- Sziasztok - köszöntem a fiúknak mikor beértünk az osztályba.

Meglepett, hogy Taehyung is itt van, azt hittem egész héten hiányozni fog csak hogy eljöhessen a pénteki buliba.

- Hali - emelte fel a kezét Hoseok, aki az én helyemen ült és amúgy a telefonját nyomogatta. - Éppen most keresek neon karkötőket az Omonára, segítetek? - kérdezte izgatottan.

Yoongi megkerülte őt és leült a helyére, én pedig megálltam Hoseok mellett.

- Ne ezen az oldalon keresd - pillantottam rá a telefonjára. - Arrébb ülsz?

- Nem - nézett fel rám. - Mostantól én ülök itt.

- Gyere már - sóhajtott fel Yoongi és a mellette lévő székre mutatott.

Hát, beletelt pár percbe mire leesett, hogy Yoongi már elintézte, hogy mellette üljek, és hála az égnek Hoseok nem tűnt mérgesnek emiatt. Leültem Yoongi mellé és rendesen elvörösödtem, amikor megpaskolta a térdem és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Nem csak a srácok néztek ránk azonnal, hanem körülbelül az egész osztály, én pedig szerettem volna láthatatlanná válni.

- Végre összejöttetek? - vonta fel a szemöldökét Seokjin.

Yoongi bólintott, én meg a felsőm alját gyűrögettem és igyekeztem kerülni a kérdő tekinteteket.

- Gratula - vigyorgott ránk Namjoon a telefonja felől.

- Jungkook, akkor megmutatod azt az oldalt, ahol jobbakat találok? - bökött oldalba Hoseok.

Elkértem a telefonját és beírtam azt az oldalt, amit nemrég találtam a hírdetések között és mivel jókat írtak róla az emberek, természetesen megnéztem alaposabban is és valóban jó termékeket lehet venni olcsón. Hoseok sajnos nem tudta most megnézni, mert becsengettek és a tanár is megérkezett.

- A mai dupla órára csoportos feladatot terveztem - csapta össze a tenyereit, miután leült a tanári asztalhoz. - Alkossatok négyes csapatokat, lehetőleg veszekedés nélkül - mondta.

Erre persze az egész osztály mozgolódni kezdett, a terem egyik feléből kiabáltak át a másikba az ott ülő barátaiknak.

- Tae, jössz velünk? - kérdezte hangosabban Namjoon.

Ő és Seokjin már egymás mellett ültek alapból és hozzájuk csatlakozott Soobin, ha jól emlékszem a nevére. Taehyung örömmel ült közéjük, így egy csapatba kerültem Yoongival, Hoseokkal és Jiminnel. Hoseok Jimin mellé ült velünk szemben. A tanár végigment az osztályon és minden padra tett egy nagy lapot, két ollót és ceruzákat. Miután mindenkinek jutott mindenből, elmondta a feladatot is. Egy plakátot kell készítenünk a környezetvédelemről. Nem tűnt izgalmas témának, de nem aggódtam, mert Hoseok és Jimin egyből sugdolózni kezdtek.

- Oké, van ötletetek? - pillantottak ránk egyszerre.

Tanácstalanul megráztam a fejem és Yoongi is így tett, tehát zöld utat adtunk a két fiúnak.

- Akkor Yoongi, te menj újságokért, Kook, te tudsz rajzolni? - kérdezte Hoseok.

- Egy kicsit - bólintottam.

- Szuper! - kezdett tapsolni és elmagyarázta, hogy mit hova rajzoljak.

Yoonginak nem volt más dolga, mint képeket kivagdosni az újságokból, Hoseok feliratokat tervezett én pedig Jiminnel rajzoltam, így helyet cseréltünk Hoseokkal.

Meglepő módon mindenki a feladattal foglalkozott a tanár legnagyobb örömére és még én is élveztem a közös munkát. Belemerültem a rajzolásba, de még így is meghallottam Jimint, aki halkan dúdolni kezdett miközben az általa rajzol Földet színezte.

- I will be the best of me, always keep you next to me, I'll be living one life for the two of us - énekelte teljes beleéléssel.

- Szép a hangod - jegyeztem meg felé fordulva.

- Tudom - biccentett. - Hallottad már ezt a dalt?

- Nem - ráztam meg a fejem. - De jól hangzik, csak kár, hogy nem értem a szöveget - húztam el a szám.

- Az angol sem az erősséged? - sandított rám.

- Nincs erősségem - vontam meg a vállam.

- Ha hallgatnál angol nyelvű dalokat és utánanéznél a szövegnek, könnyebben tanulnál - osztotta meg velem a tanácsát.

- Kipróbálom - bólogattam.

Mindkét órára szükségünk volt, hogy befejezzük a plakátunkat és az eredmény összességében egész jó lett. A tanár azt mondta, hogy mindenki művét ki fogja tenni a faliújságra, mert mindenkié elnyerte a tetszését és persze örömmel osztogatott ötösöket.

- Megyünk a boltba? - kérdezte Yoongi, mikor a szünetben visszaültem mellé.

- Én is! - fordult hátra hozzánk Taehyung. - Vagy inkább... Hozzatok nekem valami kaját.

- Sós vagy édes? - kérdeztem miközben már a kabátomat rángattam magamra.

- Édes - felelte Tae.

A megszokott módon szöktünk ki a suliból, már egyáltalán nem tartottam attól, hogy elkaphat minket egy felügyelő tanár. Erre konkrétan senki sem jár, pedig szerintem egyértelműnek kéne lennie, hogy ha valaki ki akar szökni, azt először a hátsó ajtónál fogja megpróbálni, de mindegy.

Bementünk a boltba és a szokásos dolgokat vettük meg, mellé pedig Taehyungnak vettem egy zacskó csokis kekszet. Egy szatyorba pakoltunk mindent és visszaindultunk a suliba, de útközben eszembe jutott, hogy talán mégiscsak meg kéne próbálkoznom a tervemmel.

- Megállhatnánk egy kicsit? - kérdeztem Yoongit.

- Aha, úgyis rá akarok gyújtani - állt félre a kissé régies épület mellett.

Elővette a cigarettát és az öngyújtót, amit nem néztem jó szemmel, de szólni már nem mertem érte.

- Anyáék Londonba utaznak holnapután - kezdtem, de a szavamba vágott.

- Komolyan? - hördült fel. - Visszajöttek kemény három napra?!

- Elmondhatom? - fontam össze magam előtt a karjaimat.

- Persze, bocsánat - fújta ki hosszasan a füstöt.

- Azt mondták, hogy a téli szünetben kimehetek hozzájuk.

- És kimész? - kapta rám a tekintetét.

- Ezt akartam megbeszélni veled. Vagyis veletek, de jobb, ha előbb veled - köszörültem meg a torkom zavartan. Ennyire sokat egyszerre még sosem beszéltem senkivel... - Jó lenne, ha ti is jönnétek - mondtam.

- Mi? Mármint én és a srácok? Londonba? - kerekedtek el a szemei.

- Lenne időnk kitalálni valamit SiWon ellen és közben jól is éreznénk magunkat - bólogattam idegesen a számat rágcsálva.

- És a szüleid mit szólnak ehhez? - ráncolta össze a homlokát.

- Megkérdeztem őket, azt mondták, hogy jöhettek - válaszoltam.

- Hát... - billentette oldalra a fejét és végre közelebb tudtam lépni hozzá, mert eldobta a bűzrudat.

- Nem találkoznál a szüleimmel - mondtam komolyan. - Valószínűleg én sem fogok, tudom, mire megy ki ez az egész - sóhajtottam.

- Benne vagyok - mosolyodott el hirtelen, én meg úgy éreztem, majd' kiugrik a szívem a helyéről.

- Komolyan? - kulcsoltam össze magam előtt az ujjaimat.

- Gondtalanul ünnepelhetem az újévet veled és a barátaimmal, ráadásul Londonban, hogy is ne mondanék igent? - tárta szét a karjait, és valószínűleg félreértettem őt, mert hangosan kuncogni kezdett mikor megöleltem.

- Most mi az? - kérdeztem kínosan a vállába rejtve az arcom.

- Cuki vaaaaagy - húzta el a szót, nekem pedig leesett, hogy nem egy ölelés miatt tárta ki előttem a karjait. Mindegy, ezt már úgysem tudom visszacsinálni... meg igazából nem is akarom.

- Csak örülök, hogy jól fogadtad a dolgot - motyogtam mentve a menthetőt.

- Délután gyere át és beszéljük meg a srácokkal is. Szerintem tuti benne lesznek ők is, főleg Jimin, már évek óta el akar jutni Londonba, mert állítólag ott él a kedvenc énekese - mondta szórakozott hangon, miközben a hajamba túrt. - Na, most kérek egy csókot.

- Én kérek - motyogtam továbbra is.

Úgy tűnik ettől még jobb kedvre derítettem őt és emiatt én sem tudtam faképpel, várakozón nézni rá, hiszen mellette tényleg képtelenség nem mosolyogni.