Idegesen ragadtam meg a felsőm alját és úgy kezdtem szorítani, hogy elfehéredtek az ujjaim. Átkoztam magam, amiért annyira tudatlan és tapasztalatlan vagyok és még csak az sem jutott eszembe, hogy utánanézzek a dolgoknak. Most pedig már nem fordulhatok vissza, az még kínosabb lenne.

Yoongi tekintete kérdővé vált, ezért nem akartam tovább egy helyben álldogálni, erőt vettem magamon és apró, bizonytalan lépésekkel mentem oda hozzá. Ahogy a térdem a kanapé oldalának ütközött, rá dőltem és hezitálás nélkül másztam Yoongi ölébe. Meglepetten pislogott rám, mikor a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat és a számat kezdtem harapdálni idegességemben.

- Baj van? - kérdezte a tekintetemet fürkészve.

- Nem, nincs... - ráztam meg gyengén a fejem.

Tenyereit a két oldala mellett támasztott combjaimra fektette, miközben láthatóan összezavartam őt. Legalább nem vagyok egyedül...

- Akkor...? - vonta össze a szemöldökét.

- Segíts - nyöszörögtem lesütve a szemeimet.

- Mit csináljak? - simított végig a lábamon. Reszketegen beszívtam a levegőt és éreztem, ahogy felforrósodik az arcom.

- Nem akarom őt érezni... - motyogtam alig hallhatóan, de úgy látszik, Yoongi még így is megértette a mondanivalómat. Egész testében megfeszült és pár pillanatig visszafojtotta a lélegzetét.

- Jungkook, én nem...

- Kérlek! - vágtam a szavába valamivel határozottabban.

A kellemetlen szituáció miatt, hogy könyörögnöm kell neki azért, hogy bántson, egy erőszakos könnycsepp gördült le az arcomon. Yoongi odanyúlt és a hüvelykujjával itatta fel a makacs cseppet, aztán az államnál fogva emelte fel a fejem. A tekintete sajnálattal teli volt, majdhogynem már könnyezett ő is.

Óvatos csókot lehelt a számra, majd megadóan felsóhajtott és a tarkómra simította kezét. Annyira közel vont magához, hogy szinte magamon éreztem szívének dobbanásait, de nem tudtam sokáig arra koncentrálni, mert újra ajkaimra tapasztotta sajátjait. A csókja forró volt, azonnal kiűzte a fejemből az összes gondolatot, és ahogy átfurakodott nyelvével a számba, szorosabban fontam köré a karjaimat.

Ez nem olyan csók volt, mint az eddigiek. Nem volt lágy és lassú, éppen ellenkezőleg, azokat az érzéseket váltotta ki belőlem ahogy falta a számat, amiktől bódulatba estem. Kezeit a fenekem alá tette és lassan felállt velem a kanapéról. Amikor elindult, kelletlenül szakadtam el édes ajkaitól, hogy ne érjen minket baleset. Forró arcomat a nyakába rejtettem amíg lassú, de határozott léptekkel sétált fel velem az emeletre, majd a szobámba érve óvatosan letett az ágyra. A szemeiben megcsillant valami, ami miatt nem éreztem akkora félelmet, mint mikor...

De a biztonság kedvéért oldalra nyúltam és egy kicsit nyújtózkodva értem el a pólómat, ami pizsamaként funkcionált eddig. Remegő kézzel emeltem a szám elé az anyagot és elkezdtem a fejem mögött megcsomózni, azonban Yoongi megfogta a karomat és értetlenül húzta magához a pólót.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Én csak... nem akarok kiabálni, amikor fáj... - feleltem szégyenkezve.

Négy helyen süppedt be az ágy körülöttem ahogy felém mászott és megpróbált biztatóan nézni rám.

- Baba, ennek nem erről kell szólnia - mosolyodott el, miközben egyik kezével végig simított az arcomon. - Élvezned kell.

- De hát... - kezdtem meglepetten, de ezúttal ő nem engedte, hogy szóhoz jussak.

- Az a vadállat bántott téged. A saját érdekeit nézte csak és az volt a célja, hogy neked fájjon - a hangja elhalkult és leereszkedett hozzám. Arca csupán pár centire volt az enyémtől, éreztem az arcomon a levegővételeit.

- Nem fog fájni? - kérdeztem most már reménnyel teli hangon.

- Egy kicsit fog, de megígérem, hogy nem sokáig - bólintott. - Bízz bennem, csak erre kérlek.

- Oké - fújtam ki szakadozottan a levegőt.

Felegyenesedett és levette a pólóját, amit aztán a földre dobott. Meztelen felsőtestét látva zavartan a számba haraptam és próbáltam nem annyira feltűnően bámulni őt, de rettentően nehezemre esett. Fehér bőre makulátlan volt, ha kerestem volna se találtam volna rajta hibát. Ő túl tökéletes hozzám...

