Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

› Iida ‹

Manta- kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] sokszor érezte feleslegesnek magát, annak a személynek, akit nem látnak szívesen és csak a modor miatt bánnak vele kedvesen. Osztálytársai többször mondták neki, hogy emiatt nem kell aggódnia, hiszen kedvelték és ő is közösség része volt. Ám ez az érzése nem csillapodott, sőt.

[T/N] csendben ült a padjában, nem foglalkozva a felé irányuló aggódó pillantásokkal. Csak túl akart esni a mai napon, és otthon befészkelni magát a takaró alá, hogy popcornt tömhessen magába, miközben a kedvenc sorozatát nézi.

– Hogy tudnánk jobb kedvre deríteni [T/N]-chant? – fordult körbe tanácstalanul Uraraka, míg Deku elgondolkozva állára csúsztatta ujjait.

– Talán Iida-kun beszélhetne vele, ő jobban ért ehhez – motyogta orra alatt a zöld hajú fiú.

– Hm, azt hiszem igazad van – értett egyet Uraraka, míg Iida egyáltalán nem is figyelt a beszélgetésre.

Egészen eddig [T/N]-t figyelte, akinek arca érzelemmentes volt, ám a fiú tisztán átlátott rajta.

– Iida-kun? – legyezgette Uraraka a tenyerét a fiú arca előtt, aki megrázva fejét két barátjára kapta tekintetét.

– Mivel én vagyok az osztályfelelős, kötelességem segíteni a társaimnak – húzta ki magát, kezével a levegőbe hasítva, amit a háta mögött többen is imitálni szoktak.

Deku és Ochaco mosolyogva figyelték, ahogyan Iida megindult [T/N] felé.

– Kíváncsi vagyok, hogy mikor veszi észre a saját érzéseit – kuncogta a lány, míg Izuku értetlenül kapkodta közte és Iida között a fejét.

– De mindenkivel így viselkedik – mondta elgondolkozva a fiú, míg Uraraka mindenttudóan felvonta szemöldökeit.

– Majd meglátod.

[T/N] arra figyelt fel, hogy valaki megállt az asztala mellett, de nem igazán akart figyelmet szentelni a személynek.

– [V/N]-kun, már többen is észrevettük, hogy valami nincs rendben veled – kezdett bele hivatalos hangnemben Iida, míg a lány csendben meredt maga elé – Nekünk bármit elmondhatsz, hiszen osztálytársak, illetve barátok vagyunk.

[T/N] lassan felnézett rá, szemei semmitmondóak voltak.

– Köszönöm, de minden oké – hazudta, és még egy mosolyt sem erőltetett magára.

Iida tehetetlenül nézett rá, valamiért úgy érezte, hogy szüksége volt valakire. Éreztetni, akarta vele, hogy nem felesleges.

– Tudom, hogy nincs minden rendben – erősködött tovább a srác.

– Miből gonolod ezt? – fordult felé zavartan [T/N].

– Látom. Mindenki látja – mondta halkan, hangja egészen máshogy csengett, mint eddig.

A lány nem tudta, hogy mit válaszoljon erre, elnyílt ajkakkal nézte a határozott arcú Iida-t.

– De..

– Csak engedd, hogy segítsek – nézett mélyen a lány szemeibe Iida.

[T/N] megfeszítette állkapcsát és egy pillanatig habozott

– Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – sütötte le tekintetét a lány, Iida pedig haloványan elmosolyodva megcsóválta fejét.

– A Hősök sosem hazudnak, főleg nem azoknak, akiknek segíteni akarnak.

~•••~
- Időugrás, mert Aizawa azt mondta -

Ahogy teltek a napok, [T/N] annál jobban kezdett feloldódni a többiek társaságában. Ha tudták, mindig magukkal hívták a programokra, amiket csakis azért szerveztek, hogy segítsenek a lánynak. Közülük Iida volt a legbuzgóbb, ő töltötte a legtöbb időt [T/N]-nel, aki ezt ugyan észrevette, de nem tette szóvá. Igazság szerint, rendkívül szórakoztató volt a fiú állandó aggódása, vagy éppen az, amikor a kezeivel fura mozdulatokat végzett maga előtt.

