Luke szemszöge.

(A dőlt betűs rész visszaemlékezés)

Szemeiben észrevehető volt a kíváncsiság és egy kis félelem. Igen, szellem vagyok.
- Azt hittem, ilyenek nem léteznek - mormolta, majd az arcomat kezdte szemügyre venni.  Megforgattam a szemem és újra rápillantottam, még mindig engem bámult.
- Hogy haltál meg?
- Csak egyet kérdezhettél, most pedig vissza a történetemhez - motyogtam.
- Szóval a börtöncellában eltöltött csodálatos éjszaka után...

Luke kinyújtóztatta végtagjait, ahogy az anyukájával sétált ki a rendőrőrsről. Egész úton csend uralkodott közöttük. Liz azt akarta, hogy mosakodjon meg, mielőtt meglátogatják Andrew-ot a korházban, hogy Luke bocsánatot tudjon kérni a múlt éjszakai viselkedéséért. Luke ezért majdnem leordította az anyukáját, de inkább megőrizte a nyugalmát. Nem akarta elhinni, hogy az anyukája azt gondolja, hogy ez az egész az ő hibája volt.
Megérkeztek otthonukba, majd Luke egyből a szobájába sietett. Elege volt a családjából.  Megragadta az iskola táskáját, kiborította a tartalmát a földre, ezután beletuszkolt annyi ruhát, amennyit csak tudott abba a kicsi táskába. Miután kész lett otthagyta a szobájában és elindult a fürdőszobája felé. Ez lesz az utolsó zuhany ebben a házban. Gyorsan megfürdött, dereka köré tekert egy törölközőt, majd megragadott mindig lényeges dolgot, ami kell és belegyömöszölte a táskájába. Bezárta az ajtót, ezután gyorsan felöltözött és még kétszer leellenőrizte, hogy mindent bepakolt-e. Előkereste a pénztárcáját, majd megnézte, hogy mennyi pénze van, csak 53 dollár. Felnyögött, legalább 100 dollár kéne, hogy eltudjon szökni ebből a házból. Beletette a pénzt a nadrág zsebébe. Az egyik vállára helyezte a táskát, majd az anyukájához ment, aki az előszobában ült.
- Mi van abban a táskában? - kérdezte, ahogy felállt a kanapéról és a fiával együtt elindultak az ajtó felé. Mindketten beszálltak a kocsiba, majd Liz beindította a motort.
- Gondoltam viszek egy kis házi feladatot, amit majd a korházban megcsinálok. - Luke könnyedén hazudott az anyjának. Kicsit csalódott volt, hogy így tudott hazudni a szüleinek, de az volt az egyetlen módja annak, hogy láthassa Haley-t anélkül, hogy az apja eltörné a nyakát. Liz bólintott, az út a korház felé csendesen telt.
Leparkolt és kiszállt az autóból Luke-al együtt. Beléptek a korházba, bejelentkeztek, majd mentek megkeresni Andrew szobáját.  Liz megállt és átnyújtotta a fiának a táskáját.
- Luke, légy kedves kérlek és vigyázz a táskámra, ameddig elmegyek a női mosdóba.
Luke bólintott és a falnak támaszkodott, megvárta, míg az anyukája eltűnik a látókörből, majd kicipzárazta a táskát, megkereste Liz pénztárcáját és elvett 50 dollárt. Gyorsan beletette a nadrág zsebébe, majd visszahelyezte a pénztárcát a helyére és becipzárazta a táskát. Idegességében az alsó ajkát harapdálta, ahogy Liz visszatért, elvette a táskáját, majd folytatták útjukat Andrew szobája felé. Luke büszkén mosolygott, ahogy meglátta, hogy be van gipszelve Andrew orra.
- Szervusz, édesem! - mosolygott feleségére, majd eltűnt az a mosoly az arcáról, amint meglátta a fiát, hogy ő is ott van.
- Ő mit keres itt?
- A-azért vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek. - dadogta Luke, habár ő tudta, hogy nem ezért jött, csak el akarta hitetni az anyukájával.
- Nem kell a bocsánatod! - mondta Andrew, majd Liz rácsapott a kezére és szúrós szemekkel ránézett.
- Ő a fiad Andrew! Engedd, hogy bocsánatot kérjen a tettéért!
- Inkább négyszemközt kérnék bocsánatot anya, ha lehetne. Esküszöm, nem fogom bántani! - biztosította Luke az anyukáját. Sóhajtott és bólintott.
- Elmegyek a büfébe és szerzek egy kis kaját. - megpuszilta a fiát és Andrew-ot, majd kisétált a szobából, az ajtó lassan bezárult, a levegőben érezhető volt a feszültség. Luke az ágy mellé lépett és a vezetékeket nézte, amik Andrew-hoz csatlakoztak. Nem tudta mire volt ez a nagy felhajtás, csak néhány ütés érte az arcát. Az ágy végéhez ment, míg Andrew mereven figyelte fia minden mozdulatát. Luke körbenézett a helyiségben, majd megragadta Andrew lába alól a párnát.
- Hé! Mi.. - Andrew ordítása félbe lett szakítva azzal, hogy Luke az apja arcába nyomta a párnát. Andrew küzdeni kezdett, megpróbálta eltolni a párnát, de ettől Luke csak még erősebben nyomta. Hamarosan érezte, hogy Andrew mozdulatai gyengülnek, majd végre abbamaradtak. Luke óvatosan elemelte a párnát, majd meglátta Andrew élettelen szemeit. Visszahelyezte a párnát eredeti helyére és hátrébb lépett. Megölte az apját. Megtette. Megfordult, gyorsan kiszaladt a szobából, majd a korházból. Csak futott és futott, míg egy ismerős sikátorhoz nem ért és befutott az erdőbe. A kunyhóhoz rohant, ami üres volt. Még mindig rettentő bűz áradt ki a helyiségből, Luke szemébe könnyek szöktek. Remegve nyitotta ki az ajtót, majd beljebb ment. Lassan a pince ajtó felé ment és kinyitotta. Lenézett és látta, hogy a hatalmas vérfolt még mindig ott van. Két lépcsőfokot lejjebb ment, majd leült, beletúrt a hajába, ahogy újra sírni kezdett. Hogy vehetett ekkora fordulatot az élete?

- Miért ölted meg az apádat? Mármint értem én, Haley miatt, de börtönbe is juthatott volna. - motyogta.
- M-mérges voltam. Mit tett Haley-vel? Undorító. Csak azért csinálta, mert azt hitte, hogy bűnös dolgokra kényszerít, pedig valójában én kezdeményeztem legtöbbször. Megölték, mégpedig miattam - mondtam.
- Tudom, hogy undorító, amit az apád tett, de te lányokat rabolsz el és kínzol meg! Ez nem álszent egy kicsit? - mondta, ahogy felhúzta az egyik szemöldökét. Komolyan? Pont most akar engem kioktatni? Egy ilyen helyzetben?
- Én nem akartam! Mind ez azért volt, mert Andrew és Haley birtokolta az elmém!