Reggel az ébresztőm hihetetlenül irritáló hangjára keltem. Csukott szemmel, a szekrényemet tapogatva találtam meg a telefonom, amit nemes egyszerűséggel a földre dobtam, így az el is némult. Elégedett mosolyra húzódtak ajkaim és átfordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludhassak.

- Jó reggelt! - vágódott ki a szobám ajtaja.

- Faszom! - hördültem fel. Apróra nyitott szemekkel néztem a friss és üde Jiminre, aki gyermeki izgatottsággal ugrott az ágyamra.

- Felkészültél? - bújt a takaróm alá.

- Azt hiszem - biccentettem.

El is felejtettem, hogy ma dolgozatot írok matekból. Francba, mennyire lenne hihető, ha haldokolnék? Felesleges, ez a lökött szőke úgyis berángat ma az iskolába. Komolyan mondom olyan, mintha neki fontosabb lenne a félévi eredményem, mint nekem.

- Remek. Csak mert felhőtlenül akarok bulizni jövőhéten.

- Mi? - emeltem fel a fejem.

- Hát jövőhéten lesz az Omona - vonta össze a szemöldökét.

- Már december van? - kerekedtek el a szemeim. - Hol a tél?!

- Gondolom majd jön. Márciusban - röhögött fel.

- Remek - sóhajtottam, majd visszatettem a fejem a párnámra.

- Készülődj! - csapott a vállamra Jimin.

- Nem - közöltem tényszerűen.

- A kis szerelmed is jön ma - halkult el. - Akarod látni, igaz?

- Te mégis miről beszélsz? - hitetlenkedtem.

- Inkább kiről. Jungkookról - kacsintott.

- Van két másodperced elhagyni a szobámat - mondtam nyugodt hangon, miközben persze belül majdnem felrobbantam. Jimin vette a lapot, kipattant az ágyamból és a földszintre rohant, ahonnan már hallottam Hobi hangját.

Morcosan félrerúgtam a takarómat és felültem. Tudtam, hogy a srácok szívni fogják a vérem ha egy szót is ejtek az érzelmeimről, de még csak esélyt sem adtak a menekülésre. Időm se volt feldolgozni a szituációt, amikor leültettek egy székre, elém toltak egy asztalt és elemlámpával világítottak az arcomba, úgy faggattak.

Idióták.

Visszaélnek a kegyetlenül kicsi szívemmel, néha komolyan bánom, hogy helyet szorítottam nekik benne. Tulajdonképpen addig kínoztak, míg nem azt mondtam, amit hallani akarnak. Tehát, hogy vonzódom Taehyung nyomi haverjához.

Felforr az agyvizem ha arra gondolok, hogy Tae mennyi nehézséget okozott nekem az elmúlt időben. Minden miatta történik, ha még az elején hallgat rám, most minden ugyanolyan lenne, mint régen, de nem. Neki az ütődött feje után kell mennie mindig és ha pácban van, hát persze hogy hozzám rohan.

Sóhajtozva szedtem össze magam, majd lementem a konyhába, ahol Jimin és Hoseok fogyasztotta a reggelijét.

- Reggelt - biccentett a lakótársam.

Elvettem egy üres kenyeret az asztalról, közben akaratlanul is eszembe jutott Jungkook. Nagyon ajánlom neki, hogy rendesen egyen, különben kénytelen leszek durva módszerekhez folyamodni.

- Mehetünk? - kérdezte Jimin, miközben a vállára kapta a táskáját. Mi is így tettünk, aztán elindultunk az iskolának nevezett pokolba. Hagytam, hogy két jóbarátom előttem menjen és a dolgozatról beszéljen, addig is elmélyülhettem a gondolataimban.
Kivettem egy szál cigit a zsebemből és meggyújtva töltöttem meg a tüdőmet méreggel.

Mostanában túl sokat gondolok Jungkookra. Általában rendesen összezavarom magam, mert a fiú képes annyira feldühíteni, hogy legszívesebben szétverném azt a gyönyörű arcát. Ezzel szemben viszont késztetést érzek arra, hogy mindentől megóvjam, mert tudom min megy keresztül és egyedül sosem fog kilábalni belőle. Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy mekkora erővel húz maga felé és az csak hab a tortán, hogy az ágyasaim arca helyett az övét látom.

Idegesít.

Nagyon.

- Látom sikerült a terved - villantotta ki fogait Namjoon amikor a suli elé értünk, én meg már a negyedik cigimet gyújtottam meg.

