A kanapé szélére húzódtam amíg Yoongi elment, hogy kinyissa az ajtót. Azonnal meghallottam Hoseok hangját, majd pár perccel később ő volt az első, aki belépett a nappaliba.

- Szia! - intett egyet felém mosolyogva, és leült a kanapé másik végébe.

Őt követték a többiek, Namjoon hangosan fújtatva trappolt közénk, hatalmas ellentétben Seokjinnel, aki kedves mosollyal az arcán üdvözölt. Lehajolt hozzám és rövid ideig ölelésbe vont, majd a konyha felé biccentett.

- Hoztam neked sütit, anya csinálta, úgyhogy elhiheted, hogy isteni - kacsintott és lehuppant mellém.

A következő Jimin volt, aki magával hozott egy nagy adag feszültséget. Az arca most olyan színt vett fel, mint a haja, a homloka pedig ráncokba szaladt az idegességtől. Nem mintha Taehyung másképp nézett volna ki. A legjobb barátom duzzogva lépett közénk, de amikor rámnézett, az arca megenyhült és sajnálattal teli pillantással illetett.

- Jungkookie... - beharapta a száját és lesütötte könnyesedő szemeit.

- Nem jó így látni téged - mondtam halkan, mire felsóhajtott és leült a földre.

- Na, most, hogy végre mindenki idetolta a seggét, dalolhattok - csapta össze a tenyereit Yoongi, amikor végre ő is megérkezett.

Körbenézett, és mivel a fiúk Taehyung kivételével elfoglalták a kanapét, a kezével intett, hogy álljak fel. A helyemre ült és az ölébe húzott, azonban én lehámoztam magamról a kezeit és inkább leköltöztem a földre Tae mellé, mert úgy gondoltam, hogy talán szüksége lehet rám. Biztosan zavarban lett volna, ha mindenki lenéz rá a kanapéról, mint egy fekete bárányra. A lábaimat magam alá húztam, hogy ne a hideg kövön üljek és kíváncsian vártam, hogy valaki megszólaljon. Aki ezúttal Namjoon volt.

- Most már tényleg elegünk van abból, amit csináltok - mondta szigorúan.

- Nemár, most tényleg ezért jöttünk ide? - húzta fel a vállait Jimin.

- Miért, szerinted van más, amit meg kell beszélnünk? - kérdezte Yoongi értetlenül. A rózsaszín hajú fiú lehajtotta a fejét és a felsője alját kezdte piszkálni.

- Nem hagyhatjuk, hogy miattatok szétessen a csapat, úgyhogy jó lenne, ha kibékülnétek végre - mondta Hoseok.

- Szerintem ez a csapat már akkor szétesett, amikor Yoongi magántanuló lett - morogta Taehyung, mire felé kaptam a fejem.

Újra rosszul éreztem magam, mert most még inkább látszott, hogy miattam van feszültség. Hiszen Yoongi miattam lett magántanuló...

- Szerintem meg nincs ennek köze hozzá - szólalt meg Seokjin is. - Namjoon és Hoseok is állandóan érdeklődött felőlük, én meg sokszor jöttem át, még ha csak kaját is hoztam, akkor is itt voltam. Ti ketten egy szót sem szóltatok Jungkookról, de még Yoongiról sem. Leszartátok, hogy mi van velük.

- Ez nem igaz! - emelte fel a hangját Taehyung, én pedig ijedten rezzentem össze. - Minden nap gondoltam Jungkookra, de úgy voltam vele, hogy majd Yoongi szól, ha jobban van és meglátogathatom!

- Yoongi szólt - sziszegte Namjoon. - Írt a csoportba. Láttad is!

- Jaj, mit vagy úgy oda, te sem jöttél el hozzá sosem - szűkítette össze a szemeit Tae.

- Én nem haragszom érte - szóltam közbe kétségbeesetten.

- Téged senki sem kérdezett - röhögött fel Jimin.

- Fogd be a pofád, Jimin, különben megjárod - morogta Yoongi előrébb dőlve, hogy rálásson Jiminre.

- Nem veszekedni jöttünk ide! - csitította őket Seokjin. - Halljuk, mi történt köztetek!

- Semmi - rántotta meg a vállát Taehyung, mire Jimin felugrott a kanapéról.

- Semmi?! Szerinted semmi?!

- Woah, ez izgi - motyogta közbe Hoseok tágra nyílt szemekkel.

- Jimin, tudod, hogy én - kezdte Tae, de a rózsaszín hajú a szavába vágott.

- Te mi? Te nem vagy meleg? Bazdmeg, ha nem vagy meleg, minek dugtál meg?! - kiáltotta, miközben ökölbe szorította a kezeit.

Néma csend telepedett a nappalira. Azt hiszem, mindenre számítottunk, csak erre nem. Taehyung és Jimin...? De hát amikor még minden rendben volt, Tae egy lánynak udvarolt... Összezavarodva pislogtam egyszer a legjobb barátomra, aki vörös fejjel ült mellettem és Jiminre, aki viszont majdnem felrobbant a benne lakozó dühtől.

- Na várj... - köszörülte meg a torkát Namjoon. - Ti lefeküdtetek egymással?