Félmosollyal az arcán nézett le rám, majd megfogta a kezem és felhúzott magához. A felsőm alá nyúlt hideg ujjaival és végigsimított forró bőrömön. Melegem volt, mégis kirázott a hideg, elvesztem a testem furcsa és idegen reakcióiban. Egyre feljebb gyűrte rajtam az anyagot, majd egy hirtelen mozdulattal rántotta le rólam. Idegesen kaptam az arcom elé a kezeimet, mintha azzal meg tudnám védeni magam a szörnyülködő tekintetétől.

- Ha tudnád, mióta szerettem volna ezt megtenni... - szólalt meg elfúlt hangon, miközben visszadöntött az ágyra és fejét a nyakamba temette.

Nem értettem, mit csinál, egészen addig, amíg meg nem éreztem nedves ajkait a nyakamra tapadni. A kellemes érzéstől megremegett a testem, hiába akartam ráparancsolni, hogy ne mozduljon.

Yoongi apró csókokkal halmozta el a nyakam minden szegletét, és éreztem, hogy fokozatosan megnyugszom tőle. Kieresztettem ajkaimon egy halk sóhajt, mikor áttért a mellkasomra, de bármennyire volt kellemes, mégis bénán éreztem magam, hogy csak úgy fekszem alatta és a kék tincseit bámulom.

Egyre lejjebb haladt forró csókjaival és lassan elért a fájó részekhez. Mintha megérezte volna, hogy átlépett egy határt, sokkal lágyabban érintette ajkát hozzám. Fel se tűnt, hogy kapkodom a levegőt, annyira el voltam foglalva azzal, amit velem művelt. Esküszöm, szinte éreztem, ahogy a mocskos ujjak halványodnak a testemen, és arra gondoltam, talán Yoongi csókja gyógyító erejű.

Nem maradt rajtam olyan rész, amit ne érintett volna és én annyira boldog voltam a felszabadulástól, hogy bátran adtam hangot az érzelmeimnek. Mikor kicsúszott a számon egy akaratlan nyögés, Yoongi felkapta a fejét, és a varázs szertefoszlott. Szégyenkezve fordítottam el róla a tekintetem, és ő ezt a pillanatot választotta, hogy ismét meglepjen. A nadrágom széleibe akasztotta ujjait és lerántotta rólam. Az alsómmal együtt...

- Yoongi! - kiáltottam fel megrettenve. Rögtön visszatért hozzám és szórakozottan egy puszit nyomott az államra.

- Ez az alapszíned? - kérdezte vigyorogva. Ha lehet, még jobban elvörösödtem, mire kuncogni kezdett. Orrát az enyémhez dörgölte és most kifejezetten aranyos volt. - Mutassak valamit? - kérdezte.

Félve bólintottam, mert bele sem mertem gondolni, hogy mit akar mutatni nekem pont most. Megtartotta magát felettem és kezeivel széttárta a lábaimat, amitől azt hittem elsüllyedek, annyira zavarba estem, de szerencsére hamar visszatért hozzám. Mélyen a szemembe nézett, aztán váratlanul leengedte a csípőjét. Bennem rekedt a levegő, ahogy felfogtam, hogy bizony túl szűk lett a nadrágja.

- Ugh...

- És még csak hozzám sem értél - mondta vággyal teli hangon. Az arcom elé emelte a kezét és két ujját az alsóajkamra helyezte. - Nyisd ki a szád - suttogta.

Tettem, amit kért, résnyire nyitottam a számat, de könnyedén szétfeszítette és mindkét ujját az ajkaim közé csúsztatta. A testem azonnal reagált rá, hogy valami nem oda illő került a számba és a nyelvemmel akaratlanul próbáltam kituszkolni az ujjait. Rákaptam a tekintetem amikor hirtelen mély hangon felnyögött. Elködösült szemekkel meredt a számra és úgy tűnt, valamire nagyon koncentrál. Hümmögni kezdtem, kifejezve nemtetszésemet és szerencsére hamar észrevett. Kihúzta nyálamtól fénylő ujjait a számból, és akkor jött a nagyobb sokk.

Rémültem kezdtem mocorogni, mert elkezdett a fenekemnél matatni és bevallom őszintén, szívem szerint visszavonulót fújnék. De... Miért is nem teszem?

- Ne! - nyögtem fel hangosabban a kelleténél. De akkor úgy tűnt, mégsem voltam elég hangos, mert mintha Yoongi meg sem hallott volna. Egyik ujját a nyílásomhoz vezette és körözni kezdett rajta, ami furcsa és meglepően kellemes volt egyszerre, de akkor is meggondoltam magam. - Yoongi, állj le, kérlek! - kértem őt újra.

- Bízz bennem! - szólt rám reszelős hangon, de egyáltalán nem figyelt fel rám.

- Én már nem akarom! - kapaszkodtam a vállaiba, hogy el tudjam tolni őt magamtól, de visszahanyatlottam az ágyra. Megrándultam, ahogy megéreztem az ujját magamban. - Kérlek, kérlek... - hajtogattam folyamatosan ezt az egy szót, miközben forró könnyeim ellepték az arcomat.

- Shhh - végre rám nézett. Az ujja nem mozdult bennem, de akkor is hihetetlenül kellemetlen volt.

