Callie szemszöge.

- L-Luke - mondtam halkan. Már vagy 5 perce csak egy helyben áll - mintha valamin gondolkozott volna. Felkapta a fejét és egy apró mosoly ült az arcára.
- Uh, bocsi, csak elkalandoztak a gondolataim. - motyogta, közben még mindig mosolygott. Lassan újra felém kezdett jönni, visszakellett fognom magam, hogy ne kússzak újra hátrébb. Rám nézett, próbálta elemezni a reakcióm, de én elég jól elrejtettem. Megragadta a csuklóm, levette a nyakáról a nyakláncot és eloldozott. Megdörzsölte a kezem, a mozdulatai határozatlanok voltak - már majdnem olyan volt, mintha barátságos akarna lenni. Ránéztem, a haja a homlokára volt lapulva. A szemei fáradtak voltak, fekete táskák voltak alatta. Ajka halvány rózsaszínű volt, az ajak piercingéről egy kis fény verődött vissza. Egészen ártatlannak tűnt.
- Mi van? Van valami az arcomon? - kérdezte, ezzel kiszakítva gondolataimból, mialatt őt tanulmányoztam. Egyenesen a szemembe nézett - a kék szeme közvetlenül az enyémbe.
- Nem, csak - akaratlanul harapdálni kezdtem a számat, ahogy belenéztem a szemébe. - A kék szemeid. Elvarázsoltak. - valami megcsillant a szemében, fényesebbek lettek. És nem hazudtam, mikor azt mondtam, hogy elvarázsoltak. Gyönyörű kék szemei voltak - mint az óceán egy vihar után.
Megharapta az ajak piercingét, amitől igazán szexinek nézett ki. Az egyik kezével végigsimított az arcomon, majd a tarkómra helyezte.
- Szabad? - kérdezte alig hallhatóan, nézése az ajkamra vándorol. Bólintottam, megnyaltam a szám, ahogy lassan felém hajolt. Majd végre megcsókolt. Lehunytam a szemem, majd bizonytalanul a nyaka köré fontam a karom. Ajkaink lassan mozogtak. Mikor először csókolóztunk akkor nem éreztem ilyet - pánik és a zsibbadás futott végig a gyomromban, nem tudom leírni -, de azt elmondhatom, hogy csodás érzés volt. Kezeivel körbefonta a derekam, egy pillanatra lefagytam, de aztán lenyugodtam, azt hiszem, biztonságban érzem magam körülötte. Elvesztem a csókunkban, ajkai olyanok számomra, mint a drog. Miért történik ez? Csak tettetnem kéne, de az a csók szenvedélyes volt, mint a pokol. Végre eltolt magától, ajkai duzzadt pirosak voltak, csak úgy, mint az enyém. Nem tudom mit fogunk csinálni ez után. Úgy értem, ő csak állt ott, engem nézve. Kényelmetlenül kezdtem érezni magam, ezért lenéztem a földre. Kezeivel kisöprött pár kósza tincset az arcomból. Érintése csábító volt. Beleremegtem. Mi folyik itt? Nem kellene ezt éreznem. Csak meg kellene játszanom és hamarosan elszökni.
- Gyerünk, uh, menjünk az emeletre. - motyogta. Összefonta ujjait az enyémmel és enyhén húzni kezdett a lépcsőig. Felmentünk, lassan követtem őt. Kiléptünk a pince ajtón és észrevettem, hogy a szobája a pince előtt van. Hm, sose néztem igazán körül, mivel általában terrorban tartott. Egy kép se volt a falon, csak poszterek random bandákról - gondolom, azoké, akiket kedvelt. Újra bevezetett a szobájába és onnan a fürdőszobába. Luke megragadt egy hatalmas rongyot, kenőcsöt és ilyen dolgokat a mosdó alatti szekrényből és visszajött hozzám. Óvatosan megfogta a karom, feltartotta és megnézte az apró égési sebeket, amiket a cigarettával csinált. Megfogta a kenőcsöt és bekente vele sebeimet. A csúnyábbakra sebtapaszt rakott, mielőtt az egész karomat bekötözte. A sokkolóval okozott sebeket is bekente a hasamon, még ha azok már nem is fájtak, csak néhány.
Hirtelen határozottnak éreztem magam - csak egy melegítő nadrág és egy sport melltartót viseltem.  Visszament a szobájába és egy pólóval a kezében tért vissza. Átnyújtotta nekem és én elvettem, éreztem az illatát rajta.
- Köszi - mondtam halkan.
- Nézd, Callie - ránéztem, idegesen rágcsálta az ajak piercingét. - Ha belemegyünk egy ilyen párkapcsolatos dologba, akkor úgy gondolom egy bocsánatkéréssel kéne indítanom, a tetteim miatt. Túl bonyolult most elmagyaráznom, de majd hamarosan meglátod.
Bólintottam és kinyújtottam a karom. Úgy kellett tűnnie, mintha én is azt akarnám, hogy ez az egész működjön. Zavartan nézett a kezemre, megforgattam a szemem, majd belehelyeztem az egyik kezét a sajátomba és megráztam.
- Szia! Az én nevem Callie. Callie Flinn.
Úgy tűnik végre leesett neki mit is próbáltam csinálni, kuncogott és újra megrázta a kezem.
- Luke vagyok. Luke Hemmings.