Másnap reggel egészen másképp láttam a dolgokat. Kipihenten ébredtem és bár ott motoszkált a fejemben, hogy tegnap mennyire szörnyen éreztem magam, nem tudta elvenni a kedvem attól, hogy elégedetten sóhajtozzak és kinyújtóztassam a végtagjaimat egy kicsit pozitívabb dolgokra gondolva. Ahogy azonban karomat oldalra dobtam, valami puhának ütköztem. Értetlen ráncokba szalad a homlokom és tapogatni kezdtem azt a valamit, természetesen eszem ágában sem volt kinézni a takaró alól. Addig csináltam ezt, míg nem megütötte a fülemet egy halk kuncogás közvetlenül mellőlem.  Megdermedtem, aztán ijedten rántottam vissza a kezemet a pajzsom alá.

- Jó reggelt, Jungkook - dugta be a fejét az enyém mellé Taehyung.

- Rám hoztad a frászt! - morogtam hátrébb húzódva, hogy ő is elférjen a takaró alatt.

- Azt hittem szándékosan tapogatod a farkam - biggyesztette le a száját, mire elkerekedett szemekkel fordítottam el az arcom, amit ugyan nem láthatott, de éreztem, hogy vörössé válik.

- Tae...

- Nyugi, vicceltem - paskolta meg a vállam, mire hosszasan kifújtam a levegőt. - Yoongi farkát tapogattad.

- HOGY MI?! - ültem fel hirtelen és a szemem elé kaptam a kezem, mert majdnem megvakított a fény.

- Jól van - röhögött Taehyung a hasát fogva. - Csak a kezem volt.

- Átok rád - motyogtam az orrom alatt és visszafeküdtem, mert sokkal kényelmesebb volt úgy, mint ülve.

- Mire véljem ezt a reakciót? - hümmögött a mellettem fekvő fiú.

- Semmire - vágtam rá azonnal. - Te is így reagáltál volna, ha azt mondom, hogy egy másik srác fa... izéjét fogdosod - mentettem magam, hiszen nem tudhatja meg, hogy meleg vagyok. Talán megutálna, undorodna tőlem és elküldene, aztán soha többé nem állna velem szóba. Nem akarom elveszíteni az egyetlen barátom...

- Izéjét? - vihogott fel még hangosabban. - De cuki!

- Megtennéd, hogy épen hagyod a hallásomat? - tettem a tenyereimet a füleimre. - Még csak most keltem fel!

- Pedig már tíz óra - kezdett okoskodni.

- Mennyi? - pillantottam rá. - Túl korán van!

- Egyetértek - szólalt meg egy hang a lépcső felől, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Yoongi a korlátot fogva, szabad kezével a szemét dörzsölte és... Nem tudom, miért, de zavarba jöttem kócos haját és rendezetlen ruháit látva. Lesütve szemeimet fordultam vissza, kérdőre vonva saját magam. - Taehyung, ha még egyszer a vihogásodra kell ébrednem, leütlek és a pincében foglak tartani amíg éhen nem halsz - mondta mindezt olyan nyugodtan és komolyan, hogy a hideg rázott tőle.

- De Yoongi, nincs is pincétek - értetlenkedett Tae, mire megrántottam a felsője alját jelezve, hogy talán jobb lenne ha befogná. A morcos fiú gonoszan elvigyorodott és egy kacsintás után válaszolt.

- De van ásónk és kertünk.

- HOSEOK HYUNG - ordított fel a legjobb barátom, ami miatt annyira megijedtem, inkább meglepődtem, hogy a menekülési akcióm közben leestem a kanapéról. - Ouw, Kookie, jól vagy? - érkezett a zaklatott kérdés.

- Próbáljuk ki, lelöklek az ágyról és megtudod, hogy jól van-e - felelte Yoongi.

- Mi? Ne! - ellenkezett Taehyung, de ezek után csak egy hangosabb súrlódást hallottam, majd a barátom fájdalmas nyögését.

- Gyere - nyújtotta felém a kezét Yoongi. Hezitálva bámultam rá, de úgy látszik nem túl türelmes fajta, az arcára van írva minden érzelme és nem akartam magamra haragítani, így az utolsónak tűnő pillanatban elfogadtam a segítségét.

- És én? - nyávogott Taehyung a földön.

- Te megérdemled - válaszolta Yoongi, majd a konyhába ment.

Nem vagyok gonosz, segítettem Taehyungnak és felhúztam magamhoz a kanapéra.

- Amúgy, hogyhogy itt aludtál? - kérdezte, miután kényelmesen visszafeküdtünk és bekapcsolta a tv-t.

- Nem volt erőm felkelni, éjjel meg nem mertem hazamenni - mondtam magamhoz ölelve a takaró egy részét. - És te?

- Jimin írt reggel, hogy mindenki jöjjön ide, mert fontos közölnivalója van - rántotta meg a vállát.

- Értem - bólintottam és a főzőműsort kezdtem figyelni, éppen egy ilyen csatornán ragadtunk le. A hasam korogni kezdett, amit nem csodáltam, hiszen tegnap semmit sem ettem, ez persze nem baj. Fogynom kell, hogy ne legyek olyan kövér, mint most. Meredten bámultam a finomnak tűnő húst, a zöldségeket és mindent... miközben légzési jógagyakorlatokat vetettem be, nehogy Tae meghallja a szenvedésem. Később csoszogásra lettünk figyelmesek, így mindketten a fáradt Hoseokra néztünk, aki ásítozva dobta le magát mellénk.