- Legyetek túl rajta, aztán foglalkozhatunk az Omonával - mondta izgatottan Jimin.

- Én akkor is élvezni fogom, ha megbukok - jelent meg Taehyung is. - Nem azért vártam majdnem egy évet rá és küzdöttem a jegyekért, hogy aztán búval baszott képpel jelenjek meg!

- Van benne valami - bólogatott Hoseok.

- Mindegy, hogy sikerül. Az év buliját akkor is élvezni fogjuk.

- Azért próbáljuk meg kihozni magunkból a legjobbat - szólaltam meg hosszasan kifújva a füstöt. - Jiminnek tényleg fontos ez az egész.

- Köszi, Yoongs - pillantott rám hálásan a szőkeség.

Ha már annyit tett értünk, igazán megérdemli, hogy bizonyítsunk. Képes volt megszerezni a dolgozat feladatait, csak hogy ne bukjunk meg. Nem mondta, de nem volt nehéz rájönni, hiszen vagy hatszor megoldatta velünk ugyanazokat a feladatokat.

- Szeretünk, Chim - ölelte át őt Taehyung.

- Buzulunk? - érkezett meg csapatunk utolsó tagja is. Jin a szokásosnál vidámabban csapódott hozzánk.

- Aha - dünnyögte Jimin. - Csatlakozol?

- Hogy a francba ne - röhögött fel Seokjin és befurakodott Tae és Jimin közé.

- Ez már kezd undorító lenni - suttogta nekem Hoseok.

Egyetértően bólintottam és elnyomtam a cigim, hogy aztán bemehessünk az iskolába.

Sosem voltunk még bent ilyen korán, sőt, mi Hoseokkal általában késünk az első óráról. Leültünk a helyünkre és mint a stréber jó fiúk, elkezdtük átnézni a képleteket. Elismételtem magamban a papírra vetetteket, hogy mindent emlékezetből írjak le, mert nincs kedvem megerőltetni magam.

Aludni akarok.

Fél nyolcra már egyre többen voltak az osztályban, én pedig annál feszültebb lettem. Jungkook is itt szokott már lenni ilyenkor, most mégis hol van?

Tulajdonképpen nem is érdekel.

De amikor belépett az ajtón, elakadt a lélegzetem, magamnak mégsem tagadhatom le. Csak egy pillanatig néztem döbbent arcát, ahogy minket bámul, szemeimet a könyvemre vezettem és erőszakkal ott is tartottam. Megöl engem a fekete ruháival és az ártatlan arcával.

Leült a helyére és kezdtem zavarban lenni értetlenségétől. Oké, aláírom, minket nagyon ritkán látni ilyen helyzetben, de ez akkor is túlzás. Becsengő előtt pár perccel felállt és Taehyunghoz lépett, így lehetőségem volt újra lestírőlni a fenekét. Kell az energia a dolgozathoz...

- A hatos csapat öt tagja már jöhet is előre - mondta az ördög, miután bejött a terembe. A srácokkal felálltunk, ahogy az első padsorban ülők is. Akárhogy is számoltam, pont annyi hely van hátul mint ahányan vannak, így mielőtt leültem volna, segítségkérőn Jimin felé néztem, aki azonnal reagált. Nyugodtan ültem le a tanár elé, miután a szőke átköltözött Jungkook mellé. Kikaptuk a lapokat és nekiláttunk a feladatoknak.

Bár már megoldottam párszor a feladatsort, fáradtan huppantam vissza a helyemre óra végén, hallgatva Hoseok hisztijét. A többiek arca sem volt túl bíztató és nem értettem miért, amíg Seokjin meg nem kérdezte a második feladat eredményét. Basszus, ezek komolyan nem jöttek rá...?
Nem baj, nem az eszükért szeretem őket.

Jimin kellően kiakadt, mondjuk ezt megértem, szegény Jungkookon töltötte le a hisztirohamát és még a vizét is elvette. Összeszűkült szemekkel figyeltem az arcát, úgy nézte Jimint, mintha a levegőjét lopná, nem a vizét. Bosszúsan hátradőltem a székem háttámlájának és csak a gondolataimban mostam be egyet Kooknak.

Szünetben kilógtunk a suli elé cigizni, közben már a délutáni tervemen gondolkodtam.

- Tae - vágtam közbe a fiú élménybeszámolójának. - Eljössz velem délután vásárolni?

