@Kitti-Cat kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Egy átlagos napnak indult a mai a U.A. akadémián, azon belül is az 1-A osztályban. Aizawa sensei szokásához híven a sárga hálózsákjában pihent, míg a többiek beszélgetéssel ütötték el az időt, amíg be nem csöngettek. Hirtelen kivágódott az óriási ajtó és egy harmincas éveiben lévő nő lépett be rajta. A diákok lefagyva mérték végig őt, főleg Mineta, aki nyáladzva meredt bizonyos testrészeire. A fiúk leginkább elvörösödtek, hiszen a szép és fiatalos arca és teste eléggé felkeltette a figyelmüket. A lányok érdeklődve kísérték szemükkel, ahogyan a nő Aizawa-senseihez lépett.

– Eraserhead, ha lennél szíves.. – bökte meg az alvó férfit, aki azonnal ébredezni kezdett.

Midoriya szemei felcsillantak, ahogyan az agyában kutatott a nő ismerős arca után és hamar meg is találta azt.

– Hiszen ez [Szuperhős név], az egyik Pro hős – dermedt le a fanboy.

– Oh, [T/N], megjöttél – jelentette ki unott arccal Aizawa, ám mintha felcsillantak volna a szemei.

– Mondtam, hogy a diákok előtt [Szuperhős név]-nek szólíts – forgatta szemeit a nő, majd a tinédzerek felé fordult.

– Ő itt [T/N]-, akarom mondani [Szuperhős név], és egy külön óra keretében jött el hozzátok – köhintette Aizawa, míg [T/N] kihúzta magát.

– Üdvözlök mindenkit – biccentett elmosolyodva, amitől máris olvadozni kezdett az osztály – Az órán bármit kérdezhettek tőlem, illetve elmesélem, hogy milyen veszélyes munkákban volt részem.

– Woah, akkor maga Mount Lady felett van? – pislogott nagyokat Mina.

– Oh, itt nincs olyan, hogy "alatt" vagy "felett", minden munkatársamat ugyanúgy megbecsülök – magyarázta [T/N].

– Volt már halálközeli élménye? – nyújtotta fel kezét Iida.

[T/N] mosolya elhalványult, de továbbra is kedves tekintettel nézte az osztályt. Szemei Aizawa-ra vándoroltak, aki tudta, hogy abban a pillanatban mire is gondolt a nő.

– Volt, nem is egyszer – felelte végül, majd az óra további felében nem igen hozta fel ezt a témát.

– ..A lényeg pedig, hogy ha csapatban vagytok, akkor mindig dolgozzatok össze! Semmiképp se hagyatkozzatok egymagatokra – fejezte be a mondandóját [T/N], míg az osztály ámulva hallgatta végig.

A csengő éles hangja végszóként hasított a csendbe, mire mindenki felállva a helyéről kínyújtóztatta elgémberedett végtagjait. Egyedül Izuku maradt ülve és egy darabig figyelte, amint [T/N] Aizawa-hoz lépett, azzal a szándékkal, hogy felébressze. Erre Ochaco és Mina is felfigyelt.

– Mi baj, Deku-kun? – pislogott le rá Uraraka.

– Azon gondolkodtam – tette állára kezét a fiú –, hogy ők ketten egy osztályba jártak e, hiszen látszik, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint a többi Pro hős...

– Hmm – meredt maga elé Mina – Talán több is van köztük, mint szimpla munkatársi kapcsolat? – húzogatta szemöldökeit

Deku és Ochaco egyszerre hőkölt hátra, mintha valami képtelenség történt volna az orruk előtt.

– Csak nézzetek rájuk – mutatott a két hősre.

[T/N] fejét ingatva azon merengett éppen, hogy vajon, hogyan is ébreszhtené fel a férfit.

– Egek, de zsémbes vagy – húzta fel orrát a nő, miközben a sárga hálózsákon át bökdöste a félalomban lévő férfit.

– A csengőig hagyj pihenni – dünnyögte Aizawa.

– Tch, régóta nem találkoztunk, erre figyelembe se veszel. Szép, mondhatom – fonta keresztbe karjait mellkasa előtt, majd sértődötten az ellenkező irányba fordult.

A férfi nagyot sóhajtott, mielőtt kihámozta magát a kényelmes hálózsákból és unott tekintettel [T/N]-hez lépett.
A három diák ezt a pillanatot tartotta a legalkalmasabbnak, hogy kifaggassák a két felnőtett.

– Ano.. [Szuperhős név], Aizawa-sensei  maguk mióta ismerik egymást? – mosolygott rájuk Ochaco.

– Oh? – [T/N] meglepődve pislogott párat – Általános óta barátok vagyunk.

– Csak barátok? – vigyorgott Mina, a kérdés hallatán a nő zavarba jött, ám Aizawa csak csendben hallgatta a beszélgetést.

– I-igen – bólintott zavartan [T/N] és egy gyors pillantást vetett a férfira.

– És nem is szeretnének többet, mint barátságot? – folytatta a vallatást a pink lány, míg Izuku és Ochaco gyorsan eltakarták a száját.

– Oh, öhm..Nem hiszem – nevetett fel kínosan [T/N] és Aizawa-ra nézett, megerősítést várva.

– Talán – mondta egyszerűen, ami mind a négyüket ledöbbentette.

[T/N] elvörösödve dadogott valamit, miközben a Izuku és Uraraka eltátották szájukat, Mina pedig elégedetten elmosolyodott.

– Ez esetben sok sikert – kacsinott vidáman a lány és elrángatta a még mindig sokkos állapotban lévő barátait.

[T/N] ledermedve állt egy helyben, szíve őrületes tempóban vert mellkasában és nem hagyott alább.

Mit jelentsen ez? Hogy értette, hogy talán?!

– Izé, nekem még beszélnem kell az igazgatóval, majd még találkozunk – hadarta el egy szuszra a nő és sietős léptekkel távozott a teremből.

Aizawa alig láthatóan elmosolyodott, ami egy szempillantás alatt el is tűnt. Elgondolkozva nézett [T/N] után, miközben elméjét megrohamozták az emlékek és képtelen volt elűzni azokat.

– Még találkozunk, mi..?

•••

› 15 évvel ezelőtt ‹

– Nem kellett volna közbeavatkoznod – fújtatott idegesen [T/N], miközben a kórházi ágyon ülve intézett gyilkos pillantásokat Aizawa felé.

– Bajban voltál – sóhajtotta fáradtan a fiú, talpig befáslizva.

– Uraltam a helyzetet – bizonygatta tovább a lány, makacsul ragaszkodva a maga igazához.

– Nem úgy láttam – dünnyögte Aizawa és éppen menni készült.

– Várj – szólt utána [T/N] és zavarában mindenfele nézett, csak a srác arácára nem, aki idő közben visszafordult felé – Azért köszönöm..

– Ez a hősök dolga, nem? – ingatta fejét Aizawa, majd ismét megindult az ajtó felé – Még találkozunk.

[T/N] elnyílt ajkakkal nézett utána és vöröslő arcára egy hatalmas mosoly kúszott fel.

– Igen – suttogta, kinézve az ablakon, melyen friss levegő áramlott be – Még találkozunk.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Midoriya × Kettős személyiségű Olvasó
@Anneonimus-chan kérésére

↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