Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

› Bakugou ‹

@Wolfgina2002 kérésére

Bakugou × Olvasó
[Horror]

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Sokszor történt már meg [T/N]-nel, hogy nem hallgatott azokra a személyekre, akik csak a rá leselkedő veszélyektől próbálták óvni őt. Most sem történt másképp, és épp ez okozta a vesztét.

Az autó gyors sebességgel haladt az úton, benne a lánnyal, Bakugou-val, Deku-val, Ochaco-val és Todoroki-val. A hangulat feszült volt, csak [T/N] dúdolgatott csendesen a kormányt markolva. A nap már lemenőben volt, az öt tini pedig ezt az időpontot találta a legalkalmasabbnak az éjszakai kiruccanásuknak. Egyedül Bakugou volt az, aki nem díjazta ezt az ötletet.

- Mi a fasznak kell az éjszaka közepén zargatni a szellemeket? Délután nem ér rá? - förmedt rá a mellette ülő barátnőjére.

- Ugyan, Kacchan, csak nem félsz? - húzódtak gúnyos mosolyra a lány ajkai.

- A seggem fél, te idióta! Ilyenkor minden normális ember otthon pihen, te meg a pokolra jutottakkal dumcsizol, akik abban a szaros kórházba voltak bezárva - emelte meg hangját mérges tekintettel.

- Nyugodj le - szólalt meg hátul Todoroki a szokásos póker arcával.

- Te kussolj, félfejű! - morgott rá félig hátrafordulva Bakugou - Vakon követitek ezt a csajt, aki valamilyen oknál fogva a barátnőm!

[T/N] felnevetett, miközben a fiú felé nyúlva, ujjaival Katsuki hajába túrt, aki lenyugodva visszafordult.

- Tudom, hogy szeretsz - mosolygott, le sem véve szemeit az útról.

- Ez mind szép és jó, de mikor érünk már oda? - kérdezte felsóhajtva Ochaco, ahogyan előredőlt a két ülés között.

- Hamarosan - felelte titokzatosan [T/N], míg barátai unottan rámeredtek - Öt perc, na!

- Remélem, hogy nem lesz semmi baj - motyogta orra alatt Deku, miközben kifelé bámult az ablakon.

Ekkor egy fehér alakot pillantott meg az út szélén, sárgán izzó szemei a lelkéig hatoltak, amitől a fiú lélegzete elakadt. Remegve a többiekre nézett, abban a reményben, hogy talán ők is látták a furcsa teremtményt.

- Mi a baj, Deku-kun? - pislogott rá aggódva a mellette ülő Uraraka.

- Oh, semmi - rázta meg fejét, elhesegetve kusza gondolatait, és a továbbiakban nem próbált meg kinézni az ablakon.

Pár perc múlva, az autó egy elhagyatott résznél fordult le, amitől mindenkit kirázott a hideg. A föléjük magasodó sötét fák és a bagolyhuhogás csak még komorabbá tette a környezetet, épp annyira, hogy átgondolják a saját életüket.

- Ez ijesztő - húzta össze magát Uraraka és közelebb bújt Izuku-oz, aki ugyanígy rettegve ölelte magához.

Todoroki érzelemmentes arccal meredt ki az ablakon, de legbelül ő sem repesett az örömtől a hely láttán.
[T/N] merész tekintettel hajolt előrébb, hogy jobban lásson a növényzet között, míg Bakugou unottan csattogtatta az előbb bevett rágóját.

- Megérkeztünk - szólt fel vidáman [T/N], amint leparkolt a hatalmas, elhagyatott kórház előtt.

Ahogyan sorban megálltak az épület előtt, valamilyen furcsa érzés kerítette hatalmába őket. Hatalmasat nyeltek az eléjük tárult kép láttán, és egytől-egyig képtelenek voltak mozgásra bírni testüket. Végül a boldogan mosolygó [T/N] felkattintotta a kezében lévő elemlámpa kapcsolóját.

- Ez beteg lesz.

•••

A bejárati ajtót könnyű szerrel ki tudták nyitni, amelyet miután kitártak, az egyik csavar megadta magát és nagy robajjal esett a földre. A tinédzserek felugrottak ijedtükben és köhögve próbálták eltakarni szájukat a nagy mennyiségű por miatt, amely a levegőben terjengett. [T/N] kíváncsian beljebb merészkedett, míg a többiek lassan követték őt.