- Persze! - vigyorodott el.

Szegény, szerintem arra gondolt, hogy a plázába megyünk mindenféle csilli-villi cuccokat venni. Nagyot fog koppanni.

A nap további részében leginkább Jungkookot tartottam szemmel. Követtem őt, ha mosdóba ment és minden kis rezdülését magamba véstem. Éhes, és délutánra már szinte könnyes szemekkel nézte az üres vizes palackot. Még nagyobb lett bennem a tettvágy, így miután otthon lepakoltam a cuccaimat, rögtön hívtam Taehyungot, aki tíz perccel később már a szobámban toporgott.

- El fog menni a busz - jegyezte meg feltűnően a telefonját nézve.

- Nem busszal megyünk - mondtam és továbbra is a szekrényemben matattam.

- Mi? Te gyalogolni akarsz a plázáig?! - kerekedtek el a szemei.

- Egy szóval se mondtam, hogy plázába megyünk - röhögtem fel elkeseredett arcát látva.

Elindultunk a két utcával lejjebb lévő üzletbe, ahol csak akkor szoktunk vásárolni, ha sok dolgot kell vennünk, amúgy elég a kisboltba elmennünk.

- Mi Jungkook kedvenc kajája? - kérdeztem a boltba lépve. Magamhoz húztam egy kosarat és bekanyarodtam az első sorra.

- Yoongi, komolyan mondom, kezdesz kifordulni magadból - kuncogott mögöttem ez a jómadár.

- Csak válaszolj, te idióta - morogtam.

Mindent, amit mondott betettem a kosárba és az utolsó sorhoz érve már egész szépen megtelt. A kártyámmal fizettem, mert anyámék tegnap töltöttek rá pénzt, csak majd nehogy számon kérjék rajtam, hogy mit vettem. Habár ha megtartom a számlát, arra mégsem lehet egy rossz szavuk sem, mert végülis élelmiszerről van szó.

Taehyung segített hazacipelni a cuccokat és már előre rettegtem, hogy hogyan fogom én mindezt elszállítani Jungkookhoz, de valahogy biztosan megoldom.

Otthon lefeküdtem egy kicsit, hogy kifújjam magam és kulcsra zártam az ajtómat. Nem akartam, hogy bárki is megzavarjon, nincs kedvem beszélgetni, pedig ha jól hallom a nappaliban éppen Jin tart beszámolót a vizsgájáról. Végre megszerezte a jogosítványát, most már csak a szüleit kell nyúznia egy autóért. És ha az is meglesz, elhúzunk innen, vissza se nézünk. Legalábbis nekem ez a tervem.

A telefonomon böngésztem az interneten, írtam néhány hozzászólást a balekok képeihez, csakhogy ne vesszen a tekintélyem és hírnevem továbbra sem, majd egy óra múlva ráírtam Jiminre.

Én: Ott vagy még?🤔

Chim: Most jöttem el🤓👊🏽

Én: Minden rendben volt?

Chim: Persze, kiderült, hogy amúgy van esze a gyereknek😂😂😂

Én: És evett?

Chim: Nem😶

Én: 🤬🤬🤬🤬🤬🤬

Chim: Úgyhogy kapkodd magad a kis szerelmedhez, mert éhen hal😉

Én: Kinyírlak, Park!!

Chim: Csók, Yoongs😘

Zsebre vágtam a telefonom és sietős léptekkel indultam a konyhába.

- Majd jövök - vetettem oda a nappaliban ülőknek.

- Yoongi! - szólt utánam Taehyung, amikor már a kabátomat vettem magamra.

- Mi van?

- Mondd meg Kookienak, hogy holnap shoppingolni viszem!

- Miért nem mondod meg neki te? - vontam fel a szemöldököm.

- Lusta vagyok és otthon hagytam a telómat - húzta el a száját.

- Jó - biccentettem. - Megmondom neki - ezután felvettem a nehéz szatyrokat és elindultam Jungkookhoz.

————————————————————
Sziasztok!

Szavakkal képtelenség kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok a visszajelzésekért! Minden kis visszaigazolás ösztönöz a további részek írására, fantasztikusak vagytok!🤩 Ezért most hoztam egy újabb részt, Yoongi szemszögéből, hogy az ő látásmódjával is tisztában legyetek🤗 Igyekszem nem csalódást okozni a jövőben, nagyon szeretem ezt a történetet írni.
Még egyszer köszönök nektek mindent❤️