- Igazából nem fekve csináltuk... - motyogta Tae.

- Ez fura, de mi is a probléma? - kérdezte Seokjin, miközben megragadta Jimin felsőjét és lerántotta őt maga mellé.

- Az, hogy Jimin szerelmes belém, de én nem vagyok meleg - felelte Taehyung.

- Akkor minek dugtad meg? - mordult fel Yoongi. Jimin bizakodva nézett rá, mert hogy ő is erre lenne kíváncsi.

- Nem tudom, oké? - tárta szét a karjait Taehyung, csak egy baj volt ezzel. Pont mellette ücsörögtem és akkora lendülettel csapta szét a kezeit, hogy rendesen orrbavágott az egyikkel. - Baszki! - fordult felém elkerekedett szemekkel. - Baszki, baszki, baszki! Jungkook, bocsánat! Nem akartam! - fogta meg az arcom elé emelt kezeimet.

- Semmi baj, folytasd csak - hümmögtem és a tenyeremre néztem, ami tiszta volt, szóval szerencsére nem vérzek.

- Ezért még megöllek, de előtte mondd amit akartál - állt fel Yoongi a kanapéról.

Leguggolt elém és félretolva a kezeimet kezdte tanulmányozni az arcomon keletkezett sérülést, de közben figyelmesen hallgatta Taehyungot.

- Lelkileg nem voltam rendben. Fájt, hogy Jungkook rosszul volt és nem tudtam neki segíteni, úgyhogy Jiminnél kerestem menedéket - mondta Tae, aztán halkabban folytatta. - Nem tudom, miért csináltam az egészet. Talán csak egy kis szeretetre vágytam...

- Meg tudnám adni neked ezt a szeretetet, Taehyung - sóhajtotta Jimin.

- De én nem vagyok meleg...

- Mégis felállt Jiminre - mondta Hoseok.

- Őt miért nem basztatja senki? Ő is benne volt! - hitetlenkedett Taehyung.

- Róla eddig is tudtuk, hogy nem teljesen hetero. Hiszen sokszor smárolt Yoongival is - mondta Namjoon.

Később kaptam észbe, mint a barátom. Egész testében megfeszült és úgy fordította fejét Namjoon felé, mintha gyilkosságra készülne.

- Hogy mi? - kérdeztem döbbenten. Jimin és Yoongi...?

- Baba, be voltunk lőve, meg ittunk is, nem is emlékszem ezekre a pillanatokra - mentegetőzött Yoongi.

- Nem... Nem baj... - ráztam meg a fejem zavartan. - Csak nem gondoltam volna... - mondtam, de közben folyamatosan a szemem előtt volt, ahogy Yoongi Jimin száját kényezteti. Pont úgy, ahogy az enyémet szokta...

- Taehyung, attól még nem vagy meleg, mert lefeküdtél Jiminnel. Lehet, hogy biszex vagy, vagy hallottam már olyat is, hogy valaki a másik ember lelkét nézve választ párt, figyelmen kívül hagyja a nemét - magyarázta Seokjin nyugtató hangon.

- De... - hezitált Taehyung.

- Feltehetek egy kérdést, Tae? - kérdezte Jimin félénken. Hirtelen váltás azok után, hogy az előbb még kiabált. Taehyung bólintott egyet. - Mit érzel, amikor velem vagy?

- A barátom vagy, Jiminie - bólintott Tae. - Szeretlek, te is tudod.

- De úgy szeretsz, mint mondjuk Hobit?

- Engem ne rángassatok bele a szerelmi életetekbe - emelte maga elé a kezeit az említett.

- Szerintem nem kell ilyen kérdés elé állítani őt - szólt közbe Seokjin. - Tae, ne zárkózz el, nem értelek, hiszen kapásból van kettő meleg barátod - mutatott rám és a mellettem ülő Yoongira. - Hogy lehetsz ilyen elutasító, mégis elfogadó?

- Én... Nem tudom... - hajtotta le a fejét Taehyung. Közelebb csúsztam hozzá és a hátára simítottam a kezem. Teste megrázkódott érintésem alatt, szipogni kezdett. - Félek attól az érzéstől, ami bennem van...

- Miért? - kérdeztem halkan. Vörös szemekkel nézett fel rám.

- Emlékszel, amikor a játszótéren elmondtam neked, hogy milyen érzés volt először szerelmesnek lenni? - kérdezte és kicsit elfordult a fiúktól, mintha csak mi ketten lennénk.

- Igen - bólintottam.

- Nem vagyok biztos benne, hogy az tényleg szerelem volt - suttogta és a szívére tette a kezét. - Ami most van itt... Az sokkal erősebb annál...

- Nem kell félned tőle - tűrtem el néhány kósza tincset a homlokáról. - Én féltem. De miután átadtam magam ennek az érzésnek, boldog voltam. Azt gondoltam, hogy nálam boldogabb ember nincs is a világon - mosolyogtam rá.

- Jó - törölte meg az orrát a kézfejével, mire átfutott az arcomon az undor kifejezése, de ahogy rám nézett, próbáltam ismét kedvesen mosolyogni rá. Rájöttem, hogy az én legjobb barátom nem is annyira más, mint amilyen én vagyok valójában.