számol? – nézett rá tanácstalanul.

– Hmm..inkább te, mert akkor közben felfedezem ezt a nagy házat is – magyarázta teljes átéléssel [T/N], mialatt a ház méretét mutatta kezeivel.

Shouto szórakoztatónak találta a lány jellemét, időnként azon kapta magát, hogy ok nélkül mosolygott [T/N] pozitív aurája miatt. Hihetetlen, de nagy hatással volt rá a lány jelenléte, noha még csak ma találkoztak először. Megfordult és becsukott szemekkel nekiállt számolni, miközben érezte, ahogyan játszótársa kiszaladt a szobából. Miután elmotyogta ötvenig a számokat, a lány keresésére indult. Először a nappaliban kereste, ahol a két anyuka szokatlanul csendben volt és feltűnően Shouto felé pillantgattak.

– Mi szél hozott erre, Shouto? – mosolygott rá anyukája.

– [T/N]-chant keresem – mérte végig a két nőt összeszűkített szemekkel.

Ekkor megpillantott egy [H/Sz] színű tincset a kanapé mögül kikunkorodni, ezért csendesen megindult az irányába. A fiú anyukája halkan felkuncogott, amitől az ülőalkalmatosság mögött megbúvó kislány összerezzent. Tudta, hogy lelepleződött.
Visszafojtva nevetését tapasztotta kezeit ajkaira és félve felnézett a hirtelen rávetülő árnyékra.

– Megvagy! – ujjongott Shouto, miközben segített feltápászkodni [T/N]-nek. A lány durcásan összefonta mellkasa előtt karjait, végül látva újdonsült barátja boldog arcát, vonásai megenyhültek.

– Szeretnéd, hogy megmutassam az összes jó búvóhelyet? – ajánlotta fel a fiú, hiszen mindketten tudták, hogy [T/N] hátrányban volt ebben a játékban.

– Ühüm – bólogatott szaporán és minden előzmény nélkül megragadta Shouto kezét, aki elvörösödve vezetni kezdte az emelet felé.

A két anyuka szótlanul összenézett és némán megbeszéltek valamit egymás között, amire nem kellett fölösleges szavakat szentelni.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