– Ashido-kun, mondtam, hogy ne utánozz! – parancsolt rá a pink lányra Iida, mivel éppen az ő mozgását imitálta a többiek előtt.

[T/N] nem bírta tovább és hangosan felkacagott, amitől a többiek meglepetten, mégis egy hitetlen mosollyal az arcukon fordultak felé. Iida eltátott szájjal nézte a lány mosolygós arcát, majd büszkén kihúzta magát. [T/N] észbekapva tette szája elé kezét, amint felfogta, hogy őt bámulta az egész osztály. Bukugou felhorkantott egyet.

– Ez tud nevetni is, milyen meglepő – forgatta szemeit, megjátszott döbbentséggel.

– Bakugou-kun! Ne legyél vele tiszteletlen – vágott a levegőbe Iida a szokásos mozdulatával.

A szőke egy "tch" hangot hallatva fordult el, míg Uraraka felbátorodva [T/N]-hez lépett.

– Mondd csak, [V/N]-chan – vakargatta feszülten a tarkóját Ochaco – Szerinted Iida-kun milyen ember?

[T/N] meglepetten pislogott párat, mivel még nem szokta meg, hogy Uraraka gondolkozás nélkül kérdez vagy jelent ki valamit.

– Öhm, kedves, jószívű és segítőkész – felelte zavartan, halvány pírral az arcán, amit Uraraka nagyon is jól látott.

Szélesen elvigyorodott és elnézést kérve [T/N]-től, kirángatta a teremből Dekut.

– Mi az, Uraraka-san? – vörösödött el a zöld hajú a lány közelsége miatt.

– Szerintem [V/N]-channak tetszik Iida-kun! És ez fordítva is így van – bólogatott szaporán.

– De miből gonolod ezt? – értetlenkedett Izuku, még mindig piros arccal.

– Iida-kun sokszor nézi [V/N]-chant, és amikor egymásra néznek, akkor van valami különleges a tekintetükben! – bizonygatta Uraraka, hiszen mindent látott és biztos volt benne, hogy éreznek egymás iránt valamit.

– De nem úgy néz ki, hogy Iida-kun észrevett volna ebből bármit is – ingatta fejét csalódottan Deku.

– Ne aggódj, van egy tervem – zárta ökölbe kezeit Ochaco és elszánt tekintettel indult vissza a terembe.

[T/N] merengve vezette tekintetét a szemüveges fiúra. Megmosolyogtatta a komoly tekintete, céltudatos személyisége és a szórakoztató jelleme. Hálás volt, amiért segíteni próbált neki és a pozitív változás már érezhető is volt. [T/N] sokkal nyitottabb és barátságosabb lett a többiekkel szemben, mint azelőtt és ennek az osztálytársai is örültek.

– Oi, [V/N]-chan! – szólította meg Kirishima, ezzel kizökkentve a gondolatai közül – Nincs kedved eljönni velünk délután a moziba? – nézett le rá reményteli szemekkel.

– Öhm, persz..

– Sajnálom Kirishima-kun, de [V/N]-channak ma Iida-kunnal van programja – bukkant fel hirtelen Uraraka, ami mindkettejüket meglepte.

– Oh, akkor majd legközelebb – ingatta fejét kissé csalódottan Kirishima és egy intés kíséretében visszament a többi fiúhoz.

– Hogy érted, hogy Iida-kunnal van programom? – értetlenkedett [T/N].

– Úgy, hogy randitok lesz – jelentette ki elégedetten a barna hajú lány.

[T/N] egy darabig lefagyva nézte őt, majd elvörösödve eltátotta száját.

– Hogy mim?!

Mindeközben Iida teljesen elvörösödve várta a fejleményeket a terem másik felében, miközben le sem vette szemeit a hadonászó [T/N]-ről, aki szintén pirosas színekben pompázott, ugyanúgy mint a szemüveges srác.

– Akarjam tudni, hogy mit mondott neked Uraraka-san? – kérdezte Deku felpillantva rá.

Iida nemlegesen megrázta fejét és lélekben már próbált felkészülni a délutáni randira.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bakugou × Olvasó
Dinaszaurusz kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro