Luke szemszöge.

Felraktam a kapucnim, ahogy a falnak támaszkodtam, néztem az éppen arra járó embereket és próbáltam a szemükbe nézni - hátha valamelyiknek kék színű és persze lány. Általában mindig így kezdődött a tervem. De aztán, az egyik lányon megakadt a szemem. A boltban állt, kezében egy doboz tejjel, éppen fizetett. Ragyogó szőke haja volt, ami a hátára omlott. Nem tudom milyen színű volt a szeme, de valami furcsa érzést keltett bennem. Nem nézett fel, így elő kellett állnom valamilyen tervvel, hogy láthassam az arcát. Gondolkodás nélkül elindultam felé, egy pillanatra se vettem le róla a szemem. Hamarosan nekiütközött a mellkasomnak. Gyorsan kellett reagálnom, körbefontam a karom a csípőjén, ezzel megtartva őt az eséstől. Végre felnézett, így láthattam a szemét - ragyogó jég kék. Önelégült mosoly ült az arcomra. Köszönj az új áldozatomnak. Imádtam nézni, ahogy próbál kijutni a szorításomból. Rémültnek tűnt és ez mosolyra késztetett. Gyorsan átvetettem a vállamon, majd sikított egyet, ettől kirázott a hideg. Csodálkoztam, hogy senkise figyelt erre fel, még ha a város éjszaka úgy nézett ki, mint egy szellemtanya. Gyorsan mentem be az erdőbe. A szívem mélyén tudtam, még ha találnak is kiutat, úgyis elkapom őket. Ördögi mosolyt csalt az arcomra, mikor megdermedt - valószínűleg félelmében, mikor elmondtam neki, hogy ki vagyok. Megint kirázott a hideg, mikor egy kurva hangosat sikított. Miért nem bírta abbahagyni, mikor már messzi voltunk a várostól? Elnevettem magam, ahogy az apró öklével ütögette a hátam, ezzel próbálva bántani engem.
Eléggé kihozott a sodromból mikor elsőnek megszökött. Felfedeződne kilétem, ha valamelyik áldozatom kiszabadulna, mert ez azt jelentené, hogy elmehetne a rendőrségre és elmondaná nekik, hogyan is nézek ki. És az nem lenne túl jó. De adok neki egy kis előnyt, mivel ő az első lány, aki eddig ki tudott szabadulni a szorításomból.
Ezután levittem őt a pincébe és kulcsra bezártam a pinceajtót, ahogy szoktam. A konyhába mentem és kivettem egy sört a hűtőből. Kinyitottam, nyeltem egy nagyot belőle. Letettem az üvegsört a pultra és a kezemmel a hajamba túrtam. Elkezdtem gondolkodni, hogyan is kezdődött ez az egész. Ó igen, meg is van. Miatta. A férfi, akivel soha többé nem akarok beszélni. Hadd gondolkozzak miért. Lerombolta az egész életem és szörnyeteggé változtatott, olyanná, aki most vagyok. Gyorsan megráztam a fejem, megpróbáltam elhessegetni a gondolataimat. Felkaptam a sört és újra egy nagyot kortyoltam belőle. Kisétáltam a konyhából, át az előszobába. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Átkapcsoltam a kamerára, amit a pincében helyeztem el, közvetlen kilátás nyújtott Callie-re. Gyönyörű lány, elismerem. Ez volt, amit az összes áldozatommal tettem. Bezártam őket a pincébe, kezemben egy sörrel leültem a kanapéra és néztem őket, ahogy kétségbe vannak esve. Talán hat hónapja szereltem fel a kamerát. Mikor elkaptam a legelső áldozatom. Nem nagyon emlékszem rá. Callie csak járkált fel-alá azon a minimális helyen, ami volt neki. Beletúrt a hajába és sírt. Nevettem, miközben néztem őt. Láttam már ennél rosszabbat is. Ő az egyetlen lány, aki megpróbálta kiráncigálni a láncot a falból. Csapkodott össze-vissza, mint egy őrült. Azt hiszem valami történt vele, lecsúszott a fal mentén a padlóra. A könnyei most gyorsabban folytak le orcájáról. Igazából egész kíváncsi vagyok, mire döbbent rá, mert csendben maradt egész idő alatt. Csak az hallatszódott, hogy kinyújtja a lábat és értelmetlen szavakat motyog. Úgy érzem kihívás lesz ez a lány. Ő erősebb, mint a többi áldozatom volt. Látom. Mellesleg sokkal nyugodtabb is. Vagyis igen, ő is kiakadt mikor elkaptam. De ki nem lenne, mikor egy idegen felkap a vállára és bevisz az erdőbe?
Miután meguntam a bámulását, felálltam és beledobtam a szemetesbe a sörömet - igen, szeretem, ha rend és tisztaság van körülöttem. Kikapcsoltam a TV-t, a lámpákat lekapcsoltam a konyhában, az előszobában és a hálószobám felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt, felszedtem a földön hagyott ruháimat és emlékeztettem magam, hogy egy nap muszáj lesz kitakarítanom. Levetkőztem és átvettem a pizsamám, azaz: csupaszon hagyom a felsőtestem, és egy melegítő nadrág. Megbotlottam az ágyban, ezzel is bizonyítva a tényt, hogy milyen ügyetlen vagyok. Betakaróztam és elkezdtem a mennyezetet bámulni. Callie-n gondolkodtam, hogy mit fogok vele csinálni az elkövetkező három hétben. Csak remélni tudom, hogy hallgatni fog majd rám és nem lesz makacs vagy valami, mert akkor meg kell büntetnem és az én büntetésem nem igazán kellemes, ahogy az előző áldozataim mondták. Az igazat megvallva, némileg rosszul érezném magam, ha meg kellene büntetnem. Nem tudom, miért gondolkodom ezen. Sose volt ellenvetésemre büntetést adni az áldozataimnak rossz magaviseletért.