- Most meg foglak ölni! - kiáltotta Luke és beledöfte a kést a hasába.
Callie felült az ágyban, a szíve lüktetett és verejtékezett. Körbenézett a szobában, minden normális volt. Megkönnyebbülésében sóhajtott és visszadőlt az ágyra, egy másodpercre lehunyta a szemét.
- Csak egy álom volt - megtörölte a homlokát és kimászott az ágyból. A fürdőszobába ment és hideg vízzel megmosta az arcát. A napfény beszivárgott a hálószobája ablakán. Átöltözött, a konyhába indult és előkészített két tányér müzlit. Gyorsan megette az adagját, majd megragadta a másik tányért és a pincébe ment vele. Kinyitotta az ajtót és lesétált a lépcsőn, köszönt a fiúnak, aki a falhoz volt láncolva. A kék szemei megteltek félelemmel és könnyekkel, ahogy látta, hogy felé sétál.
- Jó reggelt! - kuncogott, majd a fiú elé helyezte a tányért. Habozva ránézett, majd keresztbe tette karjait. - Jobb, ha eszel Luke. Nem akarom, hogy éhezz - nevetett, majd Callie is keresztbe tette karját a mellkasa előtt. - Valószínűleg kíváncsi vagy, hogy ki vagyok és, hogy mit tervezek veled, Luke. - a fiú szemébe nézett. - Először is, én vagyok a legrosszabb rémálmod - mosolygott, erre Luke odapréselte magát a falhoz.
- Másodszor, én vagyok a kék szemű bandita.