Callie szemszöge.

Luke Hemmings. Totálisan illik rá a név. Cuki név, cuki fiú. Ugh, nem gondolhatom azt, hogy cuki. Ő egy gyilkos, egy kurva sorozatgyilkos. Legalább csinált nekem másik szendvicset. Befejeztem a kajálást, lassan ettem, mert tudtam, hogy legközelebb csak késő este ad enni. Csak ámulni fogok, ha egyáltalán ad inni. Lépéseket hallottam felettem. A szobájában lehetett, mert a konyha sokkal messzebb volt a pincétől. Azután vízcsobogást hallottam. Azt hiszem fürödni készül. Felálltam. Ki kell valamit találnom, hogyan szabadulok ki innen, de ezek a kurva láncok oda voltak erősen rögzítve a falhoz. Már egyszer megpróbáltam kirángatni, de ez a terv kudarcba fulladt. Ez a srác jól megtervezte a dolgokat. Úgy értem, már megölt öt lányt és én leszek a hatodik. A falat vizsgáltam és a tervemen gondolkoztam.
- Bú! - suttogta bele a fülembe. Megrémültem és egy apró sikoly csúszott ki a számon. Gondolkodás nélkül megfordultam és felpofoztam. Szavakat próbáltam kreálni. Kikerekedtek a szemei és megdörzsölte az arcát, ahol megütöttem.
- Sh, te voltál eddig az első ember, aki megütött. Erős akaratú lány. - mondta. Én csak kikerekedett pupillákkal meredtem rá. Vajon ezért büntetést kapok? Eldöntöttem, hogy újra szemtelen leszek és lenyugtattam magam a sokkból. Átnyújtott egy palack vizet. Elvettem tőle.
- Látod, nem volt olyan nehéz hozni nekem vizet. - kötekedtem. Az egyetlen kérdés, amit magamtól kérdeztem: hogy a francba tudok ilyen nyugodt lenne? Úgy értem, simán megölhet és én mindenből viccet csinálok. Úgy döntött elkezd kötekedni azzal, hogy nem tudok szabadulni innen. Ránéztem. Ez a kis szemét ezt mondta nekem? Ha nem lennék ideláncolva a falhoz, behúznék neki még egyet.
Aztán elment és bezárta az ajtót. Sóhajtottam, leültem a földre és kortyoltam egy kicsit a vizemből. Megpróbálok tartalékolni, mert valószínűleg nem fog másikat hozni nekem. Elkezdtem gondolkodni, hogyan juthatnák ki innen, még ha tudtam, hogy ez nem lehetséges. Már sokszor csinált ilyet, úgyhogy biztos tudja, hogy hogyan tarthatja itt áldozatait. Elkezdtem gondolkodni valamin. Nos, nekem is van némi előnyöm. Ő máshogy kezel engem, mint az eddigi áldozatait. Nem tudom miért vagy hogyan, csak érzem és kész. Noha itt vagyok már egy ideje, csak most néztem körbe igazán a helyiségben. Az asztal, amin az "eszközei" voltak nagyon instabil volt, úgy nézett ki, mint, ami bármelyik pillanatban eltörhet. Néha még a szerszámok súlya miatt meg is ingott. Csak a lélegzésem és a lámpa pislákolása hallatszott. Észrevettem, hogy egyre hidegebb van idelent, újra körbenéztem, egy légkondi volt felszerelve. Komolyan? Bekapcsolta a légkondit, mikor odakint körülbelül 5 fok lehet! Most vagy ilyen idióta, vagy ez is része a tervének; halálra fagyaszt idelent. Nem tudom. Észrevettem, ahogy áramlott ki a légkondiból a levegő, az jobban meglibbentette az asztalt. Egy reccsenést hallottam, ez pedig egy kis reményt nyújtott. Ez volt a napom fénypontja és közbe halálra fagyok, mert a lég kondi már vagy 2 órája ment. Az asztalt néztem és imádkoztam, hogy felboruljon. Ahogy azt szemléltem, észrevettem, hogy az egyik csavar meg van lazulva, ez volt az okozója mindennek. Már majdnem sírtam örömömben. Az asztal felborult, az összes szerszám leesett róla, szerencsémre az én irányomba. Gyorsan felálltam és addig mentem, ameddig a láncok engedtek, láttam, hogy pont elérem a szerszámokat. Éljeneztem magamban, ahogy azokat néztem - kalapácsok, kések, fejszék és fűrész. Láttam egy kulcsot is.  Felkaptam és néztem. Aztán a csuklómon lévő bilincsre pillantottam és észrevettem egy kulcslyukat rajta. Ez azt jelenti, hogy talán, ezek a kulcsok ebbe a bilincsbe valók? Belehelyeztem a lyukba és lassan elfordítottam. Aztán egy kattanást hallottam és a bilincs leesett. Örömkönnyek folytak le az arcomon, ahogy kiszabadítottam a másik karomat is a bilincsből. Szabad vagyok. Kijuthatok innen. Gyorsan megragadtam az egyik kést. Lassan sétáltam felfelé a lépcsőn, enyhén nyikorgott alattam, ahogy megtettem a lépéseket. Tudtam, hogy bezárta az ajtót, de imádkoztam, hogy kijuthassak. Lenyomtam a kilincset és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg zárva van. Halkan felnyögtem és szorosabban tartottam a kést.  Sötét volt, így elég nehéz volt megtalálni a kulcslyukat, szóval nem tudom megmondani, hogy egyáltalán innen ki lehet-e nyitni. Azt se hallottam, hogy a zár elfordult.
Sikítottam, ahogy az ajtó kivágódott és találkoztam két jég kék szempárral. Luké volt. És nem tűnt boldognak.