AnonymAngel- kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] mindig is csodálta őt, a fiút aki minden nehézség nélkül vitte véghez a terveit. Szerette nézni, ahogy mindent beleadva tört az élre, tanulás és népszerűség szempontjából. Nyüzsögtek körülötte a lányok, ám ő egyikőjükkel sem foglalkozott, barátai se nagyon voltak, és csak magával törődött. Mégis volt valami benne, ami vonzotta a lányt hozzá, a folyamatosan izzó ciánkék szemein, a mély hangján és erős izomzatán kívül. Mélyen legbelül, a szíve a helyén volt, ha nem is vallotta be, de [T/N] tudta, hogy törődött a körülötte lévőkkel. Csak éppen vele nem, aki mindent megtett volna csak azért, hogy csupán egy szót is szóljon hozzá.

•••

Hevesen dobogó szívvel figyelte a fekete hajú arcát, aki unottan hallgatta a tanár monoton hangját. Teljesen lekötötte a lány figyelmét a nyugodt arckifejezése, a kék szemei és a tüskés tincsei.

- Mrs. [T/N], megtenné, hogy az órára figyel és nem másra? - zökkentett ki a tanár hangja az ábrándozásából, és már csak arra figyelt fel, hogy mindenki őt nézte.

Kínosan lesütötte pilláit, amint belenézett Dabi szemeibe.

- Igen - felelte csendesen, mire a tanár bólintva visszatért a táblához.

Nagyot sóhajtva legyezgette a vörösen izzó arcát, és szemei sarkából ismét a fekete hajúra sandított. Csak pár másodpercre nézett felé, ami épp elég volt ahhoz, hogy egy jóleső bizsergés fusson át a testén keresztül, egyenesen fel az agyába, ahol mindenfajta képzelgések születtek a fiúval kapcsolatban.

Óra végén [T/N] volt az első, aki elhagyta a termet, hiszen nem akart válaszolni a barátnői kérdéseire, miszerint mi kötötte le ennyire a figyelmét, hogy még a tanárrá sem hederített.

- Megvagy! - ugrott rá hátulról Mina, aminek következtében majdnem mindketten orra estek.

- Tudod, nem olyan nagy ez az iskola, hogy ne találjunk meg - ingatta fejét Momo.

- A házuk sokkal nagyobb, mint ez az épület - dünnyögte Mina és Ochaco, szemeiket forgatva.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz - nevetgélt [T/N], zavarában tarkóját vakargatva, majd szó szerint lefagyott, amikor Dabi haladt el mellette, Twice-al az oldalán.

- Mikor akarod bevallani neki az érzéseidet? - kérdezte izgatottan Ochaco, mire [T/N] kikerekedett szemekkel fogta be kezeivel a száját, mivel a két srác meg hallótávolságon belül volt.

- És te Deku-nak? - kérdezett vissza egy elégedett mosoly kíséretében, ahogyan a lány elpirulva bújtatta ujjai mögé az arcát.

- Gyerekesek vagytok - fonta össze karjait mellei előtt Momo, mire mindhárman rámeredtek - Mi az?

- MomoJirou - suttogta komoly hangon Mina, és továbbra is pislogás nélkül nézték a fejét kapkodó copfos lányt.

- H-hogy micsoda? - kerekedtek el a szemei, arca pedig rózsaszín árnyalatot vett fel.

Köztudott volt, hogy a két lány között bizony volt valami, a jelek biztosan erről árulkodtak, főleg amikor Jirou ok nélkül mosolygott Momo közelében, aki eközben túl félénk volt, hogy ránézzen. [T/N] úgy gondolta, hogy sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a két barátnője összejöjjenek, mint hogy ő és Dabi alkosson egyszer egy párt. Sóhajtva hátranézett válla felett, ahol a többi diák körbevette Dabit és haverjait, és vidáman sztorizgattak, míg a fekete hajún látszott, hogy unja az egészet. Egy pillanatra [T/N] felé nézett, aki elvörösödve kapta el fejét.

- Izé, elmegyek mosdóba - motyogta a lányoknak, akik aggódva néztek utána.

