- Ne haragudj rám! - szorítottam görcsösen magamhoz, teljesen kivacsarodott pózban, mert hogy készült volna felállni a kanapéról. 

Szemeimbe könnyek szöktek és gondolatban vagy ötször jól fejen csaptam magam amiért ilyen idiótaságot csináltam, és kínos lenne mentségnek felhozni, hogy megijedtem.

- Jungkook - nevetett fel lágy hangon és visszafordult hozzám. 

- Én nem akartam, véletlen volt - szipogtam a mellkasába fúrva az arcom.

- Semmi baj, nem fáj - túrt hosszú ujjaival a hajamba.

- De vérzik - motyogtam és hogy megbizonyosodjak arról a szörnyűségről, amit sikerült összehoznom, elhúzódtam tőle és állára fektetve tenyerem nyitottam el ajkait. - Nagyon vérzik! - pánikoltam be még jobban.

- Ha elengedsz, elintézem a fürdőben - forgatta meg a szemeit.

- Jó, de aztán visszajössz? - kapkodtam szemei és szája között a tekintetem.

Mosolyogva bólintott, így hát nagy nehezen elengedtem őt és figyelemmel követtem, ahogy a fürdőszobába siet.

Én hülye. Annyira tudtam, hogy valamit rosszul csinálok, utána kellett volna néznem a dolognak, akkor nem történt volna meg ez. Naivan azt gondoltam, hogy egy csók mindössze annyiból áll, hogy érezhetem ajkait a számon, és tulajdonképpen ez igaz is, de halvány fogalmam sem volt arról, hogy a csókolózáshoz ennél több kell. Annyira beparáztam amikor megéreztem Yoongi nyelvét a számban, hogy sikerült megharapnom, ráadásul nem túl finoman.

Arcomat a tenyereimbe temettem és magamat ostoroztam a tudatlanságom miatt, közben vártam, hogy a kék hajú fiú visszatérjen hozzám és még vagy ezerszer bocsánatot kérhessek tőle. Amikor feltűnt a lépcső aljánál, szórakozottan pillantott rám majd leült mellém.

- Előfordul az ilyen - kuncogott. - Egy igazi vadmacska vagy - cukkolt engem, mire rádőltem és duzzogva ütöttem meg gyengén a mellkasát.

- Nagyon fáj? - pislogtam fel rá.

- Bele fogok halni, Jungkook - nézett rám komolyan.

- Ne szórakozz velem - fújtattam mérgesen.

- Leápolhatod, ha szeretnéd - kacsintott, nekem pedig egyből köddé vált az előbbi határozottságom.

Nem, nem fogok vele addig csókolózni, amíg utána nem jártam, hogy azt pontosan hogyan is kell csinálni. Szerencsére nem keveredtem újabb kínos helyzetbe, Taehyung volt a megmentőm, aki kicsapta a bejárati ajtót és beengedte magát a házba.

- Remélem felkészültetek! - nézett ránk ködös szemekkel és csak akkor tűnt fel, hogy vele együtt érkezett Jimin is, akinek egy visszafojtott mosoly ült az arcán.

- Te már ittál? - szűkítette össze a szemeit Yoongi.

Próbált mérgesen nézni, de én nem tudtam őt komolyan venni úgy, hogy közben gyengéd érintésekkel becézte derekam a pólóm alatt.

- Én?! - mutatott magára Tae felháborodottan. - Dehogy! Hova gondolsz te engem?!

- Szerintem tudod, hogy hova - biccentett Yoongi.

- Mire odaértem hozzá már alapozott - legyintett Jimin. - Mehetünk?

- Persze, egy pillanat - ugrottam fel a barátom mellől és a szobámba rohantam a telefonomért és egy kis pénzért.

- Sikerült beszélned anyuddal? - hallottam Yoongi kérdését Jimin felé, ezért kíváncsian füleltem, miközben felvettem a cipőmet és a kabátomat.

- Őt nem tudtam megpuhítani, de apu már fontolóra vette a dolgot - felelte a szőke fiú.

Egyedül őt nem engedték el Londonba a szülei, de azt mondta, nem adja fel és addig jár majd a nyakukra, amíg meg nem engedik neki.

- Ha gondolod, anyukám fel tudja hívni a szüleidet. Talán ha megnyugtatnák őket, hogy biztonságban leszel felügyelet alatt, előbb elengednének - fordultam felé. Mosolyogva bólintott és maga mellé húzta Taet.

- Még próbálkozom, de ha tényleg nem jön össze, akkor jó lenne, ha beszélnének velük - mondta.

Miután alaposan körbenéztem a házban és Milotól is elbúcsúztam, elindultunk az Omonára, természetesen gyalog, de nem is volt túl messze a szórakozóhely. Ami először szemet szúrt, az a hatalmas tömeg, ami a hely környékén gyűlt össze. Mindenkinek jó hangulata volt, az emberek nevetgéltek, volt aki már a sorban is egy üveg alkohollal üdvözölte a szerintem számára idegen embereket, akik akkor érkeztek. Yoongi a telefonján próbálta elérni Hoseokot, ezért belékaroltam, nehogy elvesszen mellőlem a tömegben. Szinte minden újdonság volt nekem és rájöttem, hogy Taehyung nem is lódított amikor azt mondta, hogy ez az év legnagyobb, legfergetegesebb bulija. Tökéletesen visszaadta ezt az érzést a hangulat, ami körbelengte a környéket, és még csak nem is voltunk bent.