- Ha ezt túléljük, otthon biztos, hogy kikapsz - morogta bosszúsan Bakugou barátnőjének, aki szemeit forgatva indult meg a recepciós pult felé.

Ochaco és Izuku a falokon logó okleveleket és kitüntetéseket vizsgálgatták, míg Todoroki az összeszakadt dohányzóasztalon heverő újságokat lapozgatta. Hirtelen valamin megakadtak a szemei. A reggeli papírlap első oldalán egy ismerős alak volt feltűntetve. Valamit tartott a kezében, feje le volt horgasztva. Hunyorogva próbálta felismerni a személyt, majd amint meglátta az ismerős, felemás színű hajkoronát, torkában gombóc keletkezett. Elnyílt ajkakkal pislogott párat, és megint a fekete-fehér újságra nézett. A kép eltűnt, helyette egy adományozással kapcsolatos cikk vette át a helyét. Lélegzetvisszafojtva nézett körbe az előtérben, ahol a barátain kívül senki sem tartózkodott. Megrázva fejét, visszahelyezte az újságot az asztalra és próbálta felfogni az előbb látott képet.

Eközben [T/N] a pult mögötti fiókokban kezdett el kotorászni, végül egy számára érdekes papírköteget emelt ki a dohos szekrényből.

A U.A. kórházban történt furcsa észlelések"

- Srácok, találtam valamit - szólt oda a többieknek és feltapászkodva a pultra dobta a papírokat.

Izuku hangosan felolvasta a nagy betűkkel feltüntetett mondatot, mire elképedve egymásra néztek Uraraka-val.

- Olvasd tovább - bíztatta őt [T/N], de a fiú képtelen volt beszédre nyitni száját.

- Majd én, szaros Deku - morogta Bakugou kikapva a kezéből és felsóhajtva elkezdte felolvasni.

- „Már többen állították, hogy furcsa árnyakat láttak a falakon és paranormális történéseket éltek át a kórházban tartózkodásuk alatt. Egyre furcsább viselkedést produkáltak egyes betegek, amely időnkénti kitörésekben, illetve pánikrohamban nyilvánult meg. Az orvosok csak találgatni tudtak, hogy a különös "betegség" kialakulásának oka vajon mi is lehetett valójában. Végül a város papja meglátogatta a kórházat, és miután egy órát eltöltött az egyik beteggel, szó nélkül kisietett az épületből. A rá következő napokban, az itt dolgozók és az ápolt betegek sorban hunytak el, ismeretlen körülmények között."

Senki sem mert megszólalni, a teremben érezhető volt a feszültség és a félelem, amely átjárta minden egyes porcikájukat. A beállt csendet [T/N] törte meg.

- Hát..akkor menjünk beljebb - csapta össze tenyereit elszántan a lány.

A barátai egy "ez most komoly" arckifejezéssel illették, majd sóhajtva megindultak utána. Bakugou-nak nem tetszett a helyzet, amibe belecsöppentek, még ha nem is mutatta ki, de aggódott barátnője épsége miatt.
A folyosó teljesen sötét volt, csak az elemlámpa bocsájtott ki némi fényt magából. Ochaco érdeklődve nézte a falakra kiakasztott képeket és egyéb újságcikkeket. Az egyiken megakadt a tekintete. Szemöldökeit ráncolva lépett közelebb és olvasta le a kiírást.

Újabb haláleset a U.A. kórházban! Uraraka Ochaco halál."

A barna hajú lány ajkai közül egy kissebb sikoly szökött ki, miközben remegve hátrált a cikktől.

- Ochaco - sietett hozzá Izuku és arcára csúsztatta kezeit.

Mélyen a szemeibe nézett, amiből csakis félelmet tudott kiolvasni. Uraraka némán, még mindig sokkos állapotbab a falra mutatott, ahol a keretben lévő újságdarab volt kiakasztva. Deku nagyot nyelve rápillantott.

- "A U.A. kórház kitüntetést kapott" - fordult vissza a lányhoz, és aggódva fürkészte arcát.

- De..de - dadogta maga elé, miközben hagyta, hogy barátja a többiek után vezesse, közben nyugtató szavakat suttogva a fülébe.