- Jó reggelt - motyogta, majd rám nézett és elmosolyodott. Kellemetlenül ért, közben mégis jól esett, de már meg sem próbálok kiigazodni magamon.

Visszafordultam a tv felé, azonban mielőtt újra beleeshettem volna a műsorba, Yoongi is csatlakozott hozzánk egy nagy, kerek tálcával a kezében.

- Tudtam, hogy szeretsz - nyújtózkodott Taehyung. Yoongi letette közénk a szendvicsekkel megpakolt tálcát és gyilkos tekintetet vetett Taere.

- Csak elvisellek. A kettő nem ugyanaz.

- Nekem úgy is jó - nyúlt a legjobb barátom egy szelet szendvicsért és jóízűen enni kezdett. Hoseok és Yoongi is lenyúlt egyet, én pedig mindenhova néztem, csak rájuk nem. A kék hajú fiú mellém ült, amitől még feszültebb lettem és próbáltam minél közelebb csúszni Taehyunghoz.

- Kíváncsi vagyok, hogy mit akar tőlünk Jimin - mondta Hoseok teli szájjal.

- Amikor legutóbb egy fontos dologról volt szó, bulit szervezett, szóval nem kell félni - felelte Taehyung és a képernyőre mutatott. - Ilyet csináljunk már valamelyik nap!

- Undorítóan néz ki - fintorgott Hoseok.

Egy kisebb vita alakult ki közöttük, mert Taehyungnak nagyon tetszett az étel, Hoseok viszont nem volt hajlandó feláldozni a konyhát egy ilyen katyvaszra.

- Egyél - bökte meg az oldalam Yoongi. Ránéztem és megráztam a fejem, fél füllel a két fiúra figyelve.

- Nem vagyok éhes - mondtam halkan.

- Hazudsz - szűkítette össze a szemeit, aztán felemelte a félig megevett szendvicsét és a szám elé tette. Tiltakozón hátradöntöttem a fejem. - Szóval ez az új hülyeséged? - mordult rám.

- Ki kell mennem a mosdóba - nyögtem ki zavartan, mert egyszerűen nem bírtam tovább közöttük lenni. Fülemben dobogó szívvel másztam át Taehyungon és Hoseokon és siettem a fürdőszobába.

Anélkül, hogy a tükörbe néztem volna megnyitottam a csapot és hideg vízet engedtem a tenyerembe. Megmostam az arcom, majd mély levegőket véve igyekeztem lenyugodni.

Haza kell mennem.

Körbenéztem, hátha itt vannak a ruháim, de sajnos csalódnom kellett, így hangtalanul besurrantam Yoongi szobájába. A küszöbön átlépve néztem körül, és amikor megtaláltam a gondosan összehajtott ruháimat az íróasztalon, elmondtam magamban egy imát. Gyorsan ledobtam magamról a nadrágot és a sajátomat kezdtem magamra rángatni. Lehajoltam, felvettem a zoknimat, majd felegyenesedve ledobtam magamról a pólót.

- Jung... - nyílt a szoba ajtaja, én meg úgy megijedtem, hogy kiesett a felsőm kezemből.

Megütközve néztem a szoba tulajdonosára, abban a pillanatban el sem hittem, hogy ez megtörténhetett velem. Yoongi nem folytatta félbemaradt mondatát és úgy nézett rám, mintha... Nem tudom, még soha senki sem nézett rám így. Képtelen vagyok beazonosítani ezt a nézést, de hihetetlenül zavarba hozott, így magamat kirántva a sokkból, a földön landolt felsőmre néztem. Lehajoltam érte, de mielőtt elérhettem volna egy erős kéz visszahúzott és már csak annyit vettem észre, hogy a derekam az íróasztal szélének nyomódik. Elkerekedett szemekkel néztem Yoongira, aki az arcomtól pár centire pillantott vissza rám.

Remegő ajkaimat szólásra nyitottam, meg akartam kérni rá, hogy ne bántson, de egy hang sem jött ki a torkomon, ahogy kezeit hirtelen meztelen derekamra tette, miközben szemei elszakadtak az enyémtől és számomra kifejezéstelen arccal végigmért. Aztán egyik tenyerét felvezette a mellkasomig, amitől libabőr és egy ismeretlen érzés futott végig rajtam. Szó szerint beleborzongtam az érintésébe.

- Bassza meg, Jungkook... - szólalt meg hirtelen elfojtott hangon. - Haza kell menned...

- Megyek... - feleltem alig hallhatóan, de nem mozdultam, mivel még mindig nem engedett el.

Kezét levezette mellkasomról a hasamra, mire igyekeztem minél jobban behúzni, mert féltem, hogy be fog szólni miatta. Felemelte a fejét és mérgesen nézett rám, majd ellépett tőlem.

- Indulj - morogta, miközben lehajolt a felsőmért és hozzám dobta. Alig fogtam fel a történteket, már el is tűnt a szobából.