Callie szemszöge. 

- Mi a fasz?  - suttogtam, ahogy Luke leesett a lépcsőn, pont az arcára. Próbáltam kontrolálni az érzéseim és nem nevetni rajta. Zavartan nézett rám, mintha valamin nagyon elszántam gondolkozna.
- Callie, hé - a hangja elmosódott, ahogy felült.
- Részeg vagy? - kérdeztem.
- Nem! - kuncogott. Ezután négykézláb vonszolta magát elém. Erősen a falnak préseltem magam, szemeim megteltek könnyekkel.  Nem tudom milyen, mikor részeg. Egyszer csak mérges lehet és egyből meg is ölhet. Az arca közeledett az enyémhez.  Olyan közel volt, hogy orraink összeértek.  Rám lehelt, befogtam az orrom, éreztem az alkohol bűzét. Nagyon utáltam. Mélyen a szemembe nézett, mintha a lelkembe akarna látni. De te ezt nem teheted meg, te csak kényelmetlenül érezheted magad. Tudod. Az az érzés, mikor a szemedbe néznek, és úgy érzed, mintha minden apró hibádon és kis titkodon gondolkozna. Pillantása az ajkamra vándorolt, reszketve vettem levegőt.
- Nem tudom, hogyan mondjam, de.. - végre megtörte a csendet. A homlokát a homlokomnak támasztotta. - Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.
Pupilláim kitágultak, az állam leesett. Tátott szájjal meredtem rá, ahogy ő tompa arckifejezéssel rám. Hogy mondhatja, azt hiszi szerelmes belém? Mikor először is; elrabolt. Másodszor; megkínzott. És a legvégül; ezek csak pár napja történtek. Csak meg kell játszanom, hogy én is ugyanígy érzek és akkor a tervem valóra válhat.
- A-azt hiszem én is ugyan így érzek. - dadogtam. Végre ki tudtam mondani. Lustán mosolygott, nevetett, ahogy a fejét a vállamra hajtotta. Majd egyszer csak kezdett lecsúszni rólam, addig, amíg eldőlt és a földön landolt mellettem. Nagyon kilehetett Luke. Mosolyogtam magamban. Felkészültem, hogy milyen lesz a  reakciója holnap reggel. Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, mivel a kezem még mindig sajgott a vágástól és a cigarettaégésektől. A sokkoló okozta sebek már egyáltalán nem fájtak, mikor hozzájuk értem. Ahogy sikerült elhelyezkedtem, békésen álomba merültem.

Felkeltett, ahogy mozgolódni kezdett, felnyögött.  Kinyitottam a szemem és ásítottam. Ránéztem Luke-ra, elsőnek kicsit össze voltam zavarodva, de aztán minden beugrott. Azt mondta szeret. És én viszonoztam.
- Mi a fasz? - kérdezte Luke. Oké, most el kell tettetnem, hogy "szerelmes" vagyok belé.
- Hé - mondtam, majd rámosolyogtam.
- Mi a francért mosolyogsz? - kérdezte. Totál hülyén nézett rám.
- Hát nem emlékszel a tegnap éjszakára? - megbántottságot tettetem.
- Mi történt?
- Azt mondtad szeretsz és én is viszonoztam ezt. - mondtam, próbáltam visszahozni az emlékeit.
- Igen? - kérdezte. Megdörzsölte az egyik szemét, majd beletúrt a hajába. Bólintottam.
- Nos, én nem - közölte nyíltan, majd felállt és leporolta magát.
- Hazudsz. Részeg szavak, józan gondolatok. - mondtam, ahogy megráztam a fejem.
- Én nem szeretlek. - mondta és én megforgattam a szemem.
- Ne tagadd!
- Én nem tagadom!
- De igen, Luke! Gyerünk, ismerd be, hogy szeretsz.
- Nem fogok olyasmit mondani, ami nem igaz. - vágott vissza, ahogy keresztbe tette karjait.
- Akkor miért védekezel? - mosolyogtam.
- Mert olyannal vádolsz, ami nem igaz.
- Én csak az igazat mondom.
- Végeztem - megforgatta szemeit és elindult felfelé a lépcsőn. Az egyik sebembe belenyomtam az ujjam, próbáltam sírásra bírni magam, hogy szomorúságot tetessek.
- Komolyan. Be fogod ismerni az érzéseid nekem és nem megtagadni. - megremegett az ajkam, még jobban szorítottam a sebet, így könnyek gördültek le arcomról. Visszanézett és megdermedt egy pillanatra.
- És mi van, ha m-mégis szeretlek? - kérdezte. A hangja olyan halk volt, hogy majdnem nem hallottam.
- Akkor azt mondanám, hogy én is. - hazudtam, nehezen nyeltem. Sose hazudnék, most meg körül vagyok véve velük. Sose szeretnék egy olyan fiút, aki bántott, megkínzott és azt mondta, meg fog ölni.
- Komolyan beszélsz? - kérdezte, majd közelebb lépett hozzám. Ezen a ponton sebezhetőnek tűnt. Szemei csillogtak, mintha megteltek volna könnyekkel, de nem sírt. Olyan sebezhető helyzetben van most és ekkor döbbentem rá, hogy szörnyen tudja kimutatni az érzéseit. Kíváncsi vagyok, hogy mi késztette arra, hogy így elrejtse őket. Ekkor meg egy lépést tett felém, amíg teste meg nem dermedt és a szeme elsötétült. De úgy látszott próbál ellene harcolni. Motyogott valamit magának, szavai nem voltak hallhatóak. Hangja egyre hangosabb lett, úgy hangzott, hogy harcolt valami ellen a fejében. Sose féltem még ennyire az életemben.
- Nem! Nem fogok többé rád hallgatni, szeretem!
Pupilláim kitágultak. Végre bevallotta.