Lehajolt hozzám és erőszakosan kezdett csókolni. Azt hittem, megfulladok, egyszerűen nem engedett levegőhöz jutni. Ajkai nem engedték az enyémeket szabadulni, miközben szabad kezével összefogta a csuklóimat és a fejem fölé tette a kezeimet. Lassan megmozdította bennem az ujját, mire a szájába sóhajtottam. Azt hittem, ha megmozdul, még rosszabb lesz, de helyette egy szokatlan érzés kerített hatalmába. A sírásom azonnal abbamaradt és meglepett kíváncsisággal kezdtem odafigyelni a testemre. Yoongi, mikor észrevette, hogy már nem küzdök ellene, elvált tőlem és az arcomra nézett.

- Engedj el - kértem őt rekedtes hangon.

Elengedte a kezeimet, amiket ezután a hátára tettem, de arra még én sem számítottam, hogy bántani fogom. A másik ujját is belém csúsztatta, ekkor tompa körmeimmel a bőrébe vájtam. Végigkarmoltam a hátát, mire felnyögött és eltorzult arccal nézett le rám.

- Bazdmeg, Jungkook - zihálta és kihúzta belőlem az ujjait.

Kapkodva nyúlt a nadrágjához, és szinte letépte magáról a zavaró anyagokat. Ameddig ezzel bajlódott, tettem egy gyenge kísérletet és az ágy szélére kezdtem húzódni, de még mielőtt elértem volna a célom, erősen megragadta a derekam és visszatett az előző pozícióba.

- Félek! - kiáltottam rémülten. Miért nem veszi észre, hogy mennyire remegek a rémülettől? Hova tűnt az én Yoongim?

- Bízz bennem! - ismételte.

Heves zokogás tört rám, ahogy felemelte a lábaimat és erőteljesen megrázkódtam, mikor megéreztem őt odalent. Kínzóan lassan kezdett belém hatolni és én minden egyes pillanattal egyre inkább úgy éreztem, hogy szétszakadok. Homályos tekintetem a plafonra emeltem és sikítani kezdtem. A szörnyeteg vicsorogva bámult le rám, undorodva biccentett Yoongi felé.

- Nézz rám! - ragadta meg az arcom Yoongi. Úgy nézett ki, mint aki szenved, miközben a teste enyhén remegett. Hátratűrte nedves hajam és olyan tekintettel nézett rám, mint még soha. Megilletődve néztem, ahogy legurult egy könnycsepp az arcán és halkan szipogott egyet. - Szeretlek - mondta fojtottan. - Azt akarom, hogy rám figyelj.

Előre lendítette a csípőjét, mire felnyögtem. Nem az fogadott, amire számítottam. Az éles fájdalom helyett bizsergés futott végig rajtam, mintha az előbbi perceket, amikor szenvedtem, csak beképzeltem volna.

Yoongi lassan, ütemesen kezdett mozogni, apránként szétszórva bennem az élvezetet. A nyakamra hajolt és kíméletlenül szívni kezdte bőrömet, de fájdalom helyett csak még intenzívebbé tette számomra az érzéseket. Egy bizonyos ponton hátrafeszítettem a fejem és elkerekedett szemekkel meredtem felfelé, miközben torkomból feltört egy eszelős nyögés.

- Megvagy - súgta nyakamra kéjesen és erőteljesebbeket kezdett lökni.

Vergődtem, azt gondoltam, hogy a testem nem bír el ennyi élvezetet, de közben nem akartam megállni. Sőt. Többet és többet akartam Yoongiból.

Az őrületbe kergettek a hangok, amiket ő adott ki közvetlenül a fülem mellett. Ujjaimmal összekócolt hajába túrtam miközben dereka köré csavartam a lábaimat és éreztem, hogy innen már tényleg nincs visszaút.

Az élvezet a gerincemen rohant végig, teljesen bevadultam tőle. Nyögéseimbe érthetetlen szavak bújtak és már magam sem tudtam, hogy mit és miért csinálok. A kezeim és ajkaim maguktól mozdultak és csak annyit vettem észre az egészből, hogy Yoongi élvezettel teli hangjába némi fájdalom is társul. Összeszorítottam a szemeimet és az ágyhoz feszültem, miközben, mondhatni felrobbantam.

Fogaim az ajkaimba vájtak, éreztem, ahogy kibuggyan a vérem, de nem tudtam másképp védekezni az elsöprő élvezet ellen. A világ megszűnt létezni, egyedül csak én voltam és örömmel lubickoltam a mámorban. Azonban ez csak egy rövid ideig tartó állapot volt. A kis buborékom lassan megadta magát és kezdtem visszanyerni a tudatomat.

Yoongi óvatosan kihúzódott belőlem, mire hangosan felsóhajtottam. Érzékeltem, hogy mellém feküdt és körém fonta karjait. Elégedetten bújtam az ölelésébe és elmosolyodtam, mikor egy puszit nyomott a homlokomra, de továbbra is lehunyva tartottam a szemeimet.

- Yoongi? - szólaltam meg suttogva.

- Hmm? - hümmögött az oldalamat simogatva.

- Én is szeretlek.