- Hoseokék már a bejáratnál vannak - mélyesztette a zsebébe a telefonját Yoongi, majd megfogta a kezem és maga után kezdett húzni, ezek szerint a bejárat felé.

Hoseok, Namjoon és Seokjin már türelmetlenül vártak ránk, közben az őrrel beszélgettek, nevetgéltek, mintha annyira jó haverok lennének. Mondjuk eszem ágában sincs megkérdőjelezni a hírnevüket, szerintem ők mindenkit ismernek a városban.

- Hellóóó! - vigyorodtak el mikor végre odaértünk hozzájuk.

Az őr miután megszámolta, hogy hányan vagyunk és lekezelte a jegyeket, be is engedett minket. Fél füllel hallottam a régóta várakozó emberek felháborodott hangját a sorban és bevallom őszintén, kifejezetten menőnek éreztem magam, hogy minket csak így beengedtek mindenki előtt. Leadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, majd egy hosszabb lépcsősor vezetett le minket a buli tényleges helyszínére. Nyitott szemekkel jártam, mindent alaposan megnéztem, tetszett a hely.

Ahogy leértünk rögtön a táncparkett fogadott minket, ami hatalmas volt és már most sokan táncoltak. Jobbra volt a bárpult, balra pedig lehetőség volt fotelekbe ülve pihenni, vagy csak iszogatni. A beszélgetés szóba sem jöhetett, hiszen a zene annyira hangos volt, hogy féltem, kiszakítja a dobhártyámat. A fiúk azonnal a pultot rohamozták meg, nekem meg nem is volt választásom igazából, mert Yoongi úgy szorította a kezem, hogy erőszakkal se tudtak volna elszakítani tőle. Volt egy félreeső hely, ahol kényelmesen elfértünk és Hoseok máris kért mindenkinek egy ütősebb italt.

Nos, azt gondoltam, hogy tényleg bulizni fogunk, de azt hiszem Namjoon, Seokjin, Hoseok és Yoongi számára ez a fogalom nem éppen azt jelenti, mint nekem, vagy a másik két srácnak.

- Menjünk táncolni! - kiáltott fel Taehyung megragadva Jimin kezét úgy másfél óra elteltével. Egészen idáig ittak, én próbáltam mértékkel fogyasztani, mert nem lenne jó, ha megismétlődne a múltkori esett, még akkor sem, ha az egy kicsit más helyzet volt.

- Jungkook, jössz? - bökött oldalba Tae.

- Nem tudok táncolni - ráztam meg a fejem Yoongi ölelésébe bújva. Nem is figyelt rám, valamin röhögött a pultossal.

- Az tök jó, mert én sem - vihogott fel és megfogta a kezem. - Na, gyere! - kezdett húzni, de ekkor az engem ölelő karok erősebben tartottak meg.

- Hova mész? - kérdezte a barátom elmélyült hangon.

- Táncolni viszem, mert a pasija nem képes rá - szúrta közbe Taehyung és nemes egyszerűséggel szedte le rólam Yoongi kezeit, majd a tömegbe húzott.

Tulajdonképpen nem is kellett semmit csinálnom, mert a körülöttem ugráló emberek vitték magukkal a mozdulataimat, de azért persze én is igyekeztem. Figyeltem Jimint, akinek hihetetlenül jó mozgása volt és Taet, aki viszont úgy vergődött a ritmusra, mint valami haldokló fóka, szóval egyértelműen a szőke fiút próbáltam leutánozni. Ez ment két szám erejéig, aztán valaki a kezembe nyomott egy italt, amitől úgy éreztem, most érkeztem meg igazán. Úgy táncoltam, ahogy kedvem tartotta és néha még a szemeimet is lehunytam, teljesen odaadva magam a dallamnak.

Fogalmam sincs, meddig tartott ez az egész, de hihetetlenül hálás voltam, amikor leülhettem egy kicsit. Melegem volt, kissé izzadtam és bódult is voltam az italtól, de jól éreztem magam, annyira jól, hogy hirtelen ötlettől fezérelve felpattantam és otthagyva Jimint és Taehyungot mentem a pult felé. Azonnal kiszúrtam Yoongit, aki a ki tudja hányadik poharát szorongatta a kezében. Odaoldalaztam hozzá és a nyaka köré fonva a karjaimat vigyorogtam rá.

- Helló, mosolyka - viszonozta arckifejezésem miközben átölelte a derekam. - Azt hittem már sosem térsz vissza hozzám!

- Gyere táncolni! - billentettem oldalra a csípőm.

- Az nem az én terepem - húzott közelebb magához. - De te hihetetlenül szexi vagy tánc közben - villantotta ki fogait.

- Figyeltél? - kerekedtek el a szemeim.

- Végig - bólogatott.

Elvörösödve hajtottam le a fejem és visszagondoltam arra, hogy miféle mozdulatokat tettem az imént. Ez ciki...

Ott maradtam vele ezek után és csak hallgattam, hogy miről beszélgetnek... vagyis kiabálnak Hoseokékkal, közben Taehyungékat lestem, akik még mindig teljes erőbedobással táncoltak. Azt hiszem, ők sosem fáradnak el.