Luke szemszöge.

Odaadtam neki az orvosi dolgokat, majd visszajöttem az emeletre. Nem tudom miért érzem magam rosszul, amiért megkínoztam. Úgy értem, ezt csináltam az összes áldozatommal. Csak máshogy érzem magam, mikor körülötte vagyok, nem tudom miért. Lányokat rabolok el és ölöm meg őket pár hét szenvedés után. Aztán keresek egy másik áldozatot. Ez kezd egyre furcsább és furcsább lenni. Kurvára próbál valami kiutat találni. Senki se próbálta még ennyire, soha. Minden áldozatomat megkínoztam, de csak az ő szórakoztatására. Kurvára utálom, hogy mindig átveszi az uralmat felettem, mintha sose tudnék megszabadulni tőle. Az életem részévé vált. Csak azt kívánom, bárcsak eltűnhetne. Ő csinált ilyenné. Szörnyeteggé.
Nem kellene vitatkoznom magammal. Ettől csak még őrültebbnek nézek ki. Végig futattam a kezem a már így is kócos hajamon. Megragadtam a sörömet és gyorsan lehúztam. Majd elővettem még egyet, majd odamentem vele a kanapéhoz és helyet foglaltam. Felemeltem a távirányítót, bekapcsoltam a TV-t és néztem, hogy most éppen mit csinál Callie. Néztem, ahogy jobbra-balra dőlögeti a fejét. Nem csinált semmit. Általában, mikor nézni szoktam kesereg fájdalmában vagy elkezdi ráncigálni a láncot, pedig már azt is próbálta, persze sikertelenül.
Befejeztem a sörömet, valami más elfoglaltságot kell keresnem, mert már vagy 1 órája szart se csinált. A konyhába indultam és kidobtam az üres sörös üveget a kukába. Majd visszamentem az előszobába és kikapcsoltam a kamerát meg a TV-t.  Lekapcsoltam az összes lámpát és a szobám felé vettem az irányt. Kibújtam a fekete csőnadrágomból és a pólómból. Meztelenül hagytam felsőtestem, csak egy alsónadrágot viseltem. Bebújtam az ágyba és betakaróztam. Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni.

Kipattantak szemeim, mikor valami zajt hallottam. Nem törődtem vele, maradtam ugyanúgy az ágyamban, magamhoz szorítottam a takarót, ahogy újra lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni. Felültem, mikor valami nyikorgást hallottam. Nem lehet Callie, hiszen ő be van zárva a pincébe. Basszus. Nem éreztem a nyakam körül a láncot, amin a kulcs volt. Pánikolva ugrottam ki az ágyból és lassan kimentem a szobámból. A pinceajtó felé fordultam, láttam, hogy az tárva nyitva áll. Megfogtam a fejem és legbelül felnyögtem, mikor egy rosszat sejtő nevetést hallottam, mégis volt benne valami ártatlanság. Lassan megfordultam és szembetaláltam magam Callie-vel, egy pisztolyt tartott a kezében. A szemeim kitágultak, ahogy próbáltam nem bámulni a meztelen felsőtestét. Persze attól is, hogy egy pisztolyt szegezett rám.
- Elegem lett, hogy bezárva tartottal, pedig csak 2 napja vagyok itt. Hogy is van ez Luke? Huh? Gondoltad volna, hogy egy lány, akit elraboltál kiszabadul valaha is, főleg 2 nap után? - nevetett, ahogy egyet előrébb lépett, én eggyel hátrébb léptem. Addig csináltuk ezt, míg a hátam neki nem nyomódott a falnak.
- Tudod, le kellene, hogy lőjelek, de nem igazán akarom. - kezdte. - Vagy meg kellene kínozzalak, ahogy te tetted velem és a többi halott lánnyal?
- Rendben. Lőj le! Szabadíts meg a nyomorúságomtól. Hagyd, hogy ez a dobogó szarság bennem meghaljon - mondtam, komoly arckifejezéssel. Furcsán nézett rám. Meg volt rémülve, csak jól el tudta rejteni.
- Tudom, hogy lesokkolt. Lesokkolt, hogy az egyik áldozatodban van kitartás és készen áll szembeszállni ellened. - mondta még egy lépest előrébb téve. Még jobban nekinyomtam a hátam a falnak. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam lesokkolva. Tudtam, hogy Callie kihívás lesz.
- Nem úgy vagyok lesokkolva, ahogy azt te gondolod. A kezdetek óta tudtam, hogy küzdeni fogsz. - mosolyogtam. Egy pillanatra megfagyott.
- Hogy érted? - kérdezte. A légzése kezdett egyeletlen lenni, ahogy felé tettem egy lépést. Kapkodta a levegőt. Majdnem tett egy lépést hátra, majdnem.
- Látod Callie, egyik lány sem tudott már a legelső alkalommal megszökni tőlem. - mondtam, téve egy másik lépést felé. Ezúttal hátrébb lépett. Enyhült szorítása a pisztolyon, elszántan néztem minden mozdulatát. - Egyik lány se volt szemtelen velem szemben vagy beszélt vissza nekem, - folytattam, tettem még egy lépést. Ő is tett egyet hátrafelé. De erősnek próbált tűnni, ezért egyet felém lépett. - És még olyanra se volt példa, hogy egyszer megszökött, aztán elkaptam és megszökött újra és egy fegyvert tartott felém, - nevettem, ahogy egy újabb lépést tettem felé. A meztelen mellkasomhoz hozzáért a pisztoly. - Most látni akarom, hogy ebben a lányban van-e annyi akaraterő, hogy lelőjön? - rám nézett, a pupillái kitágultak.
- Azt kérdeztem: Meg van benned az a kurva erő, hogy lelőj engem? - a hangom hangos volt. Az ujjai láthatóan remegtek. Figyelmeztetés nélkül, meglöktem a vállat, majd nekilöktem a falnak. Felnyögött fájdalmában. Megragadtam a csuklóját és kikaptam a fegyvert belőle, letettem a földre, még mindig a kezem között tartva a csuklóját. Szemeztem vele, a testünk összenyomódott, ahogy tartottam, hogy ne tudjon kiszabadulni.
- Nem ez volt a legjobb lépes - kuncogtam, felnyögött, ahogy a próbálta kiszabadítani csuklóját  szorításomból. Ekkor valami elképzelhetetlen dolog történt. Hirtelen megcsókolt. A dühöm vággyá alakult. A kezem a csuklójáról a csípőjére vándorolt, felemeltem és a lábait a derekam köré csavarta. Visszacsókoltam.