[T/N], Katsuki és Todoroki némán nézték a jelenetet, de hármójuk közül csakis Shouto érezte át a lány helyzetét. Hiszen látta magát egy újságban, ahogyan éppen azt lapozgatta, amitől nem csak kételyei támadták a hely igazi kilétével kapcsolatban, de már rájött, hogy a halálesetek, amik itt történtek, nem véletlenek voltak.

- A kurva életbe, siessünk már - fújtatott Bakugou, mire [T/N] felhorkantott.

- Mi az, talán nyuszi vagy? - vigyorodott el elégedetten, ahogyan a dühtől vörösödő Katsuki fejét figyelte.

- Bazd meg - jelentette ki végül és puffogva elindult az egyik irányba.

- Hogy nekem miért egy Tsundere-vel kell együtt lennem? - sóhajtott fel panaszosan [T/N] és a fiú után sietett, nyomában a csendben ballagó barátaikkal.

Bakugou zsebredugott kezekkel sétált végig a félhomályban úszó folyosón, ahol egy fokkal világosabb volt az előbbihez képest. Kívancsiságból belesett minden szobába, amelyek csendesek és kihaltak voltak. Amikor a következőhöz ért, unott tekintettel belépett rajta és szétnézett benne.

- Maradj velünk - suttogta valaki a semmiből, amitől a fiú nagyot ugrott.

- A kurva életbe, [T/N]! Ez nem vicces, hallod?! - fordult az ajtó irányába, ahol senki sem állt. Mégegyszer körbenézett a helyiségben, de egyes egyedül találta magát - Tch..

Úgy döntött, hogy inkább visszamegy a többiekhez, ezért - amilyen sietősen csak tudott - távozott a szobából, és vissza sem nézve becsapta maga mögött az ajtót.

Eközben [T\N] az elemlámpával a kezében sétált végig a folyosón. Szemeivel az ismerős alakot kereste, miközben Todoroki, Ochaco és Izuku csendben követte.

- Haza akarok menni - motyogta szemeit dörzsöve a barna hajú lány.

- Hamarosan indulunk - mosolygott rá Izuku, majd megbizonyosodva a kilejentésében, [T/N]-re nézett - Ugye?

A lány hátra sem fordulva bólintott, mintha a figyelmét egészen másnak szentelte volna. Mintha a testét nem is ő mozgatta volna. Shouto a levegőbe tartotta karját, ezzel megakadályozva Izukut és Ochacot a mozgásban.

- [T/N], figyelsz? - lépett hozzá közelebb, mire a lány megtorpant.

Egy ideig senki sem szólt semmit, csak a szél áramlásának hangját lehetett hallani, ahogyan szobából szóbaba járt át.

- Persze, Todoroki-kun - felelte végül [T/N], de nem a saját hangján.

Sokkal mélyebb volt.

- A kurva életbe ebbe a kurva pókhálóba - jelent meg a folyosó sarkánál Bakugou, majd amint észrevette a barátait, idegesen csettintett nyelvével - Végre, hogy megvagytok.

Tekintetét barátnőjére vezette, aki semleges arccal bámult előre. Izuku, Ochaco és Shouto bizonytalanul hátrált egy lépést.

- Oi, [T/N]! Ne szórakozz, menjünk végre haza - indult meg felé Katsuki, ám ekkor egy gyereksírás hangzott fel az egyik szobából - Mi szar?!

- Úristen - suttogta maga elé Uraraka és próbálta nem elveszíteni a fejét.

Todoroki feszülten Bakugou-ra nézett, majd [T/N]-re, aki nem mozdult. Katsuki bólintott és egyszerre indultak meg a lány felé, nem foglalkozva a sírással, melyet kiakasztó volt hallani az éjjeli órákban, egy teljesen üres épületben.

[T/N] hirtelen felkapta tekintetét, üres szemeivel barátját szuggerálta, aki kétségbeesett tekintettel sietett felé.
Összeszedve minden erejét, szólásra nyitotta ajkait, majd csak ennyit suttogott a sötétségbe.

- Mind meg fogunk halni.

•••

„A U.A. szelleme újra lecsapott? Öt testet találtak a kórház előterében, név szerint [V/N] [T/N]-t, Bakugou Katsukit, Todoroki Shoutot, Midoriya Izukut és Uraraka Ochacot. Az öngyilkosságnak tűnő esetet még vizsgálja a helyi rendőrség."

Hogy mi az igazság? Tudni akarod? Akkor maradj velünk...

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro