Luke szemszöge.

(A dőlt betűs rész visszaemlékezés)

Úgy éreztem magam, mintha egy ördögűzésen lennék keresztül és aztán ledermedtem, az ő hangja tért vissza az elmémbe.
Komolyan azt hitted, hogy békén hagyunk, Luke? Szánalmas.
Tényleg azt hittem, hogy lesz esélyem normális életet élni, de úgy tűnik nem. Sose lesz normális életem. Úgy érzem, próbálja átvenni a hatalmat, de én ezt nem hagyom.
Nem irányíthatsz többe engem, Luke. Egyre csak erősebb és erősebb leszek. Most végre véget vethetek mindkettőtöknek - pont úgy, ahogy Haley-vel tettem.
Nem, ez nem történhet meg.
Most már én irányítok, Luke.
Éreztem, hogy a tervem kudarcba fulladt, ahogy kezdett elsötétülni az elmém - a gondolataim kezdtek megtelni haraggal. Tudod mit utálok ebben az egészben a legjobban? Látom és érzem az összes dolgot, amit Callie-vel teszek, ahogy megszorítom a sebhelyes karját és visszatuszkolom a pincébe. Hallom, ahogy Andrew rajtam keresztül beszél, de nem tudok ellene tenni semmit. Tehetetlennek érzem magam - próbálok kiszabadulni a belső gondolataimból. Olyan, mintha csapdába estem volna a elmémben és nem találom a kiutat.
Andrew-t nem tekintem az apámnak, azért, amit Haley-vel tett, ő egy beteg ember. Kínosnak éreztem őt az apámnak nevezni és, hogy én az ő fia vagyok.
- Ez még csak a kezdet volt, kedves Callie. Csak a kezdet - nevetett rajtam keresztül.
- Akarod, hogy folytassam? - kérdezte. Callie szó szerint a falnak volt lapulva, ajka reszketett.  Azt hiszem tudta, hogy ez az egész merre tart.  Próbáltam harcolni, de nem működött - csapdába estem a saját elmémben, míg Andrew irányít.
-  Akkor folytatom - úgy nevetett. mintha valami vicces történetet mesélne.
- Szóval elérkezett a vacsoraidő..

A Hemmings család az asztalnál ült, Haley Peterson társaságával. Liz kihozta a vacsorát, amit oly' nehezen készített egy egész napon keresztül. Az illata beárasztotta az étkezőt, mindenkit arra késztetve, hogy megnyalja a szájat - izgatottak, hogy megkóstolják az ízletes ételt.
Mindenkinek szedett egy tányérral, plusz egy szelet kenyeret.
- Jó étvágyat! - édesen mosolygott, majd helyet foglalt a férjével szemben. Mindenki falatozni kezdett, persze, csak az áldás után. Liz kérdezte Haley-től, hogy miket tervez a fiával. Haley valamelyest nyugodtan válaszolt, olyan érzés volt, mintha valami kihallgatáson lenne. Mikor mindenki végzett a vacsorával, Haley felállt és elnézést kér, hogy neki menni kell - el akart szabadulni a kényelmetlen feszültség alól.
- Ó engedd, hogy haza vigyelek! - ajánlotta fel Andrew, most egy igazi mosoly terült el az arcán. Haley visszautasította, de Andrew ragaszkodott hozzá.
- Kérlek Haley, engedd, hogy haza vigyen! Sötét van, és nem akarjuk, hogy bántódásod essen. - mondta Liz, aggodalom volt észrevehető hangjában és szemében. Nagyon megkedvelte Haley-t ezután az este után. Ő úgy gondolta tökéletes lány Luke számára. Haley bólintott, majd Andrew-val együtt elkezdett haza felé sétálni. Próbálta megtartani a távolságot közte és Andrew között, nem lakott olyan messze a Hemmings családtól. Ahogy befordultak a sarkon és Haley-ék kocsifelhajtójához értek, Andrew durván megragadta Haley karját. Közelebb húzta magához és arra kényszerítette, hogy nézzen a szemébe. Pupillái tágra nyíltak a félelemtől és láthatóan reszketett szorítása alatt. Andrew feje vörös volt, kék szemeivel nézett le az apró lányra.
- Azt akarom, hogy távol maradj a fiamtól, te szörnyeteg! - hangjában érezhető volt a gyűlölet.  Haley próbált kiszabadulni a férfi fogásából, de erre ő csak szorosabban fogta.
- Rosszul vagyok tőled! Elrontod a fiamat! - morogta. - De én ennek véget vetek! - majd bevonszolta Haley-t az erdőbe. Folyamatosan próbálta kirángatni karját Andrew mancsai közül. Egyszer sikerült kiszabadulnia, de Andrew elkapta és a vállára dobta a lányt. Így vitte tovább egy kunyhóba, ami az erdő mélyen volt. Egyszer követte oda Luke-ot és látta, hogy ott találkozott ezzel a katasztrófa lánnyal. És mi háborította fel jobban Andrew-t? Elcsábította az ő fiatal fiát, hogy szexeljenek, amit a házasságig nem szabadna. Mikor Luke hazaért rendesen leszidta, mivel bűzlött az ő parfümjétől és a szextől, de ezt a titkot nem mondta el Liz-nek. Andrew berúgta a kunyhó ajtaját és bevitte a lányt a sötétségbe. Talált egy villanykapcsolót, felkapcsolta, majd körülnézett. Úgy tűnt elég messzi van, hogy az emberek bármit is halljanak. Elkezdett az ismeretlen folyosón sétálni, újra berúgott egy ajtót, ahogy szorosabban tartotta a vállán Haley-t, ki még mindig küzdött. Majd kirúgta az utolsó ajtót, ami a pincéhez vezetett. Ledobta Haley-t a válláról, hogy a lány leguruljon a lépcsőn. Sírni kezdett fájdalmában, ahogy földet ért a cement padlón. Andrew bezárta a pince ajtót és lassan elkezdett lefele haladni a lépcsőn. Haley még mindig a földön feküdt. Leért az utolsó lépcsőfokra és körülnézett a helyiségben - semmi jó sincs, amivel ölni lehet. A lány mellé guggolt, majd felemelte a fejét a hajánál fogva.
- Te vagy a bűnös. - még mindig a haját fogta és úgy állította talpra Haley-t, aki csak még jobban zokogott.
- Azt javaslom, hogy kezdj el imádkozni kisasszony, mert szükséged lesz rá.

- Figyelsz Callie? - kérdezte tőle, ahogy a könnyek lassan gördültek le arcáról. - Ugyan már! Még csak most következik a legjobb rész! - csendben mosolygott rá, mielőtt ördögien kuncogott egyet.
- Figyelned kéne, kedvesem, mivel veled is ez fog történni.