A diákok között szaladva kereste szemeivel a wc-t, majd határozottan feltépte az ajtót és a a mosdóhoz lépve megengedte a csapot. A tenyereibe engedett egy kisebb mennyiségű vizet, majd lefröcskölte az arcát, amitől enyhült a pillanattól keletkezett melegség, amely elárasztotta testét.

Lassan kinyitotta szemeit és belenézett a tükörbe, azonban avval nem számolt, hogy egy személy áll majd mögötte. A meglepődöttségtől önkéntelenül is felsikított, kezeit pedig hullámzó mellkasára szorította, ezzel megpróbálva lenyugtatni zakatoló szívverését.
Dabi szórakozottan figyelte a lányt, nevezőráncai szemei körül sorakoztak, ajkai pedig egy elégedett mosolyra húzódtak.

- Jézusom - fújta ki a levegőt [T/N], még mindig sokkos állapotban.

- Az nincs itt, csak én - közölte egyszerűen a fekete hajú, mire [T/N] hitetlenül felnevetett.

- Mit csinálsz itt? Ez a lány mosdó! - nézett körbe összezavarodva, majd ismét Dabin állapodott meg a tekintete, aki szüntelenül őt nézte.

Ciánkék íriszei mélyen a lány [Sz/sz] szemeibe fúródtak és próbált valamit kiolvasni [T/N] tekintetéből, aki azonban szégyenlősen lesütötte pilláit. Fogalma se volt, hogy abban a pillanatban mit is kellett volna cselekednie, de ideje sem volt ezen gondolkozni, amikor Dabi tett felé egy lépést, majd még egyet, így ekkor már csak pár centi választotta el egymástól arcukat.

- Van valami baj? - kérdezte homlokát ráncolva Dabi, ám [T/N] csak hebegni tudott, hiszen elég zavarbaejtő volt a szituáció.

- Aham, persze, hehe.. - krákogta, kezével a mosdó szélét markolászva.

- Akkor, azt hiszem, az sem baj, ha most.. - hajolt közelebb hozzá a fekete hajú elmosolyodva, leheletével csiklandozva [T/N] ismét lángoló bőrét - megcsókollak.

[T/N] szemei meglepetten tágultak ki, amint megérezte Dabi meleg ajkait sajátjaihoz nyomódni, majd az izmos karokat, melyek védelmezően fonódtak körbe dereka körül. Megadva magát hunyta le szemhéjait és kulcsolta át kezeit Dabi nyaka körül, aki erre a mozdulatra még közelebb húzta magához [T/N]-t.

Felhevült arccal és levegőért kapkodva váltak el egymástól, tekintetük azonnal összekapcsolódtak és csak némán bámultak egymás szemébe, még akkor is, amikor meghallották az óra kezdetét jelző csengőt.

- Mennünk kéne - susogta [T/N] kábán, teljesen megfeledkezve arról a tényről, hogy valóban igyekezniük kellett volna az az akkor kezdődő angol órára.

- Kéne, de először meg akarok bizonyosodni arról, hogy tényleg minden rendben van-e a barátnőmmel - közölte komoly tekintettel Dabi, aminek hatására [T/N] szíve ismét őrült tempóban kezdett el verni mellkasában - Miért rohantál el?

- Mert... - harapta be alsó ajkát a lány, és nem tudta, hogy szembesítenie kéne Dabit azzal, hogy már egy ideje odavan érte és csupán egy pillantással annyira zavarba hozta, hogy kénytelen volt lehűsíteni az arcát - Most már mindegy - dünnyögte.

- Ugye tudod, hogy addig nem mozdulok mellőled, amíg el nem mondod? - indult meg utána Dabi zsebre dugott kezekkel, amint [T/N] kibújva az öleléséből elindult az ajtó felé.

Persze azt hitte, hogy Dabi csak viccelődik, azonban amikor sűrű bocsánatkérés közepette beestek a terembe, Dabi padja mellett elhaladva, a fiú leült, majd egyszerűen az ölébe húzta [T/N], aki egy nyikkanás kíséretében nézett fel a tanárra, aki a többi diákhoz hasonlóan ledöbbenve figyelte a jelenetet.

- Bocs, csak elszédült - legyintett Dabi, mire [T/N] elképedve meredt rá az óra további felében.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Villain Deku × Olvasó
Nati-Unnie kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