Callie szemszöge.

Fogalmam sincs minek voltam tanúja. Luke magával vitatkozott? Először próbáltam megszerezni a figyelmét, de ez nem működött. Olyan dolgokat mondott, hogy "ne" és " hagyj békén". Mi a fasz folyik itt?
- Luke, Luke! Mi a fasz? - kiabáltam és úgy tűnt ezzel magamra vontam a figyelmét. Mikor rám nézett kimerültnek tűnt, megmerevedett, majd dühös arckifejezés ült ki arcára. Hirtelen felállt, az asztalhoz ment és az összes szerszámot lelökte róla. Megráztam a fejem. Kérlek, ne csináld újra. Luke, kérlek, harcolj, bármi szarság történik is veled. Megtalálta, amit kereset, majd felém vette az útját. Zavart voltam, mikor leoldott a láncról, megrémültem, mikor átdobott a válla felett. A sarokba cipelt. Kérlek istenem ne. Nem történet meg újra. Kérlek. Miért történik ez velem? Odaláncolt a falhoz. Könnyes szemekkel Luke-ra pillantottam. De tudtam, hogy igazából nem Luke-ra néztem. Arra a szörnyű dologra, aki átvette felette az irányítást és őrült dolgokra késztette. Luke ártatlan volt, sebezhető fiú, aki felett egy gonosz szellem uralkodott. Meggyújtotta a cigit, szívott belőle egyet, mielőtt rám mosolygott. Szent szar, ne ne ne. Fel fog gyújtani, inkább az a kibaszott sokkoló, mint ez.
- Luke, kérlek. Kérlek! Tudom, hogy ott vagy valahol! Harcolj ez ellen! - próbáltam meggyőzni. Megcsillant valami kék a szemében.
- Callie? - kérdezte és én bólintottam.
- Kérlek Luke, ne csináld! Harcolj, kérlek! - könyörögtem.
- Nem hinném - ekkor önelégülten mosolygott. Úristen, kibaszottul olyan, mintha bipoláris lenne. Elém térdelt és megragadta a karom. Sírni kezdtem, megpróbáltam kiráncigálni a szorításából, de túl erős volt. Istenem, mi a szar folyik itt? Megfogta a cigit és a bőrömhöz nyomta. Sikítottam. Basszus, ez nagyon fáj. Folytattam a karom kiszabadítását. Majd újra rá nyomta, ott tartotta egy rövid ideig, aztán áttért egy másik pontra a karomon. Mikor a cigi már a végénél járt, eldobta és felállt. Ökölbe szorította a kezét. Zokogtam. Kínzó fájdalmat éreztem a karomban. Rám se nézett, ahogy felment a lépcsőn, becsapta az ajtót. Rátettem a kezem a mellkasomra, ahogy nekidőltem a falnak. A másik kezem használtam, hogy a szemembe lógó tincseket eltereljem. Lenéztem a karomra, mindenhol vérző pontok voltak. Az egyikhez hozzáértem, szörnyen fájt. Ez szívás és csak az egyik karomon csinálta. Tuti sebhelyes marad és ronda karom lesz. Bár úgyse fogja senki se látni, mert halott leszek.  Eltünteti a testem és keres majd egy másik kínozható áldozatot. Miért dühít fel, hogy játszhatna mások érzéseivel? Persze, mérges lennék, hiszen az valaki más élete, elvehetné tőle és lerombolhatná a családja életét. De ez valami más. Ez olyan fajta érzés, ami megbetegít és behúznál valakinek a képébe. Féltékenység. Miért lennék féltékeny más embere, aki Luke közelében lehet? Láthatja ragyogó kék szemeit és rózsaszín telt ajkait. Várjunk. Már tudom miért kezdtem féltékeny lenni. Szerelmes vagyok Luke-ba. Ez őrültség és elég klisé. Mármint, szerelembe esni a gyilkosodba. De talán ez lehet a kiutam. Elmondom neki, hogy szerelmes vagyok belé és akkor talán életben tart.  Ha elég ideig tart életben, akkor elszökhetek az egyik éjszaka, majd bocsánatot kérek tőle a börtönben. Ez az, amit tennem kell. Belém kell szeressen és kiszabadulnom.